Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. július 11.

Még több barangolás a Dél-Balaton rejtett kincsei közt

Ezúttal újból az apostolok lovára váltunk, és egy viszonylag rövid, 14 kilométeres, de a távhoz képest jelentős szintkülönbségű (240 m) gyalogtúrán barangolunk, Szántódtól Balatonendrédig.

A kora reggeli autóbuszról a Szántód-kereszt megállóban szálltunk le állandó túratársammal, és jó szokásunkat betartva a szemben lévő műintézményben magunkhoz vettük indítóitalainkat. A cégéren újabb bölcselettel lettünk gazdagabbak: „Rokkantnyugdíj Cseppfolyósító Igazgatóság” - ez szíven ütött.

 


Cihelődés és szerelvényigazítás után átsétáltunk Szántód központjába az utazók és az úton lévők védőszentjének szobrához. Szent Kristóf a 14 védőszent egyike, történelmi létezése nem igazolható. A Biblia szerint a keresztény hitre Jézussal való találkozása után tért át. Hitéért Decius római császár lefejeztette. A szobor Botfai Hűvös László alkotása, a mai helyétől nem messze, 1939-ben avatták fel. Az ünnepségen József főherceg is részt vett. 1957-ben barbár szocialista „önkéntesek” ledöntötték, majd jó szándékú emberek évtizedeken át a balatonföldvári kápolnában rejtegették. Hosszú küzdelem után a szántódpusztai kápolna előtt állították fel. Mai helyére 1990-ben került. A szobrot és a környezetét nagy becsben tartják, naponta gondozzák. Mi is hoztunk egy koszorúcskát és emlékező szalagot, melyek elhelyezése után továbbálltunk, és a kaposvári út mellett az Erdészet-térig vonultunk, ahol az 1956-os kopjafánál újabb főhajtás következett.

 


Innen térkép szerint a piros háromszögön szerettük volna folytatni a túrát, ezt az útvonalat azonban megszüntették, de a nem is olyan régi térképeken szerepel még, ezenkívül egy-két kint maradt jelzés is felfedezhető. Aki nem ismeri a környéket, itt forduljon északkelet irányába, s vándoroljon tovább a Római úton, amely fontos hadi és kereskedelmi út volt, a szántódi révhez tartott.

 


Hatalmas, árnyas fák alatt tempós léptekkel értük el a sárga sáv jelzést, melyen jó darabig haladtunk. Pár pillanattal később már el is értük a Szántódpusztai Idegenforgalmi Központ hátsó bejáratát, mely most zárva volt, így nem tudtuk megnézni a több száz esztendős épületeket. Csak kerítésen keresztül láttuk az elhanyagolt állapotban lévő műemlékegyüttest, mely jelenleg amolyan tetszhalott állapotban várja, hogy elérjék a fejlesztések és újból nyüzsgő élettel teljen meg.


Felkapaszkodtunk egy kisebb dombra, majd a puszta régi temetője mellett leereszkedtünk a Csikászó-völgybe, melyből továbbra is az évezredes hadiúton kapaszkodtunk ki enyhe, sunyi emelkedőn. Pár lépés után észak felé kinyílt a táj és valami csoda tárult a szemünk elé.

 


Karnyújtásnyira került a Tihanyi-félsziget és az Aszófői-öböl. Ámulva-bámulva értük el Zamárdi első zártkertjeit, majd nemsokára a Szamár-kőhöz érkeztünk. Az érdekes formájú sziklaképződmény ősi határjel volt a településen, a honfoglalás előtt áldozati helyként funkcionált, számos hiedelem fűződik hozzá. Kicsit ejtőztünk az egyedi hangulatú, csendes pihenőnél, és belekezdtünk a Kő-hegy meghódításába.

 


Csinos hétvégi házak között rövid, de igen meredek emelkedőn értük el a 2003-ban épített, II. Rákóczi Ferencről elnevezett kilátót, amelyről fenséges körpanoráma tárult elénk. Látható a Balaton nyugati medencéje, Külső-Somogy dombjai, a Fonyódi ikerhegyek, a Badacsony és a többi tanúhegy, a Bakony emelkedői, de a fő látványosság a karnyújtásnyira lévő Tihanyi-félsziget az apátsággal. Sok helyen néztünk már le a Balatonra és a környékére, de talán a legteljesebb panoráma innen élvezhető. Megéri feljönni ide, egyhamar nem lehet elfelejteni a látványt.

 


A téglából emelt kilátót helyi civilek építették, tiszteletük jeléül a szabadságharcos fejedelemről nevezték el, a kilátó tövében pedig egy emlékművet állítottak. Szerencsénk volt, mivel a messzelátó tőszomszédságában lévő borozó nyitva volt, ahol egy zsíros deszka mellett kóstoltuk meg a helyi borokat. Félórás ejtőzést követően továbbálltunk, előbb hétvégi telkek közt, majd zárt erdőben, jól kiépített sétaúton emelkedtünk tovább és értük el a Vaskereszt Erdőrezervátum határát.

