Ez a sziklakincsekben gazdag, csendes erdőtáj amolyan szerény kistestvérként húzódik meg a jóval népszerűbb Budai-hegység, a Pilis, illetve a tőle nyugatra fekvő Bakony vonulatai mellett. Pedig látnivaló és élmény a Gerecsében is akad bőven: panorámás sziklák, hatalmas kőfejtők és lenyűgöző barlangok tárják fel előttünk a természet sokmillió éves múltját, ezzel együtt a táj egyedi szépségét. Ezzel a 22 km hosszú körtúrával ízelítőt kaphatunk mindabból, miért is érdemes ellátogatni erre a nagyszerű vidékre.

A környék más településeihez hasonlóan Mogyorósbánya is a szénbányászatának köszönheti felvirágzását. A hajdani bányászat emlékét egy karbid bányászlámpa felnagyított mása, emlékkő és egy vájárszobor hirdeti a művelődési ház előtti kis parkban, ahonnan a zöld turistajelzésen enyhe emelkedésbe kezdünk a település feletti dombgerincre. Ma már nem is gondolnánk, hogy anno milyen jelentőséggel bírt a helyiek életében ez a veszélyes földalatti mesterség, illetve hogy a tájképet mennyire befolyásolta a szén kitermelése és szállítása. Nem is oly régen még Mogyorósbányáról is kötélpálya, később keskeny nyomtávú vasút szállította a termést az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonalig.

Bár ez még nem sziklabérc, a falu fölé emelkedve azért már innen is szép kilátás tárul elénk a Gerecse keleti bástyáira, valamint a Pilis tömbjére. A zöld jelzést követve szántókat mellőző erdőben tartunk Bajót irányába, majd a bányászkör tematikus túraútvonalára váltva széles mélyúton fogunk beérkezni a völgyben hosszan elnyúló faluba.

A főúttal párhuzamos Szabadság utcán érjük el Bajót nevezetességét, a Szent Simon és Júda templomot, ami már a 13. század óta itt áll. Falai egykoron egy vár részét is képezték, melyet még a spanyol származású Bajóti Simon ispán építtetett, aki az első írásos feljegyzések szerint a település és a környék birtokosa volt. A templom az évszázadok során átélt háborúkat és tűzvészt is. Legutóbbi felújítására a 90-es években került sor, és azóta már az orgonáját is újjáépítették.

Bajótot meredek kaptatókkal hagytuk el a kék négyzeten, és ezzel megkezdtük az emelkedést a híres és csodás panorámát is bemutató Bajóti Öreg-kőre. Ez a látványos sziklatömb nem csupán a turisták kedvence, hanem régészek lelőhelye, barlangászok kutatóhelye, geológusok tereptan helyszíne, falmászók gyakorlóhelye is egyben. Egyszóval a kövek itt mindenki számára nyújtanak valamit.

Ablakkal az ég felé – Jankovich-barlang
A Bajóti Öreg-kő sasbércként kiemelkedő panorámás sziklabércének oldalában nyílik, alig pár méterre az Országos Kéktúra nyomvonalától. A turistaösvényen megközelíthető barlang létrejöttét a mélyből felfelé áramló karsztvizeknek köszönheti, melyek a felső triász vastagpados dachsteini mészkőben látványos üregeket, hévizes oldásformákat hoztak létre, ami egykor természetes menedéket nyújtott régen kihalt állatoknak, illetve az itt élő ősembereknek is. Az 1911-es ásatások idején előkerült paleolit leletek egyedülállóságát jelzi, hogy azok saját kultúrát képviselnek (jankovichi kultúra), de más szempontból is rendkívüli a lelőhely. A tágas, de mindössze 35 méter hosszú barlang 20 méter magas kupolacsarnokában egy 8 méter átmérőjű, felszínre vezető kürtő nyílik, a betörő fény pedig különös atmoszférát kölcsönöz az üregnek. A terem végében egy szűkebb és sötétebb járatba is leereszkedhetünk – itt már fejlámpára is szükség lesz –, ami napjainkban jelentős denevérkolóniának ad otthont. A Dunántúl egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye látványos formavilága miatt igazi szenzáció, amit vétek lenne kihagynia az erre járónak.

Az Öreg-kő sziklafala más járatokat is rejt. Egyik-másik bejáratát szemrevételezhetjük a lépcsős ösvény leágazásainál. A 46 méter hosszú Baits-barlang látványos bejáratát könnyen megtaláljuk a Jankovich-barlanghoz tartó felmenetben, de a szintén látványos szádával felszínre nyíló Szalay-barlanghoz, illetve az 1. számú zsomboly lezárt kürtőjéhez már figyelnünk kell a térképet. A sziklaüregek bejáratánál információs tábla regél a mészkőt formáló erők több millió éves munkájáról, és az általuk létrehozott gazdag formakincsekről.

Kényelmes ereszkedésben követjük a kék jelzéseket erdős és nyílt terep váltakozásában, mígnem két és fél kilométert követően megérkezünk a Szalézi szerzetesek bölcsőjének számító Péliföldszentkeresztre. A Keleti-Gerecse egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai és egyben vallási helyszínének határában először a Szent-kutat és a szomszédságában állított Lourdes-i-barlangot csodálhatjuk meg, majd pár métert követően a rendházat és a templomot, valamint a közelmúltban átadott Gerecse Natúrpark Látogatóközpontot is elérjük.

