Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. augusztus 1.

Barlangnapok a Pilis mélyén

A Barlangnapot minden év nyarán más-más barlangjáró vagy barlangkutató csoport, ill. egyesület szervezi. Az ideit, a 60-ikat immár második alkalommal az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület rendezte meg június 23. és 26. között Klastrompusztán, a szirtek alatt. Mi sem hagyhattuk ki. 

14 barlangtúra közül lehet választani - lapozgatom a 60. Barlangnap Ariadne-barlangrendszer ismertető füzetét -, próbálom értelmezni, de még a megérkezés hevében vagyok, a társasági hangulat elvisz. 3 nehéz, 6 közepesen nehéz és 5 könnyű, gyerekekkel, kezdőkkel is járható túra a választék. Bőséges.

 


Lent már készülődnek a barlangba indulók, overallos emberek az utcán, zsákokkal a hátakon... A barlangok felé egy viszonylag rövid (1,5 km-es), de folyamatosan emelkedő út vezet, egy nyeregpontnál viszont elágaznak az ösvények, ez a nyeregpont a találkozóhely, a túravezetők innen indítják a kis csapatokat egyik-másik barlangba. A kaptató igazából innen jön, bármelyik barlangot is válasszuk a Csévi-szirteken, köves, meredek emelkedőn érhetjük el őket.

 


A látogatható barlangok közül az Ajándék-barlang fekszik a legmagasabban. Nagyjából ebben a magasságban építették ki a kötélpálya indítóállomását is. Óvatosan kell haladni a hegyen, a meredek lejtőkön könnyen megmozdul lábunk alatt a talaj, legördülhetnek kisebb-nagyobb kövek is. Ennélfogva a sisak használata kötelező. A Csévi-szirtek törésekkel szabdalt dachsteini mészköve rejti a régmúlt időkben felfedezett és a több mint 25 éves kutatás eredményeként feltárt Ariadne-barlangrendszert, melynek 15300 m-es összhossza, magyarországi viszonylatban a harmadik leghosszabb barlanggá avanzsálta a Pál-völgyi- és a Baradla-Domica-barlangrendszer nyomában.

 


Bőven van időm még a barlangig, úgyhogy körbenézek a regisztrációs sátornál, megnézem az első induló csapatot a Marcel Loubens kupán. Olyanok, mint a mutatványosok. A kötélpályán kell extrém feladatokat megoldaniuk, ami leginkább szórakoztató, nekünk biztosan. És ez csak az első pontjuk. A regisztrációs sátorba, ha a fákon át is, de beszűrődik a fény, ebben a kissé sejtelmes mozgófényben nézem a kiállított képeket, a barlangos gyerekrajzpályázat válogatott képeit, pár hete már láttam a megnyitón őket, de most is fel-felkacagok és meglepődök egyszerre, micsoda alkotások, és micsoda fantázia van mögöttük!

 

 


Újabb és újabb barlangászok jönnek családosan, kérdezem a szervezőket, már bőven 200 felett van a regisztrálók száma. 10-11 óra lehet, és bár a folyamatos ciripelő hang mögé elsőre tücsköket képzelünk, valójában kabócákat hallunk. Olyan tökéletesen beleilleszkedik a forró tájba: a fákkal övezett füves, tikkadt placc a távoli mészkősziklákkal, ebben az időben tökéletes „kis mediterráneum” nekik. De jó ez, szinte pattog a levegőben a szikrázó napsütés.

 


Készülődni kell, átszervezem magam a Legény-felfedező túrára, és nekiindulok az emelkedőnek. Víz, víz! A fenti kútnál megállok tölteni. A találkozási pontnál nagy a nyüzsgés, aztán szép lassan szétszéledünk, barlangonként. A Legényben akkor jártam, mikor még nem volt összekötve sem a Leánnyal, sem a többi barlanggal. Jelzett turistaút visz a bejáratáig, a 420 m tengerszint feletti impozáns szádáig. A szárazságban peregnek a kövek alattunk és felettünk, az Ajándék-barlang és az Ariadne-barlang felől. Mint egy homokórában a szemek, mi pedig pergünk velük, és dunsztosodunk az üvegben.

