Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2024. március 20.

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

"Isten ott van az esőcseppekben..." Az álmos, eső áztatta rétsági utcákon a Cserhát lankái felé lépdelve csupán ez a valahonnan az emlékeim mélyéről felbukkanó rövidke félmondat volt az egyetlen vigaszom. A szinte teljesen homogén, sötétszürke égbolt a csendesen kopogó esővel nem sok jót ígért azon a tájon, amely egyébként is arról híres, hogy az óvatlan turista még a legmelegebb nyári napokon is bármikor bokáig merülhet a vendégmarasztaló sárban.

A Rétsági Szent-András Plébánia Alapítvány által szervezett túra tematikája azonban nagyon érdekelt, így aztán még ez a rossz idő sem tudott megakadályozni abban, hogy a zuhogó esőben, és a dagonyaként cuppogó sárban megcélozzam a Cserhát hegyei közt csendben meglapuló Felsőpetényt. Hosszas sárdagasztást követően előbb az esőfüggöny mögül felsejlő Naszály látványát, majd a Pusztaszántói-patak felduzzasztásával kialakított tavacskát is magam mögött hagyva viszonylag jó tempóban értem el a kéktúra által is érintett, egykor agyagbányájáról híres szlovák telepes falucskát.

Az aprócska főtérhez érve ezúttal sem volt valami felemelő érzés látni, hogy a kéktúrázók körében régebben oly népszerű kis kocsma – ahol 2009-ben és 2013-ban még magam is bélyegezhettem – már évek óta zárva van, ahogyan a mellette lévő bolt is. Mindez finoman szólva sem a töretlen fejlődés jele. Továbbhaladva a kék jelzések mentén, a település Alsópetény felőli végén található az 1902-ben Spett Vince által építtetett kastély, amely az 1949-es államosítás előtti utolsó tulajdonosáról az Almásy-kastély nevet viseli. Közel hetven esztendeje ebben a kis kastélyban volt elzárva egy teljes éven át Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek. Az épület jelenleg magántulajdon, ennek ellenére állapota és leharcolt környezete alapján sokkal inkább tűnik gazdátlannak. Reménykedjünk abban, hogy sorsa hamarosan megnyugtatóan rendeződik.

Az Almásy-kastély a történelem színpadán

Az 1948 december 26-án letartóztatott, később megkínzott, majd koncepciós perben elítélt Mindszenty Józsefet betegsége és a hatalmas külpolitikai nyomás miatt 1955. július 14-én könnyített házi őrizetbe vették, melynek keretében 1955 november 2-tól 1956 október 30-ig az ÁVH felügyelete mellett a felsőpetényi Almásy-kastélyban helyezték el. A bíboros tartását és emberi nagyságát jól mutatja, hogy több éves kínzást és raboskodást követően sem vesztette el méltóságát és humorérzékét, emlékirataiban ugyanis így ír felsőpetényi tartózkodásáról:

"Amikor először mondták, hogy vendég vagyok és nem rab, felcsattantam: Ha nem rab, hát mi vagyok? Két kerítéssel, (az egyik drótsövényes) 15 ávóssal, három farkaskutyával, és egy egész fegyverarzenállal? Én nem így szoktam vendéget fogadni és elszállásolni."

1956 őszén a fővárosból szervezkedés indult kiszabadítására, melyről értesülve az ÁVH-s őrök – tartva a forradalmárok bosszújától – inkább szabadon engedték. Kiszabadulásában és később a fővárosba érkezésében fontos szerepet játszott a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnöke, Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy. Az arisztokrata származású katonatiszt nagy tisztelettel és megbecsüléssel bánt a bíborossal.

Jól érzékelteti mindezt az a tény is, hogy a rétsági laktanyában nem Pálinkásként, hanem eredeti nevén, Pallaviciniként mutatkozott be neki, megnyugtatandó ezzel a kiszabaduló, ám igen zaklatott egyházfőt.

