Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. április 30.

Mediterrán kiruccanás a Haraszt-hegyre

Cserszömörce- és ezerjófűtúra, mediterrán hangulat - ezekkel a címszavakkal jellemzik az interneten hazánk egyik kevésbé ismert természeti csodáját. A célpontunk a Vértesi Natúrpark látványos tanösvénye volt a Haraszt-hegyen.

 

A Vértes déli, csapadékszegény oldalán, a sík puszták és a dolomithegy találkozásánál jellegzetes klímaviszonyú terület alakult ki, amely nemcsak geológiai, hanem botanikai különlegességeket is rejt. Jellegzetes növénytársulásai alapján egy kis mediterrán szigetre emlékeztet.


A tanösvény a Csákvárról kivezető Gánti úton lévő vízműtelep mellől érhető el. Mi Gánt felől érkeztünk. Közeledve már út melletti sziklák és virágos mezők jelezték, hogy különleges táj vár ránk. A kiépítettnek nem mondható parkolóban hagytuk az autónkat. Alacsony betonoszlopon volt az első zöld falevél, amely utunkat jelezve végigkísért. A leírások szerint 3,5 kilométer hosszú körtúra elé néztünk, amelynek hét állomásán ismerkedhetünk meg a Haraszt-hegy különlegességeivel.

 


Az időjárás az elmúlt napok télies jellege után nem volt éppen mediterrán, de kedvezőnek ígérkezett, még a nap is előbukkant néha a felhők közül. Már a parkolóban is el lehetett időzni, mert a ritkás gyepen fotóra kívánkozó, ciklámenszínű, apró magyarszegfű-szirmok virítottak. Ivóvízzel, egy kis szénhidráttal és annál nagyobb várakozással felszerelkezve vágtunk neki.


Keskeny ösvényen masíroztunk egyre mélyebbre. Hamarosan egy magasodó bíboros kosbor állta utunkat, mintha csak szirmaival welcome-táblát tartva köszöntene minket. A tanösvény kezdetét jelző tábla megbújt az ágak, bokrok takarásában. A köszöntő kosbor egyedei ezután már csoportosan hívták fel magukra a figyelmet. A sűrű lombozat alá a napfény szűrten hatol be, ez a csodálatos megjelenésű és színes orchidea mégis igen jól érzi itt magát.

 

  


A Balog-völgyben egy könnyű séta után elértük az első állomás információs tábláját. Az ebben az évszakban szürke cserszömörce még megbúvik a többi cserje között. Még sem púderszínű kora nyári pamacsait, sem feltűnő őszi ruháját nem viseli, amivel olyan látványossá teszi az októberi erdőt. Kék virág is akad bőven, de azok még nem a júniustól virágzó Szent László-tárnics védett példányai. Ha továbbmegyünk, a fásszárúak közül a keleti gyertyán hazai példányait szemlélhetjük meg. Az egyébként kelet-mediterrán élőhelyű alacsony fák a Vértes növénytani ritkaságai. Jellegzetesen erezett levelei olyanok, mint a gyerekrajzok levélábrázolásai.

 


Meredek kaptatón haladtunk tovább, szerencsére az út mentén emelkedő lyukas szikla okot adott a lassításra. Miután leküzdöttük az ösvény egyetlen nehezebb szakaszát, a tetőt megközelítve a sziklák már elő-előbukkantak. Az Irtásrét megállót a népnyelv szerinti a Lóállás-tetőn találjuk. Van itt még Ökörállás is, amely elnevezések a régmúlt idők állattartására, a legeltetésre emlékeztetnek. Az itt élő fák egy része kiszáradt, másik része pedig a pásztorok tűzét táplálta. Bár csak alig 300 méter felett jártunk, a rétről csodaszép a panoráma. Alkalmasnak találtuk a helyszínt egy rövid merengésre, majd befaltuk a nálunk lévő csokoládészeleteket.