 


A rezervátum tölgyesének magterülete több mint 31 hektár, ezen a területen semmilyen munka nem folyhat, mindent a természet old meg. A magterületet úgynevezett védőzóna (86 hektár) veszi körül, ahol bizonyos feltételekkel már folyhatnak erdészeti munkálatok. Az őstölgyes mellett pár száz lépéssel elértük a névadó keresztet, melyet egy téglalap alapzatra állítottak Zamárdi lakói és a Tihanyi Apátság a millennium esztendejében, 1896-ban.

 


Mivel utunk legmagasabb pontjára érkeztünk, ezért a Vaskereszt Pihenőnél betoltunk egy csúcscsokit, majd a zöld keresztre váltottunk, és egy roppant meredek mélyútban, néhol gatyaféken ereszkedtünk le a Gyertyános-lap ligetes, romantikus területére, ahol egy erdészeti aszfaltutat értünk el. Ezen vezetett valamikor a piros háromszög jelzés, ám mivel azokat lefestették, így balra délnek forduljunk, de kinn felejtett jelzéseket még fogunk látni.

 


Kedvesem a jó útnak köszönhetően újra Rózsira hallgatott („Kapcsold az 5. sebességet”), és begyújtotta a fáklyát, csak úgy fogytak a méterek a lábunk alatt. A trappolásnak csak az időközben elénk kerülő domb vetett véget. Bár ez egy lezárt erdei út, ennek ellenére sokszor kellett félrelépnünk autók elől. A környék vadban nagyon gazdag, ezért itt jó eséllyel fogunk találkozni erdei állatokkal.

 


Erős, szuszogtató kapaszkodón értük el az M7 autópálya nyomvonalát, majd nemsokára a domb nyergét, ahonnan kacskaringós úton leereszkedtünk a vadregényes Gyugyi-patak völgyébe. Utunkat a nagy vadász, utazó és író, gróf Széchenyi Zsigmond kopjafájánál szakítottuk meg. Széchenyi Zsigmond 1898-ban született Nagyváradon. Első afrikai útjára 1927-ben indult. A II. világháború után az Erdészeti Központ vadászati felügyelője lett, de a személyi kultusz éveiben kegyvesztetté vált. Szakmai elismertsége miatt aztán 1963-ban felkérték, hogy egészítse ki a Nemzeti Múzeum hiányos afrikai gyűjteményét. Vadászélményeit több könyvben írta meg, melyek nekem is kedvenc gyerekkori olvasmányaim voltak. 1967-ben halt meg. Mivel Balatonföldváron volt nyaralója, így szívesen vadászott a környéken, ezért is állítottak tisztelői kopjafát a kedvenc vadászterületén.

 


A kopjafa után hamarosan le kell térni a zöld sáv jelzésre, de ezt a letérést most is eltévesztettük, és már csak a tótokilapi vadászháznál vettük észre, így uzsgyi, vissza. A kereszteződéstől előbb hangulatos tölgyesben, majd nyílt terepen, a Borjú-mező szélén vonultunk, és egy vadregényes mélyútban ereszkedtünk le Balatonendrédre, mely a Balatontól pár kilométerre található. A falu 2012-ig zsáktelepülés volt, ekkor adták át a Tabra vezető utat, mely megszüntette elzártságát.

 


Balatonendréd Árpád-kori település, a középkorban különböző egyházi szervezetek birtoka volt. Erős várát a török 1545-ben elfoglalta, megerősítette, a települést járási székhellyé - náhije - nyilvánította. A töröktől 1686-ban foglalták vissza, majd a 15 éves háborúban teljesen elpusztult. A vár csekély nyomai a római katolikus templom környékén fedezhetőek fel, feltárására eddig nem került sor, sőt ábrázolása sem maradt ránk.

 


A túrát mi itt befejeztük, időközben megrendeltük a családi taxit, melynek érkezéséig a falu egyik műintézményében egy krigli mellett múlattuk az időt. A faluból autóbusszal lehet visszajutni Zamárdiba, de aki nem akar várni a buszra, az tovább is túrázhat a városba, ami mindössze 4 km-re található.
Fontos megemlíteni, hogy a területen a szokásostól eltérően intenzívebb vadászat folyik, ezért túratervezéskor tájékozódjunk a Sefag Zrt. honlapján, illetve érdeklődjünk a szántódi erdészetnél!

 

 

Szöveg: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

2022.11.28.

Budapesttől jó kétszáz kilométerre, Miskolc és Kassa közt, a Hernádtól a Sajóig elterülő, szelíd lankáival megkapó szépségű, ámde turisták által ritkán látogatott, félreeső dombvidék, mely nevét az egykoron mindent beborító cseres-tölgyes erdőkről kapta, ez a Cserehát.

→ Tovább
Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

2022.11.22.

Ritkán adatik meg az Országos Kékkörön, hogy körtúrában tegyünk meg egy etapot, és végig a kéken tudjunk haladni. Nos, ennek is eljött az ideje, hisz Létavértes környékén egy nagy kanyart tesz meg az Alföldi Kéktúra, melynek során kiindulási pontunkra fogunk visszaérni, miközben csodás réteket, lápokat, erdei szakaszokat érintünk, és persze mindenhol a hatalmas homokmezők.

→ Tovább