Péliföldszentkeresztnek is megvan a maga bányászmúltja. A Szalézi rendházban zajlott az 1950-es években a bányásztanoncok elméleti oktatása, ami ma felújított állapotban újra a hitélet színtere. A látogatók számára is kényelmet és programot (szállás, büfé, látogatóközpont) kínáló idilli környezetet az elmúlt években már sokan felfedezték, az infrastruktúra fejlesztése pedig folyamatosan követi az ideérkező zarándokok és kikapcsolódásra vágyók igényeit.

A hullámzó szántóföldek mentén vezető zöldön hagyjuk el a Don Bosco által megalapított Szaléziak magyarországi központját, majd a tölgyesbe vezető kék kereszt jelzésein felhágunk következő sziklás panorámahelyszínünkre. A Kő-hegy látványos sziklapárkányára megéri a kis kitérő: innen Esztergomra, az országhatárt jelentő Duna kanyargó szalagjára, a Felvidék síkjára, és persze, a tőlünk keletre magasodó, már ismerős hegyekre is rálátunk.

A Kő-hegy, illetve a Kősziklának nevezett sziklatornyos kilátópont érdekessége, hogy a többi gerecsei röggel ellentétben itt nem a tengervízben keletkezett szokványos mészkövet látjuk, hanem egy forrástóban lerakódott édesvízi változatát. Több millió évvel ezelőtt ugyanis az ősi Gerecsében, a mélybe szivárgó csapadékvizek által feloldott mészanyag a nagyobb hozamú forrásokon keresztül a felszínre bukkanva kicsapódott, létrehozva a mai Kő-hegy anyagát. További érdekesség, hogy a sziklamászók Magyarországon egyedül itt tudnak biztosított falon édesvízi mészkövön mászni.

Leereszkedünk a Tokodi pincékhez, ahol egyre több pincetulajdonos kezdi felfedezni az erre haladó kéktúrában rejlő üzleti lehetőséget. Az ösvényen már jóval a különálló falurészbe érkezés előtt kis táblák csalogatják a szomjas turistát egy pohár borra vagy fröccsre.

Még mielőtt megérkeznénk Tokodra, megmásszuk a Kis-követ, ahonnan 360 fokos panorámával vehetjük szemügyre a környéket. Ennek ellenére a tekintetet mégsem a Gerecse távolabbi magaslatai vagy a pilisi és budai hegyek látványa vonzotta, hanem a magaslatunk oldalába tátongó tájseb, amit a kőbányászat okozott, valamint a közvetlenül előttünk magasodó 311 méteres Hegyes-kő. Itt kiválóan megfigyelhetjük a Gerecsére oly jellemzően barázdált, ferde teraszos mészkősziklákat, melyek úgy festenek a tájban, mintha csak egy óriási eke szántotta volna őket ilyen szabályosra. Természetesen erre a sasbércre is felkapaszkodunk, aminek élményét a kilátás és a lábunk alatti sziklák közösen adják.

A Hegyes-kőn állva
A sasbérc geomorfológiai értelemben a röghegységekre jellemző szerkezeti forma. A párhuzamosan futó vetődések mentén a terület lesüllyedt, a köztük lévő rész azonban vagy kiemelkedik, vagy megtartja addigi pozícióját. Ezeket az izolált formákat egyenetlen, esetleg domború tető jellemzi. A csúcsot körbevevő lejtőt rendszerint szálban álló, kemény, stabil kőzet alkotja, így tud dacolni a felszín formáló erőkkel.

A meredek sziklacsúcsról újfent csodás panorámában lehet részünk, alattunk Tokod házaival és a távolban látszó Esztergomi Bazilikával. Tiszta időben innen egy távcsővel rengeteg nevezetes pontot és környező hegyet be tudunk azonosítani. Mondhatni igazi madártávlatból pásztázhatjuk a tájat.

A hagyományok szerint egy Tokod nevű vitézről kapta a nevét a nagy múltra visszatekintő község, amit a kék ösvényen ereszkedve érünk el. A kiránduló itt mindennel feltankolhat, akár buszra is szállhat, ha nem körtúrában gondolkodik, de amennyiben maradt még bennünk erő és kíváncsiság, további öt kilométert megtéve térhetünk vissza a kiindulópontunkra. Ezen az útszakaszon a Mária-utat követve a turisták által kevésbé ismert tokodi Ó-hegyi szőlődűlőre jutunk el, ami a településtől nyugatra található.

Folyamatos emelkedést követően – kilátással a Hegyes-kő és a Nagy-Gete irányába – átbukunk a hegynyergen, majd kis ereszkedés után újra felbukkan előttünk a hegyekkel körbezárt Mogyorósbánya barátságos kis települése. Bezárult a 22 km-es kör, ami közel 700 méter szintemelkedéssel csodás panorámákat, páratlan sziklaélményeket és barlangokat tartogat a Keleti-Gerecse felfedezőinek.

Aki nem csupán vizuális emlékkel akar hazatérni a túrából, annak figyelmébe ajánljuk a bányászkör túramozgalmat, aminek része a bemutatott túraútvonal is, és aminek sikeres teljesítésével mutatós jelvényt is szerezhetünk. Ha többet is meg szeretnél tudni erről a tematikáról, kattints ide a részletekért.