Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. augusztus 24.

Gömöri kalandok az egyik legvadregényesebb folyónkon

Van az országnak egy turisztikai szempontból méltatlanul elhanyagolt szeglete, a valamikori Gömör és Borsod vármegyék határán, a Bükk és az Aggteleki-karszt között. Érdekes, helyenként hegyvidéki jellegű dombvidék ez, néhol szűk völgyekkel, néhol szélesebb medencékkel. Itt érkezik hazánkba szelíd lankák és szántóföldek között a Sajó, az egyik legizgalmasabb folyónk.

Bár a területet kettéosztja a magyar-szlovák határ, de szerencsére ez ma már szabadon átjárható akár erdei utakon, akár vízi úton haladunk, sőt, a Gömöri-medencében bármelyik faluban kérhetünk útbaigazítást magyarul is.

 


Bevallom, elfogult vagyok ezzel a tájjal szemben. Itt nőttem fel, sokat túráztam és bringáztam a Hangony völgyében, erdőkben homokkősziklák között, felnőtt fejjel pedig felfedeztem magamnak a Sajó környékét, Gömörország hazai, majd határon túli részeit. Szívesen hallgattam nagyapám régi történeteit abból az időből, amikor még nem voltak itt határok, családunk egy része a mai napig ott él.

 


Nagyapám nagy versmondó volt, évekig a Sajó melletti Hanván élt, ahol ma Tompa Mihály nyugszik. Ha a falvakat, dombokat járom, valamiért önkéntelenül is a sajátomnak érzem a vidéket. Családommal kezdtem lejárni a folyó partjára, kavicsokat gyűjteni, szalonnát sütni, vagy egyszerűen naplementét nézni. Közben mindig arra gondoltam, milyen klassz lenne itt leereszkedni egyszer csónakkal, kenuval, kajakkal.

 


Pár évvel később szereztem egy kajakot, így indult evezős életem, amit azóta is imádok. A hegyeken kívül semmi más nem kapcsol ki annyira, mint egy vízitúra, csendben, nyugalomban. Gondolom, sokan vagyunk így ezzel, de szerencsére a Sajó még nem lett a tömegturizmus áldozata. Ha vízre szállsz, valószínűleg nem találkozol más evezősökkel, esetleg csak horgászokkal néha. Ha mégis összefutsz egy hasonszőrűvel, akkor az igazi nagyszerű turistatalálkozás.

 


Régen nagy vízi élet volt erre, az Ózdi Kohász Sport Egyesületnek még csónakháza is volt a parton, versenyzőkkel és kajakokkal. Nagyszüleink vonattal jártak a Sajóra fürdeni nyaranta, ám a folyó az ipar áldozata lett, vizét gyerekként már büdös, fekete színűként ismertem. „Szerencsére” a rendszerváltás tájékán a szennyező ipar hanyatlani kezdett Szlovákiában is, a gyárakat bezárták, a természet pedig lassan, de visszaállította a rendjét. A víz letisztult, és visszatértek a halak, madarak is. Manapság csak zivatarok, áradások idején zavaros, egyébként akár méteres mélységben is látszanak a mederben a kavicsok, kövek. Így lett a Sajó újra az egyik legtisztább, kissé zabolátlan, vad vizünk, ám vízesésekre, dübörgő vízhengerekre senki ne számítson. Talán a Rábára, Hernádra hasonlít leginkább, legalábbis a határközeli szakaszokon.

 


A Sajó a Felvidéken ered, a Stolica csúcs oldalában, úgy 1300 méteres magasságban Rejdová falu közelében. Kezdetben vad patak, majd Dobsina alatt már gyors sodrású hegyi folyócska. 1000-1200 méteres hegyek között kanyarogva fut le Rozsnyóig, innen már kissé szélesebb, ám annál látványosabb szurdokban töri át a karsztot, kettészelve azt két fennsíkra. A gömöri szakaszokon 5-6 kilométerenként duzzasztják a folyót kis erőművekkel, ez a túrázók dolgát megnehezíti, ám az abafalvi gáttól lefelé már jó szívvel tudom ajánlani az evezést.

 


A határt a folyó Sajópüspöki fölött lépi át, a Rima torkolata alatt. Túránkat is itt érdemes kezdeni, jó 125 km-re vagyunk ekkor a tiszai torkolattól. Ha szeretnénk végig ereszkedni, arra legalább négy napot érdemes szánni, sátrazással, vadkempingezve. Vízre szállásra legalkalmasabb hely a 26-os főút hídja mellett található, a vízmércénél. A hidat idén felújítják, ez a vízre szállást nehezítheti. Nyugodt vízen indulhatunk lefelé, vagy először akár picit fölfelé is. Lefelé haladva az első szigetnél érdemes a bal ágban maradni, ügyelve a bokrokra, fákra. Izgalmas, sodrós, kavicsos kanyarok, nyugodt szakaszok váltogatják egymást, a meder gyakran meredek falú, ám normál vagy alacsony vízállásnál gyakoriak a kavicspadok, amelyek pihenésre, sőt akár fürdésre csábítanak.