A szabadságharc leverése után Mindszenty az USA nagykövetségén kapott menedéket, a kiszabadításában részt vevőket azonban az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával perbe fogták és elítélték. Az elsőrendű vádlott Pallavicini Antal lett, akit nemesi származása alapján ideális osztályellenségként lehetett a népnek bemutatni. Az alig 35 éves őrnagyot 1957. december 10-én végezték ki, Mindszenty megrendülten emlékezett meg róla emlékirataiban. Pallavicini Antalt a rendszerváltás után rehabilitálták, posztumusz ezredessé léptették elő, emlékét mind Felsőpetényben mind Rétságon -Mindszenty bíboros emlékével karöltve- márványtáblák és szobrok is őrzik.

Cserháti tájakon Felsőpeténytől Rétságig

A 30 km-es táv a kék jelzések mentén Alsópetény, majd a Romhányi-hegy érintésével egy jókora vargabetűt leírva kanyarodott vissza Bánk, majd Rétság felé. Az általam is preferált 20 km-es túra útvonala viszont a kastélytól visszafordulva, Felsőpetényt ismét átszelve, a Mező utcán hagyta el ezt a szebb napokat látott falucskát. A két táv a Bánk felett magasodó Hársas-tetőnél találkozott újra. Azt ugyan nem tudom, hogy a 30-asoknak miféle megpróbáltatásokban volt részük, azt viszont igen, hogy nekem, mint a húszas táv prominens képviselőjének régen látott hatalmas sárdagasztásban volt részem a Felsőpetény feletti szántókon éppen úgy, mint a Hársas-tető felé kapaszkodó sáros-agyagos mélyúton.

A Hársas-tetőt elérve beragasztottam a matricát, majd a gerincúton kanyargó egykori bánki zöld jelzés nyomvonalán a közelmúltban felfestett sárga szignók segítségével hamarosan a festői szépségű Bánki-tó partjához ereszkedtem. Az eddigi útviszonyok után kifejezetten üdítő érzés volt a part menti sétány aszfaltcsíkján trappolni.

A környező dombok kagylóhéj-szerű ölelésében gyöngyszemként megbújó festői kis tó ezúttal is csodaszép látvány volt, olyannyira, hogy a part mentén kialakított igazolópont mellett a legnagyobb nyugalommal szépen el is sétáltam.

Mire észrevettem ezt az aprócska hiányosságot már magasan a falu felett, a Rétság határában emelkedő TV-torony közelében jártam. A sárga sáv jelzéstől elköszönve, egy mélyúton leereszkedve hamarosan el is értem a település szélső házait. A Nógrád vármegye nyugati peremén fekvő Rétság szépen rendezett kertvárosi utcái szinte idillikus képet mutattak a felszakadozó felhők mögül kandikáló langyos tavaszi napsütésben.

A 2-es főúton átkelve pillantottam meg először a Babusa János szobrászművész által megalkotott, 2016-ban felavatott Mindszenty-Pallavicini emlékművet, amely számomra a túra talán legnagyobb hatású élménye volt.

Bevallom őszintén, régen láttam ilyen elképesztően kifejező és látványos emlékművet, melynek mondanivalója és kialakítása egyaránt igazi mestermunka. Az arcok tökéletesen élethűek és kifejezőek, éppen úgy, mint az eredetihez teljesen hűen ábrázolt öltözékek. Mindszenty és Pallavicini egy kapuban találkoznak, melyen a bíboros éppen kilép, a túloldalon az őrnagy vigyázállásban, fedetlen fővel, tisztelettel fogadja. Valószínűleg a felsőpetényi kastély ajtajának stilizált ábrázolása lehet ez a kapu. Az összkép mindenképpen drámai.

Az emlékműtől továbbindulva egy kertvárosi körséta keretében felfedezhettem még az egykori rétsági laktanya épületeit, ahol a bíboros első szabad éjszakáját töltötte. