Merész sziklaképződmény Bózsva határában
Bózsva község házai között, közvetlenül az Országos Kéktúra ösvénye és a Bózsva-patak fölé egy szikla magasodik, amely a Bózsvai-szikla, a Béla-szikla vagy a Kőbérc elnevezésekre hallgat. Tetejére egy kis lépcsősoron juthatunk fel, ahonnan csodás kilátásban lehet részünk a település környezetében elterülő kis medencére, de észak felé tekintve a füzéri Vár-hegy és a Nagy-Milic hegytömege is feltűnik.
A Bózsvai-szikla kialakulásának megértéséhez a miocén földtörténeti kor középső szakaszába, a szarmata korszakba kell visszautaznunk, úgy 13–12 millió évvel ezelőttig. Ekkor javában zajlott már a Tokaji-hegységet létrehozó vulkanizmus, amelynek Bózsva környékén egy unikális megnyilvánulási formája bontakozott ki.
A földkéreg hasadékán át egy sűrű, viszkózus láva préselődött ki, amelyből a riolit és a dácit közötti átmenetet képviselő vulkáni kiömlési (effuzív) kőzet szilárdult meg, a riodácit. Mivel ez a geokémiai értelemben savanyúnak nevezett olvadék rendkívül viszkózus volt, nehezen mozgott, ezért nem tudott nagy területen szétfolyni, hanem egy viszonylag kicsi és magas, úgynevezett extruzív (kinyomulásos) lávadómot, szakkifejezéssel tholoidot hozott létre. Ez az egyszeri vulkáni működés hatására létrejött riodácitos kinyomulás a már korábban lerakódott, robbanásos eredetű riolittufákra folyt ki, és részben azokba nyomult bele.
A sziklaképződményt napjainkban azért láthatjuk a tájban látványos kiemelkedésként, mert ellenállóbb riodácitos kőzetanyaga mintegy kipreparálódott a környező puhább kőzetek „fogságából”.
Az előbb említett folyamatot nagyban segítette az alatta folyó Bózsva lassú bevágódása, eróziós tevékenysége is.
A Bózsvai-szikla nemcsak fontos tájképi elem, hanem egyben jelentős kultúrtörténeti érték is (még a település címerében is szerepel). A hagyomány szerint IV. Béla itt pihent meg a tatárjárás idején, s lópatkójának nyomai ma is látszanak a kőzet felszínén, a szikla tetejének közelében.
A kék sáv turistajelzésen Kishuta felé indulva Bózsva „Csehországnak” nevezett településrészére érkezünk (az egykori cseh huszita lakosokra utal a név), ahol a Béla-szikla oldalában a helybéli lakosok által készített pincéket is megtekinthetjük.
Még több geológiai érdekességért keresd Veres Zsolt blogját.
Remeték a homokkőben
2023.08.21.A nógrádi megyeszékhelytől, Salgótarjántól nyugatra, dombok ölelésében, a Ménes-patak mentén fekszik az aprócska település, Kishartyán. Sóshartyán felé elkanyarodva, a római katolikus templom és temető után bal kéz felé egy romantikus völgy hívogat sétára, melynek nyugalmát és meghittségét már évszázadokkal ezelőtt felismerték. A Kő-völgyben kereshető fel a Novohrad–Nógrád Geopark egyik féltve őrzött gyöngyszeme, a természetvédelmi oltalom alatt álló Kőlyuk-oldal.
→ Tovább
Kéktúra a „bükki kövek” peremén
2023.06.08.A Bükk-fennsíkot délről az úgynevezett „bükki kövek” (például Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) határolják, amelyek fehéren vakító meredek leszakadásai mintegy uralják a tájat, már messziről felismerhetővé téve a fennsík peremét. A barlangokkal és felszíni karsztos formákkal tarkított vad sziklakolosszusok kialakulása sokáig vitatott volt a szakemberek körében. Írásunkban ennek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
→ Tovább
Szanda, az oszlopos andezitek birodalma
2023.05.10.A változatos földtani felépítésű Cserhát szelíd lankáiból merészen emelkednek ki a miocén kori andezitekből felépülő vulkáni felépítmények erősen lepusztult és kipreparálódott maradványai. Ilyen a „kétágú Szanda” térsége is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
→ Tovább
A Tiszától Tatáig gyűjtöttük össze az ország tíz legjobb ártéri és lápi cölöpsétányát.
Hazánk második kéktúrája nem csupán nevében őrzi híres ismeretterjesztő televíziósunk emlékét.
A Mecsek keleti peremén, az Óbányai-völgyet katlanná szűkítő Hosszú-bérc gerincén egy méltatlanul elfeledett ősi vár romjait rejti az erdő mélye.