 


Továbbindultunk az útjelző tábla egyértelmű utasítása alapján. A következő szakaszt a Kerek-hegy sziklakompozíciója koronázta meg. Egyre gyakrabban szakította meg a haladást egy-egy virágoktól pompázó rét, ahol muszáj volt megállnunk. A jelzések ugyan többnyire egyértelműek, néhol azonban a zöld falevélre ráférne egy kis felújítás. Több kisebb mellékösvény vezetheti félre a kirándulót, de itt, a Haraszt-hegy csúcsán, talán senki sem bán egy kis kitérőt. A pettyes kosbor mellett ki tudja még hányféle, éppen csak most kibújó aprócska orchidea látványa varázslatossá teszi a fehér szikláktól amúgy is lenyűgöző látképet.

 

  


A Kerek-hegy tetején, mintha egy másik világba csöppentünk volna, elvarázsolt minket a kilátás. A sziklaorom tetejéről az alattunk fekvő Csákvár házainak színes tetői törik csak meg az összefüggő zölddé lombosodott növényzet látványát. A gubóvirág és a kakukkfű kisebb lilás csoportjai jól állnak a fehér sziklának. A hegy gerincéről lefelé haladva változatossá teszi az utat, hogy néhol a fák koronája összeér felettünk, néhol pedig napsütötte rétekre érkezünk. Az árvalányhaj ezüstös hullámzásától megelevenednek a tisztások. Nem mehetünk el szó nélkül az ezerjófű mély rózsaszín bimbói mellett sem, bár sajnos még nem ontják citromos illatukat.

 


Nem maradhattunk ott örökre, tovább kellett haladnunk. A Kőlik-völgy végén egy nagyobb sziklahasadékot, kis túlzással mondhatnánk, hogy barlangot találtunk, ahol a repedésekben próbáltuk meglelni a szundikáló denevéreket, de az apró bőregerek vagy nem is laknak itt, vagy tényleg láthatatlanul pihennek. Egy jó darabon a csákvári házak felett ereszkedtünk lefelé, mígnem búcsúzóul az utolsó sziklagyepes élőhely köszöntött minket. A szomszédos Szóló-kő visszhangját nem próbáltuk ki, de megtudtuk, hogy a „Gróf utat” hagytuk magunk mögött, ahová egykoron az Esterházyak és vendégeik sétakocsikáztak ki, ha megunták a csákvári kastély egyhangúságát. A tanösvény végén déjĂ  vu érzésünk támadt, mert a parkolóba érve ismét egy égbe nyúló bíboros kosbor köszönt el tőlünk, mintha csak ők lennének a Haraszt-hegy néma őrzői.

 


Élményekkel ugyan megteltünk, de sajátos korgó hangok jelezték, hogy ezt a szép napot érdemes lenne egy hatalmas fagylalttal megkoronázni, ezért Lovasberény felé vettük az irányt, ahol egy, már kipróbált cukrászdában zártuk édesen a napot.

 

Dr. Kocsis Tünde

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

2021.06.14.

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében, 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet, és az idő szinte teljesen megsemmisítette. Megnéztük az elveszett falut.

→ Tovább
Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

2021.06.13.

A heti mókuskerékből kiszabadulva három kívánságunk volt csupán a másnapra tervezett kirándulással kapcsolatban. A forróságból menjünk hűvös, erdei környezetbe, legyenek szép, érdekes látnivalók, és végül, de nem utolsósorban, ne kelljen korán kelni. A Dobogókőtől Pilisszentlélekig gyönyörű erdőkben vezető, alig háromórás túra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

→ Tovább
Zúgott az Imó, csobogott a Fekete-len, avagy forrásparádé a Bükk-fennsík lábánál

Zúgott az Imó, csobogott a Fekete-len, avagy forrásparádé a Bükk-fennsík lábánál

2021.06.08.

Az Imó-kő égbe szökő, hatalmas sziklafalából egy jókora forrásbarlang mélyéről zubogva tör elő a víz, majd látványos kis vízeséseken szalad tova, hogy lent a völgyben kistestvérével, a Fekete-lennel egyesülve érjék el a Tárkányi-patak medrét. Ez a jellemzően a tavaszi hónapokban látható tünemény ezúttal a sok esőnek köszönhetően egy nyár eleji túra legszebb ajándéka lett.

→ Tovább