Ingókövek és gyapjúzsákok a Velencei-hegységben
A Velencei-hegység legizgalmasabb felszínformái a gránit lepusztulásához köthető különböző sziklaalakzatok, amelyek Pákozd és Sukoró térségében lelhetők fel a legnagyobb számban.
A Velencei-hegység döntő részét a hazánkban a felszínen ritkaságnak számító gránit alkotja. A durvakristályos mélységi magmás (vagy idegen kifejezéssel intruzív) kőzet fő ásványai a kvarc, a földpátok (pl. ortoklász) és a csillámok (pl. biotit).
Karakteres képződmény: a Kocka
A forró gránitos olvadék kb. 300 millió évvel ezelőtt, a karbon időszak végén és a perm időszak elején (azaz a földtörténeti paleozoikumban, vagyis óidőben), a mélyből felemelkedve nyomult bele a már korábban kialakult idősebb, finomszemű agyagos kőzetekbe. Ez azt jelenti, hogy a hatalmas gránittest (vagy más néven pluton) a földkéreg mélyebb régióiban lassan, évmilliók alatt hűlt/kristályosodott ki, és sohasem járt a felszínen.
De akkor hogyan lehetséges az, hogy napjainkban mégis a felszínen túrázhatunk rajta?
A válasz „egyszerű”: a gránit kialakulása óta eltelt roppant hosszú idő alatt a kőzettestet fedő palaköpeny lepusztult, és a mélyben megdermedt gránittest lassan kipreparálódott a környezetéből, azaz a felszínre került (ehhez természetesen kellett a terület lassú emelkedése is).
Az eróziónak is ellenálló gránittömbök
A felszín közelébe kerülő gránitot már a megszilárdulása után hűléses és tektonikus eredetű törések járták át, s a mainál jóval melegebb és csapadékosabb klímán erőteljes mállásnak indult. Már a kialakuló málladéktakaró alatt megkezdődött a gránitblokkok elkülönülése, amelyet később a külső erők hámoztak ki a törmeléktakaró „fogságából”. Ezek az exhumálódott tömbök ma hatalmas és bizarr kőbástyaként őrzik a tájat. A legkarakteresebb képződmények a Kocka, a Pogány-kő és a Pandúr-kő névre hallgatnak, amelyek Pákozd felett találhatók, de hasonló a Sukoró melletti Gyapjaszsák is.
A Pandúr-kő
A cikk először 2019 februárjában jelent meg először.
A cikk forrása, A kövek mesélnek blog ide kattintva érhető el.
Remeték a homokkőben
2023.08.21.A nógrádi megyeszékhelytől, Salgótarjántól nyugatra, dombok ölelésében, a Ménes-patak mentén fekszik az aprócska település, Kishartyán. Sóshartyán felé elkanyarodva, a római katolikus templom és temető után bal kéz felé egy romantikus völgy hívogat sétára, melynek nyugalmát és meghittségét már évszázadokkal ezelőtt felismerték. A Kő-völgyben kereshető fel a Novohrad–Nógrád Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme, a természetvédelmi oltalom alatt álló Kőlyuk-oldal.
→ Tovább
Kéktúra a „bükki kövek” peremén
2023.06.08.A Bükk-fennsíkot délről az úgynevezett „bükki kövek” (például Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) határolják, amelyek fehéren vakító meredek leszakadásai mintegy uralják a tájat, már messziről felismerhetővé téve a fennsík peremét. A barlangokkal és felszíni karsztos formákkal tarkított vad sziklakolosszusok kialakulása sokáig vitatott volt a szakemberek körében. Írásunkban ennek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
→ Tovább
Szanda, az oszlopos andezitek birodalma
2023.05.10.A változatos földtani felépítésű Cserhát szelíd lankáiból merészen emelkednek ki a miocén kori andezitekből felépülő vulkáni felépítmények erősen lepusztult és kipreparálódott maradványai. Ilyen a „kétágú Szanda” térsége is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
→ Tovább
A Tiszától Tatáig gyűjtöttük össze az ország tíz legjobb ártéri és lápi cölöpsétányát.
Hazánk második kéktúrája nem csupán nevében őrzi híres ismeretterjesztő televíziósunk emlékét.
A Mecsek keleti peremén, az Óbányai-völgyet katlanná szűkítő Hosszú-bérc gerincén egy méltatlanul elfeledett ősi vár romjait rejti az erdő mélye.