 


A Legény-barlang 100 éve ismert terme, a Középső-terem az első megállónk. Dia végig mosolyogva mesél a barlangról, és olyan dinamikával, hogy szinte életre kel az utóbbi száz év. A nagynyomású mosásnak hála, gyönyörűen kirajzolódnak a felületek, és eredeti pompájukban láthatjuk a cseppkőlefolyásokat, például a denevér guanótól elszíneződött Vörös-termi falakon. Kifelé megpróbálkozom egy szűk átjáróval, de olyan lomhának érzem a testem a kulcshelyen, hogy inkább visszafordulok, és kikerülöm. Szerencsére ritka az ilyen pillanat. A bejáratnál megcsap a kinti meleg, a szádában átöltözünk, bár sokan maradnak egy újabb túrára, vagy átmennek a következőre. Nekem mennem kell újra felfedezni a tájat, kicsit még a kinti teret szeretném fürkészni.

 


A táborban összeverődünk páran, ebédelünk, és egy kora délutáni Ariadné-barlang túrára indulunk, újra fel a találkozási pontra, az „elosztóba”. Az Ariadné-barlang bejárata egészen magasan van a Csévi-szirteken, magasabban már csak a Bivak- és az Ajándék-barlang fekszik. A barlangrendszer is erről, a 2005-ben felfedezett barlangról kapta a nevét. Ebben a szárazságban a megközelítése nem éppen a legkívánatosabb, de mindenképpen megéri. Óvatosan közlekedünk, elhaladunk a Vacska-, a Rejtekút-bejáratok mellett, és a sziklaéleken fel-le cikázva a panorámás bejárathoz érünk. Látjuk a Nagy-Getét, a gerecsei vonulatokat. Peti, a vezetőnk, mindenre felhívja a figyelmünk, nem is igen kalandozhatunk, a védett képződmények között nagyon figyelünk.

 


Ez a barlang, bár nem ajándék a neve, mégis, nekem annak tűnik, óriási élmény a hegyi tejjel borított falakat látni. Mindig elbűvöl a montmilch, a karbonátnak ez a furcsa kiválása, egyszerre cseppfolyós és szilárd, és makulátlanul hófehér. A látnivalóktól alig bírunk haladni. A farkasfogak kimeríthetetlen tárházának tűnik a barlang egyik oldaljárati fala, de az állóvizekből kivált barlangi gyöngyök, vagy a kalcitlemezek is órákig itt fognának bennünket. Menni kell, a kis csapat újra a felszínen, újra a Gete a távolban, újra az alig mozgó levegő. Lefelé picit talán fürgébben haladunk, bár a porzó talajon a kiguruló kis köveken újfent óvatosan mozgunk. Rettentő jó ez a kontraszt, a barlangi és a kinti világé. A csend, a színek, a harmónia, minden létező, minden forma, társulás, minden lélegzet más, abban és ebben a világban, vagy éppen ebben és abban a világban. És mindkettőben saját magam vagyok, saját magam aspektusai.

 

 

 

 

A késő délutánban még tart a verseny is, a csapatok eredményeibe bepillantottunk még lefelé jövet a hegyről: a "teljes barlangászfelszerelésben való futás egy meredek emelkedőn" számban hárman, négyen is brillíroznak! Sokan már a táborban, de akadnak még, akik a kötélpályára várakoznak, sőt, most indulnak felfelé, a standhoz. Kapjuk magunkat, és elindulunk a Kémény-sziklához, a fogadóállomásra, megnézni a beérkezőket. Mire felérünk a csúcsra, éppen elindul a pályán egy barlangászfiú. Végignézzük, ahogy a kötélpálya hasánál a fákhoz ér, kis küzdelem után továbbindul, de már vissza is megy, kiemelni a beakaszkodott kötelet az ágak közül. Gyorsan felér a sziklaperemre, látszik a mosolyából, hogy tetszett neki, és nem fáradt el a pályán, még a mászós részén sem.

 


A varjúhájjal borított sziklafalról nézem a készülődő naplementét. Összecuccolunk, elindulunk lefelé. Márk saruja szétment, úgyhogy mezítláb indul neki a sziklás, köves talajon. Pár száz méter után én is leveszem a cipőmet. Ennél jobbat nem is tehetnék. Rajtam ugyan nincs 20 kg-os bag, se semennyi, így valószínűleg nem nyomja úgy a talpam a kőzet, vagy a szúrós mindenség, de kiváló dolog hagyni, hogy természetesen érintkezzen a láb a természettel. Lent már elkészült a vacsora, nekünk is jut még, de talán a birspálinka jobban esik most.