 

 

Bár még nincsenek messze innen a hegyek, de a folyó vize gyorsan 20 fok körülire melegszik nyáron. Vasúti híd alatt haladunk, majd Sajónémeti következik a jobb parton, ahol a dombtetőn fantasztikus panorámájú földvárat érdemes megnézni. Hazai viszonylatban rendkívül érdekes szakasz következik a Putnoki szénbányákig, hisz a jobb parton meredek, és a vízszinttől 100-150 méterre magasodó „hegyek” mellett haladunk. A Putnoki híd után nagyon kanyargós szakasz jön, nagy, de megkerülhető torlaszokkal, izgalmas kanyarkombinációkkal, az eddigi szakasz talán legizgalmasabbjaival, majd szép lassan megérkezünk Sajóvelezdre, ahol jó kikötési lehetőség van, pihenőparkkal a parton.

 


Püspökiből idáig 13 km az útvonal hossza, amit pihenők nélkül 2-3 óra alatt leevezhetünk, pihenőkkel, transzferekkel azonban bő félnapos programra számítsunk. A faluban szép templom van a folyó mellett, hétvégi többnapos program esetén pedig érdemes elgondolkodni egy kiránduláson a hegyekben lévő, vadregényes Damasa-szakadékhoz. Ha tovább evezünk, a következő kiszállási lehetőség a 26-os főút új hídjánál lesz Hosszúverőpusztán, Dubicsány és Vadna közt félúton, de addig számtalan izgalmas kanyar, szépen meanderező, szabályozatlan szakasz vár még ránk, sőt akár még a folyóban hűsölő csordával is összefuthatunk (érdekes élmény a vízben nyakig álló tehenek közt evezni).

 


A folyón haladva madarak követnek utunkon, gémek, kócsagok, jégmadarak, sőt kis szerencsével láthatunk hódot is (hódrágásokat mindenképp). Velezdről a főútig további 7-8 km a vízi út a számtalan kanyar miatt. Ezen a szakaszon a Sajó völgyét balról a Borsodi-dombság, míg jobbról az Upponyi-hegység szegélyezi. Ha még tovább szeretnénk evezni, a következő autóval elérhető kiszálló hely, Sajókazán, a híd mellett lesz.

 


A túrát bevállalósabbak kezdhetik az abafalvi gátnál (Abovce), vagy a lénártfalvi hármas hídnál (Lenartovce). Talán itt a legkönnyebb a vízre szállás a gyalogos híd alatt. Innen kb. 4 km Sajópüspöki, ám három közepes/nagy bukó teszi izgalmassá a szakaszt, illetve érdekes a Rima torkolata is. Erre a szakaszra legalább 30-35 cm vízállást javaslok.

 


Vadvizes eszközökre nincs szükség, odafigyeléssel üvegszálas hajókkal is járható a folyó, bár szerintem érdemes strapabíróbb eszközöket használni a gyakran köves, kavicsos meder miatt. Alacsony vízállásnál könnyen leér a hajók alja a kavicspadokon. Tapasztalatom szerint evezéshez a legideálisabb vízállás 40-60 cm közötti Püspökinél, ekkor szinte teljes szélességében evezhető a meder, és a sodrás sem túl erős még. 23 cm-nél is eveztem már, ám ekkor pár helyen ki kellett lépni 1-2 méterre, mert csak a sodorvonalban volt elég víz, de az már a bokrok alá vitt. A felső határ szerintem 80 cm környékén van, ekkor már meglehetősen erős a tempó és a sodrás. Torlaszokra, bedőlt fákra számítani kell, viharok, áradások után akár új helyeken is.

 


Kezdőknek, bátortalanabbaknak csak tapasztalt vezetővel javaslom ezt a szép túrát, indulás előtt átbeszélve a teendőket, és egy jó tanács: a mellényeket ne felejtsük otthon! Aki szereti a szép vidékeket, a kihívásokat, az a Sajón kalandozva biztosan megtalálja a számítását, április végétől október elejéig nagy élmények, az évszakok és az időjárás változását követő mindig megújuló tájak várják.

 

Szöveg és fotók: Fehér Gábor

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább