A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szöveg és fotó:
2021. május 20.

Kővé vált szőlőtőkék Istenmezeje határában

Salgótarjántól keletre, a Felső–Tarnai- és a Pétervásárai-dombság kistájak „szorításában”, a Tarna folyócska völgyében bújik meg a szép nevű kedves falucska, Istenmezeje.

A Tarna mentén nyújtózkodó, hosszú, „egyutcás” település északkeleti részén lelhető fel az a látványos, természetes homokkőfeltárás-sorozat, amely a „Noé szőlője” névre hallgat. A meredek partfal nemcsak földtani értelemben tanulságos, hanem érdekes népi történetek is fűződnek hozzá. Most ezzel ismerkedünk meg.

Észak-Magyarországon, Ipolytarnóc és Ózd között jelentős területen bukkan a felszínre a miocén földtörténeti kor elején (eggenburgi korszak; kb. 23–19 millió éve) képződött üledékes kőzet, amely a Pétervásárai Homokkő Formáció névre hallgat. A több száz méteres vastagságú, döntően finom- és durvaszemcsés homokkőösszlet az egykoron itt hullámzó Paratethys partmenti-sekélytengeri zónájában rakódott le. A formációt a felszínen általában sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű, karbonátos kötőanyagú, különféle mértékben cementált homokkő alkotja, konglomerátum-betelepülésekkel. A Pétervásárai Homokkővel fedett területeken szembeötlő a változatos és látványos formakincs, melynek létrejötte a homokkövek eltérő cementáltságával, és az ehhez kapcsolódó mállási folyamatokkal van összefüggésben.

A „Noé szőlője” feltárásán végigtekintve szabályos sorokban, ritmikusan egymás mellett, alatt és felett elhelyezkedő „cipókra” lehetünk figyelmesek, amelyek kialakulásáról többféle elmélet látott már napvilágot. E sorok írója egy tudományos kutatásában vázolta fel ezen ún. karbonátos konkréciók kialakulásának lehetőségét. A kemény „kőbucik” kalcit-anyagú (CaCO3) cementásványainak kiindulási alapanyaga a homokkőbe beágyazódó meszes héjú fosszíliák (pl. kagylóteknők) voltak, amelyek feloldódott anyaga szolgáltatta a cementációs folyamatokhoz a kalcium-karbonátot. A diagenetikus (kőzetté válási) folyamatok közben, bizonyos kitüntetett pontok körül később megkezdődött a kalcit kikristályosodása a pórusoldatokból, amely körkörösen vagy rétegszerűen növekedve mintegy „összetapasztotta”, összecementálta a szemcséket a homokkőtestben. Így hosszú idő alatt a lazább homokkőösszlet belsejében keményebb, különféle alakú és méretű karbonátos konkréciók jöttek létre, amelyeket napjainkban az erózió hámoz ki a lazább kőzetek „fogságából”. A környékbeli lakosság szerint viszont nem így alakultak ki a „golyóbisok”.

A letarolt szőlősorokra emlékeztető „cipósorok” kialakulásához a néphagyomány érdekes „bűnhődés-típusú” mondákat fűz, melyeknek több változata is ismert. Az egyik szerint egy állapotos asszony, egy másik szerint egy koldus, egy harmadik szerint Jézus és Péter apostol kívánta meg a szőlőt, a szőlősgazdák azonban nem adtak neki(k), mire megátkozta azt. Egy istenmezejei adatközlő szerint a „Noé szőlője” egy helyi gazdag földesúrról kapta a nevét, aki egy beteg kislánynak nem adott a termésből, ezért a gyermek édesanyjának átka nyomán szőlőföldjével együtt kővé vált. Itt jegyeznénk meg, hogy Salgótarján térségében (pl. Bárna) a „cipókat” a törökök megkövesedett ágyúgolyóinak tartják.

Az információs táblákkal ellátott (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet) „Noé szőlője” egy másik érdekessége egy 18. századi barlangtemplom apszisa, amely egy keresztrétegzést mutató homokkőfal aljában található, vasráccsal lezárva.

Az Istenmezejéről keletre lévő területeken számos látványos homokköves sziklaképződmény kereshető még fel: pl. Nemti (Morgó-gödri), Bükkszenterzsébet (Nagy-kő), Tarnalelesz (Pes-kői-gombaszikla).

Forrás: akovekmeselnek.hu

A cikk 2020. áprilisában jelent meg először.

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

2021.11.19.

A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.

→ Tovább