Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Középkori utcákon és virágözönben a Boden-tó körül

Turista Magazin 2019.09.03.

A Boden-tavat övező festői településeken akkor is belebotlunk valamilyen jelentős és lenyűgöző történelmi emlékbe, amikor csak úgy, cél nélkül barangolunk. Volt, ahol mi is ezt az elvet követtük, de a konstanzi székesegyházat és a milliónyi virággal benépesített Mainau szigetet muszáj volt töviről hegyire bejárnunk.

A Singenben töltött majd egy hét alatt remek lehetőségünk nyílt arra, hogy többször is ellátogassunk Közép-Európa harmadik legnagyobb tavához, ami három ország határán fekszik: a németek és a svájciak mellett az osztrákok is kaptak belőle egy kis csücsköt. Mi a németországi részen barangoltunk, de már most tudom, hogy muszáj lesz még többet látnom belőle.


Néhány száraz adat, csak hogy képbe kerüljünk: ha a Balatonhoz viszonyítjuk, a Boden-tó valamivel kisebb, 536 km2 kiterjedésű (míg a magyar tenger 600), partjának hossza pedig 220 km (a Balatoné 235). Nagy különbség még, hogy előbbi iszonyat mély, átlagosan 90 méteres, de a legnagyobb mélysége 254 m (a Balatonnál ez a szám átlagosan 3 m, és ahol a legmélyebb, ott is csak 11). Ebből adódik, hogy bár a víz gyönyörűen tisztának tűnik, fürödni benne nem akkora élmény, mert irtózatosan hideg.

 

Überlingeni utcakép: egy szimpla sétálgatás is nagy élmény

 

Persze vannak, akik ezt így is simán megteszik, például Uhldingen-Mühlhofenben, ahol a strandon egymást érik a törölközők és hűtőtáskák. Ez a település egyébként más miatt is érdekes. A part közelében kőkori és bronzkori cölöpházak másolatait láthatjuk, amelyek 111 társukhoz hasonlóan (bár tudtommal azokból csak a cölöpök vannak meg) a világörökségi listán is szerepelnek. Mellettük egy múzeum áll, ahol az i. e. 5000 és i. e. 500 közötti időszakból származó társadalmakat ismerhetjük meg régészeti leleteken keresztül.

A bronzkori cölöpházmásolatokat strand övezi. Nem tartom kizártnak, hogy aki sokallja a 10 eurós belépőt, megkísérli úszva megközelíteni a látványosságot

 

A tó körül az idilli városkák mellett szőlősök, gyümölcsösök, szántóföldek terpeszkednek, az égen zeppelinek lebegnek (850 euróért visznek fel, úgyhogy ezt kihagytuk), a vízben pedig 50 kilós harcsák úszkálnak. Gyalogos túraútvonalakon is be lehet járni a környéket, a tavat pedig kifogástalan bicikliút veszi körbe, nem is csoda, hogy tömegével parkolnak mindenhol a bringák. Persze étkezdékből és fagyizókból sincs hiány, de ha olcsóbban szeretnénk fogyasztani, akkor nem érdemes közvetlenül a parton próbálkozni.

 

Meersburg egyik legcukibb házikója

 

Az egyik leghangulatosabb városka a tó körül Meersburg, ahol a szűk utcácskákon, a tipikus német fagerendás házikók között járkálva tényleg olyan érzése lehet az embernek, mintha a középkorba csöppent volna. A településnek két vára is van, az újabba mi is bekukkantottunk. Ez a 18. században épült, és hagyományosan a konstanzi püspök rezidenciájaként szolgált. Ma múzeum, és szuper kilátás nyílik a kertjéből.

 

Ezt a kilátást élvezhette a püspök Meersburg újabb várából: a Boden-tó és az Alpok

 

A király, a pápa és a prosti

 

Ha csak pár napunk van a tó környékén, nehéz választani, hogy mi az, amit biztosan nem hagyhatunk ki, de a történelem iránt érdeklődőknek Konstanz mindenképpen ilyen lehet. A város a 6. századtól jelentős szerepet töltött be a vallási életben, ami a későbbiekben is így maradt. A Konstanzi zsinatról biztosan mindenki hallott, úgyhogy csak dióhéjban: összehívását Zsigmond király kezdeményezte 1414-ben az egyházszakadás miatt, és 1418-ig tartott, amikor is megválasztották V. Márton pápát. Az eseményhez köthető Husz János elítélése és megégetése.

 

Híd a Rajnán és egy szeletke Konstanz óvárosából

 

Miután átmentünk a Rajnát átívelő hídon, és sétáltunk egy kicsit a macskaköveken az óváros zegzugos utcáin, rá is bukkantunk a zsinatnak helyt adó Miasszonyunk-székesegyházra. A helyszínen már a hetedik században állt templom, és ahogy az lenni szokott, az idők folyamán több része megsemmisült, leégett, vagy éppen átalakították a kor stílusának megfelelően, és persze sokat hozzá is toldottak.