 


Estig gyorsan eltelik az idő. A barlangászok között mindenképp nagyhírű Adrenalin Band játszik majd. A zenekar barlangászokból áll, csakúgy, mint a másik híresség, a Speleo Band, ezért sem meglepő, ha a dalokba barlangászszövegeket „csempésznek”. Aki először csatlakozik ismeretlenül egy ilyen barlangnapra, és egy ilyen koncertbe cseppen, frenetikus élmény éri. Akárcsak minket. Kiváltképp, amikor késő este megszólal a Csőszpuszta, a doboknál SzabóZével. Ekkor már tudom, ez egy rítus, egy rituálé, nem más. Többször hallottam, de ilyen dobokkal még sosem. A „Szirtekig” felhallatszik, a barlangokig, és tovább. Az estéből a reggelbe pár óra, vagy annyi sem kell, hogy átíveljen. A kávézó kora reggeltől tele, az utcán a bagek pedig szorgosan haladnak ma is felfelé. A hajnali eső éppen annyira felfrissítette a tájat, hogy minden lépés a talajon puha kényelem lett, a tegnapi meredek emelkedőt a szirtekre most könnyedebben küzdi le a láb.

 


A kötélpálya indítóállomásáig megyek egy tandemcsigával és egy kulacs vízzel. A nap égeti a sziklákat, még inkább kifehéríti őket, át is fordítom a tekintetem az alattunk elterülő zöld erdőre. Valaki már úton van a pályán, valaki most készülődik. Lassan, olyan igazi vasárnapi ebéd utáni pillanatban telnek ezek a percek. A csigát, amit hoztam, a következő induló felszereli, Gergő és Tamás segítenek, és lassan elindul a kötélen. Kezdetben ereszteni kell fentről, majd egy bizonyos pont után ő ereszti magát a pályán, végül egy csúszás után eléri azt a helyet, ahol vagy átküzdi magát a fakoronán, vagy leereszkedik a köves, meredek talajra.

 


A standban állva, látni, ahogy a kötélpálya íves vonalán egyre apróbb lesz az ereszkedő, végül eltűnik a fák között. Várok még a csendben, a kitett sziklaperemen, nézem a hatalmas zöldet alattam, aztán nekiiramodok, eszembe jutnak a többiek, a hazaút. Éppen jókor érkezem meg, kapom magam, sátrat bontok, csomagolok, és hazafelé vesszük az irányt, mint jöttünk, csak most a délutáni forróságban ismételjük magunkat, visszafelé. Hogy ki nyert a versenyen, bevillan, hogy nem is tudom. Mindenesetre, aki eljött erre a pár napra, bizonyosan tudom, óriási dolgot nyert.

 

 

 

 

Hasznos információk
Több mint hatvan évvel ezelőtt, a Magyar Hidrológiai Társaság Nagymiskolci Csoportja 1955 augusztusában szervezte meg első Karszthidrológiai és Barlangkutató Ankétját. A rendezvényre az ország minden tájáról 60 fő érkezett. A program előadásokból és barlangtúrákból állt össze. Ez a találkozó indította útjára azt a „vándorgyűlést”, amely már hosszú ideje a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat keretein belül immár Barlangnap néven híresült el. A találkozó kezdetben inkább a nagy öreg szakmabeliek tanácskozásával telt, az akkori tudományos élet nemzetgazdasági érdekeket szolgáló felvirágzásának köszönhetően. De mindig sor került némi terepszemlére, barlanglátogatásra is. A hetvenes évektől kezdődően azonban az akkoriban már Vándorgyűlés néven futó program végleg kikerült a szabadba, megerősödött a túra és a sportoldala, és részévé vált a Marcel Loubens Kupa is.

A Barlangnapot minden év nyarán más-más barlangjáró vagy barlangkutató csoport, ill. egyesület szervezi. A 60. Barlangnapot immár második alkalommal az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület rendezte meg június 23. és 26. között Klastrompusztán.

 

 

Szöveg és fotó: Szlatki Gabriella és Szabó Zoltán
 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább