1532. augusztus 5-én félelmetes haderő, becslések szerint közel 120 ezer muszlim harcos zárta körül Kőszeget. A török sereget maga a szultán, I. Szulejmán és fővezére, a híres Pargali Ibrahim pasa vezette, velük szemben mindössze 800 fegyverforgató férfiember és pár ezer, többnyire a környékbeli falvakból bemenekült földönfutó védte a kicsinyke alpokaljai várost.

1 / 30

Fotó: Konfár Tibor

Az ostrom több mint három hétig tartott, melynek során a védők tizennyolc gyilkos rohamot álltak ki, létszámuk, erejük egyre fogyott, az utolsó támadást már csak egy kisebbfajta csodának köszönhetően tudták visszaverni. Augusztus 28-án halálosan fáradtan és szinte védtelenül álltak a porig rombolt falakon a hatalmas török ármádiával szemben.

Mindez egy régi barátságnak, és két kiváló, egymást a harcban is tisztelő katonának volt köszönhető: a görög származású török fővezérnek, Pargali Ibrahim pasának, és a Dalmáciában napvilágot látott kőszegi kapitánynak, az Isztambulban korábban császári követként megforduló Jurisics Miklósnak, azaz Nikola Jurišić-nak.

4 / 30

Fotó: Konfár Tibor

Nem csupán nagyszerű katonák, remek diplomaták is voltak

Történelmi tény, hogy a horvát származású Nikolizza, azaz Jurisics Miklós I. Habsburg Ferdinánd király bizalmasaként két alkalommal is járt követségben Konstantinápolyban (a mai Isztambulban), a török szultán udvarában. Először 1529 májusában, majd ezt követően egy évvel később, 1530. május 27-én Joseph von Lamberg báróval, alsó-ausztriai főnemessel próbálták meg Ferdinánd nevében békére bírni a haragvó Szulejmánt. A legendák szerint Jurisics ekkor barátkozott össze a szultán seregeinek fővezérével, Pargali Ibrahim pasával. Ráadásul szintén a legenda része, hogy egy anatóliai vadászat során megmentette a pasa életét egy reá törő hatalmas medvétől.

9 / 30

Fotó: Konfár Tibor

A Konstantinápolyban töltött hónapok után Ibrahim pasa bátor emberként, remek barátként és kiváló diplomataként emlékezett a Ferdinánd szolgálatában álló horvát főnemesre, mindez a későbbiekben kulcsfontosságúnak bizonyult a kőszegi ostrom végső kimenetelét illetőleg.

1532. augusztus 28-át írunk. A falak romokban, a védők jelentős része meghalt vagy megsebesült, alig van már hadra fogható ember a városban, lőpor, fegyver pedig még annyi sem maradt, amennyi nekik elegendő lenne. A lerombolt falak előtt a kissé megtépázott, de még mindig hatalmas török sereg ugrásra készen várakozik, több tízezer pihent, az ostrom során még lőport sem szagolt harcossal, köztük tizenkétezer harcedzett janicsárral. A szultán látva mindezt, sátort bontott, és előrement Szakonyba, szabad kezet adva ezzel Ibrahim pasának Kőszeg elfoglalásának módját illetőleg.

Ibrahim pasa követeket küldött régi barátjához, a harcok során megsebesült Jurisics Miklóshoz. Maga Jurisics így ír minderről 1532. augusztus 30-án keltezett, Ferdinándhoz címzett levelében: "... azt követelték, értekezzem velők, mert Ibrahim pasa kegyelmet eszközölt ki számomra a császárnál azzal a biztosítékkal, hogy nem foglalják el sem a várost sem a várat, csak hajóljak meg akaratuk előtt és Ibrahim pasa hitére menjek ki hozzá. Látván szükségemet, hogy sem lőporunk sem puskánk, sem embereink, a ki még kész lett volna a védelemre és hogy lehetetlen még egy óráig is megállanunk a sarat, azt feleltem rá, hozzanak kísérőlevelet és két híres törököt túszúl, akkor kimegyek és meg hajólok..."

8 / 30

Fotó: Konfár Tibor

Az igazsághoz tartozik, hogy a megegyezés Ibrahim pasának is érdekében állt. A magyarok által alkalmazott felégetett föld taktikája és az elhúzódó, sikertelen ostrom miatt a török sereg nagy része már éhezett, a janicsárok lázadoztak, és Ibrahimot hibáztatták. A pasa jól tudta, hogy ha valamilyen módon nem hódoltatja meg Kőszeget, azt a szultán selyemzsinórral fogja "jutalmazni". Ám mivel nagyra becsülte, mi több, barátjaként tisztelte a kiváló magyar hőst, ezért teljhatalmának egész súlyával arra törekedett, hogy egyrészt megszerezze ugyan Kőszeget a szultánnak, másrészt azonban Jurisics életét is megkímélje.