 

A történelmi templomot, a konstanzi zsinat helyszínét sűrűn körbenőtték a házak, és persze a turistalehúzós kávézók

 

Mi valójában csak beugrani akartunk, mégsem úsztuk meg a látogatást egy óra (vagy kicsit több) alatt. Ez egyrészt a templom méreteiből adódik, de persze bámészkodnivaló is bőven akad odabent. Két euróért felmehetünk a toronyba, ami nem kevés lépcsőzést jelent (78 méteres magasságba kell felküzdenünk magunkat), de a panoráma miatt nagyon is megéri.

 

Kilátás körülbelül 70 méter magasból, a Miasszonyunk-székesegyház tornyából

 

Konstanzban ismét bebizonyosodik, hogy a németek nem szívbajosak köztéri alkotások tekintetében. A kikötő dísze az az Imperia nevű, 9 méter magas szobor, ami egy prostituáltat ábrázol, kezeiben egy-egy emberrel: a miniatűr pápával, azaz V. Mártonnal, és Zsigmond királlyal. Abból, ha azt mondom, hogy egy pápai tiarán és egy koronán kívül mindkét alak totál pucér, már ki lehet találni, hogy a különös kompozíció ugyanannak a Peter Lenknek a műve, akinek Singen a nem kevésbé provokatív Paradicsom fáját köszönheti. A 18 tonnás szobor egyébként forog is, négypercenként tesz meg egy kört. Persze a konstanzi zsinatra utal, és Balzac novellája, a Szép Impéria adta hozzá az ihletet.

 

A konstanzi kikötőben 93 óta áll (jobban mondva forog) a megbotránkoztató szobor, az Imperia. A kéjhölgy egyik kezében a pucér pápát, a másikban a szintén ruhátlan királyt tartja

 

Ahol a Boden-tó a legvirágosabb

 

A kikötőben hajóra szálltunk, és a Boden-tó egy másik kihagyhatatlan látványossága, Mainau felé vettük az irányt. A szigetet máshogy is meg lehet közelíteni, egy hosszú híd köti össze a szárazfölddel, de a hajókázás remek alternatíva, ha az ember szeretne beiktatni egy kis ringatózós pihenőt. Mainau története a legendák szerint úgy indult, hogy a Szentföldről hazatérő skandináv keresztes lovagok betértek ide pihenni, és a magukkal hozott egzotikus virágmagokat odaadták ajándékba.

 

A virágsziget 45 hektáron terül el

 

Nem tudni, hogy ez valóban így volt-e, az viszont tény, hogy 1827-ben a szigetet Esterházy Miklós vásárolta meg, aki ritka növényekkel ültettette tele. Nagyjából 30 évvel később I. Frigyes badeni nagyhercegé lett a terület, tőle pedig II. Frigyes örökölte. Ezután testvérének unokája, Lennart Bernadotte herceg következett a birtokosok sorában. 1930-ra a kert nagyon elhanyagolt állapotba kerül, ekkor ismét szépen rendbe hozták, és azóta nem nagyon veszített a fényéből. A hercegi család ma a sziget kastélyában él.

 

A kastélyban most is laknak, egy része jelenleg renoválás alatt áll, ami szinte nem is látszik...

 

A hatalmas (45 hektáros) és elképesztően gazdag botanikus kertre érdemes több órát számolni. A tájékoztatójukban azt írják, hogy többek között 1200-féle orchidea, 550-féle tulipán, 200-féle nárcisz, 280-féle rododendron bont szirmot a területen, de ez csak soványka ízelítő, a többi fajt és a fákat még nem is számoltuk bele.

 

A sziget mesterséges vízesése fentről szinte még jobban mutat, mint szemből

 

A virágokból szoborkompozíciókat is építettek, kacsákat, pávát, érdemes megnézni a kastélyt, a vízesés is igazán látványos, a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki, de ami szerintem a legkülönlegesebb, az a lepkeház, ahol lepkék százai (kicsik, nagyon, színesek, átlátszóak) szabadon repkednek a látogatók körül. Kis edényeket is kihelyeztek nekik banán- és narancsszeletekkel, amit láthatóan nagyon szeretnek, így van alkalmunk testközelből megcsodálni a féltenyérnyi példányokat.

 

Lepkék százai repkednek az üvegházban az emberek körül, köztük a legkülönlegesebb fajták, mint ez az átlátszó trópusi pillangó

 

 

A következő részben Sigmaringen csodaszép kastélyát és egy ahhoz közeli klassz kirándulóhelyet mutatunk be.


Szöveg: Hidvégi Brigi

Fotók: Hidvégi Brigi és Nagy Sándor

 

Kapcsolódó cikkünk:

A bevehetetlen erődöt és szemérmetlen szobrokat rejtő német város