1 / 12

Mint általában, ezúttal is felkészültem a túrára - és határozottan érdemes is volt. A rajt helyszíne ugyanis nem egyezett a TTT oldalán előzetesen közölt adattal: a Kis Kakukk helyett egy másik vendéglő, az Erzsébet-kertben lévő Bözsi büfé elől indultunk. A szervezőkkel nem csak ezt, hanem az útvonalat és ellátást is egyeztettük, tehát minden tekintetben tudtam, mire számíthatok. Korábban is túráztam már ennek az egyesületnek a szervezésében, és ezúttal sem csalódtam. Barátságos hangulat, afféle „senior”-csapat fogadott, akiknél nyugodtan hagyom a rajt-célban az IVV- és ÉDK-füzetemet, sőt, a kocsikulcsot is.

2 / 12

Gyors nevezés, utolsó egyeztetés, és már útnak is indulhattunk kis feleségemmel. Ezúttal ugyanis ő kísért el: meg tudtam győzni, hogy nem, nem lesz sok neki ez a húsz kilométer - még ha kevésbé gyakorlott túrázó is. A Lővérek 40 TT-ről ismert szakaszon hagytuk el ezúttal is a várost, azaz, az első kilométerek bizony aszfaltkoptatást jelentettek. A soproni kék jelzés kifogástalan, de még itt is - akárcsak az út teljes hosszán - fehér felfestésekkel tudatták velünk, merre is kell menni („bolondbiztos” módszer). Néhol eltért a kéktől, de aztán az első ellenőrző pontnál végképp összefutottak a szálak. Addig sok szép házat, portát láthattunk, de annak azért örültünk, hogy végre vége az aszfaltnak. Az ellenőrző ponton két jó kedélyű úriember adta a pecsétet, akikkel együtt örültünk a szeptemberi nyárnak.

3 / 12

Aztán megkezdtük az emelkedést: Kutya-hegy, majd a Valéta következett. Előbb szőlők mellett haladtunk, majd betérhettünk az erdőbe, ahol kiváló utak fogadtak - és kellemes hűvös levegő. Emelkedők és lejtők után leszaladhattunk a második ellenőrző pontra, amely Görbehalom mellett, a Fehér Dániel-forrásnál volt. Barátságos fogadtatásban volt itt is részünk: a pontőrtől még azt is megtudhattuk, hogyan juthatunk vízhez a ránézésre kiapadt forrásból (csak le kell zárni tenyérrel kb. egy percig). Köszönjük, sikerült: pompás hűs vízzel feltöltekezve vághattunk neki a hosszú emelkedőnek.

4 / 12

A volt műszaki zár (K-) egyenes szakasza után turistajelzés nélküli (de fehérrel itt is felfestett) úton mentünk. A nyílt szakaszon bizony komoly meleg volt; már-már hőség. Nem messze a Büdös-kúttól újra visszakerültünk a Kékre, amin aztán sokáig folytattuk tovább túránkat. Hamar odaérkeztünk a Muck-tető közelébe, ahol a harmadik ellenőrző pont volt - és igencsak nagy zsivaj. Gyereksereget értünk itt utol: általános iskolások csapatát. Egy kis beszélgetés velük, kísérőikkel és a pontőrökkel - és már haladhattunk, sőt szaladhattunk tovább: ez a szakasz is remek futópályának bizonyult. Tolvaj-árok és Bella-emlék: a jelzésekre gyakorlatilag nem is igen kellett figyelni. Kis feleségem azonban itt már kezdett kissé fáradni, így hát a - túra részét nem képező - pár száz méterre lévő Várhely-kilátót sajnos kihagytuk. Talán majd jövőre.

5 / 12

A halomsírok mellett elhaladva, immár a Ciklámen tanösvény lenyűgöző kanyarjaiban (és a Tacsi-árok völgyére rálátva) haladtunk előre, kis pihenőt is beiktatva. De a zsivaj közeledik: próbáljuk megőrizni a szerzett előnyt! Aztán Hétbükkfa - és már elénk is bukkant a Károly-pihenő, ahol a negyedik ellenőrző pont személyzete fogadott. Nem csak pecséttel: itt zsíros kenyér és friss víz is jutott. Kissé fura nekem, hogy ez a szervezői gárda nem a célban, hanem - immáron többedszer - a túra utolsó ellenőrző pontján adja az ellátást. Ez így lerontja a szintidőt, ami nem mindenkit zavar (szerintem őket se…), de ha ez is szempont valakinek - én ilyen vagyok -, akkor talán jobb lenne a szokásos módszer. Hozzáteszem: praktikusabb is, nekik is.

6 / 12

Innen már csak kellemes ereszkedés a célig! És tényleg kellemes, mert itt próbálták, és sikerült is a lehető legtovább elodázni az aszfaltot. Sokszor közel, néha mellette, de hosszú szakaszon még az erdőben, jó minőségű ösvényeken juthattunk előre. Igazi soproni hangulat, ahol a hegyek belenyúlnak a városba; üdítő érzés megtapasztalni a természet jelenlétét. És igen, sikerült! Erzsébet-kert, újra, mosolyok és gratuláció - természetesen elsősorban kis feleségemnek, aki remek tempóban, a végén már kicsit fájó térddel, de még akkor is bele-belefutva végigcsinálta, több mint egy órát bent hagyva a szintidőből. Emléklapot sajnos nem, nagyon szép kitűzőt viszont kaptunk - meg persze IVV- és ÉDK- pecséteket is.

7 / 12

Egy remek vasárnapot tölthettünk a Lövérekben, ahol egy igazán átgondolt, becsülettel bejárt (és jelölt) útvonalat járhattunk végig. A szervezőkön látszott a jó szándék, de még vannak fejlődési lehetőségek is. Legalább opcionálisan, de megemlíteném helyükben a Várhely-, a Károly- és a Sörházdombi kilátókat (jártunk mindhárom közelében). Ár-érték arányban a túra szerintem korrekt volt, bár egy emléklap beleférhetett volna (ígéret szerint ezentúl az is lesz). Legközelebb is nagyon szívesen jövünk!

8 / 12

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!