Kapcsolódó cikkek

Kőszeg: egy kisváros pazar díszletekkel

Tovább

Közel fél évezredes ágyúgolyó került elő Kőszegen

Tovább

Ennek ékes bizonyítéka, hogy mikor hírt kapott arról, hogy a magyar vezér megsebesült, akkor azonnal odakérette magához, ismervén a nagyszerű török orvosokat és keleti csodaszereiket. Nagy pompával, felállva fogadta Jurisicsot, kezet fogott vele, leültette, és az volt az első kérdése, vajon fölépült-e már régi, konstantinápolyi betegségéből, hány sebet ejtettek rajta a török harcosok és azok súlyosak-e?

Jurisics beleegyezett, hogy a török kitűzze zászlaját a vár falára, jeléül annak, hogy a vár meghódolt a szultán előtt, cserébe a nagyvezér megígérte, hogy amennyiben ez megtörténik, a török had elvonul Kőszeg alól. Mindketten betartották ígéretüket, augusztus 30-án nyolc török zászlót tűztek ki Kőszeg romos falaira, ezzel egy időben a török hadak megindultak észak felé, Sopron irányába. Mikor a török előőrsök elérték Sopront, az utolsó oszmán csapatok ugyanakkor, augusztus 31-én 11 órakor hagyták el Kőszeget. A város megmenekülésének emlékére a mai napig 11 órakor szólalnak meg a kőszegi harangok.

12 / 30

Fotó: Konfár Tibor

Fruzsi és Bagira, a vár négylábú kis őrzői

A Kőszegi Jurisics-vár felfedezését a Károly Róbert-téri tágas parkolóból indulva érdemes elkezdeni, a fölénk magasodó ódon várfalak és a keleti torony robosztus alakjának látványa ugyanis egy erős "in medias res" kezdéssel azonnal gondoskodnak a történelmi hangulatról. A Forintos-bástya felé indulva az egykori vizesárok nyomai és az eredetihez közeli állapotban megmaradt várfalak sejtetni engedik azt az állapotot, ahogyan a vár az ostrom idején kinézhetett. Nem véletlen, hogy a 2007 óta évente megrendezett "Kőszegi Ostromnapok" során ezen a falszakaszon szokták imitálni az 1532-es török támadás egyes eseményeit.

19 / 30

Fotó: Konfár Tibor

A Forintos-bástya mellett elhaladva egy kicsiny átjárón belépve a belső vár kapujához jutunk. Maga a bástya a tyúkólra hasonlító tetejével sajnos a magyar műemlékvédelem egyik jellegzetessége, ilyen tetővel ugyanis ez a kis bástya valószínűleg sosem rendelkezett, ennyi erővel akár korhű állapotban is helyre lehetett volna állítani, méltó emléket állítva ezzel Jurisics Miklós legendás tűzmesterének.

A vár kapujában két tündéri kis cica fogadja a látogatókat, Fruzsi és Bagira. Amíg a felnőttek megveszik a belépőket, addig a vár négylábú kis őrzői leveszik a lábukról a gyerekeket, ezzel alapozva meg a jó hangulatú múzeumlátogatást. A közelmúltban szépen restaurált Eszterházy-oltár mellett elhaladva megcsodálhatjuk a vár késő gótikus, illetve részben kora reneszánsz folyosóját, amely a középkori magyar várépítészet egyik legszebb öröksége.

30 / 30

Fotó: Konfár Tibor

Gyermekek számára a cicák mellett a másik nagy élmény a vár egyik tornyában csüngő harang megszólaltatása, melynek felirata erre szinte kötelezi is az ide felkapaszkodókat:

"Egy kondítás: itt jártam,
Két kondítás: nem bántam,
Három hogyha körbe néztél,
négy ha újra visszajönnél…"

21 / 30

Fotó: Konfár Tibor

Aki többet szeretne megtudni az 1532-es török támadás hátteréről, hangulatáról, és a kőszegi legendákról, annak jó szívvel ajánlom a Jurisics vár felkeresését, továbbá gyermekkorom egyik kedvenc ifjúsági regényét, Hunyadi József "Égig érő vár" című művét. Az ostrom 450. évfordulóján, 1982-ben megjelent könyv romantikus elemeket sem nélkülözve, számos további legendával tarkítva, meglepő hitelességgel mutatja be Kőszeg történelmének legjelentősebb eseményét.

A cikk 2023 májusában jelent meg először.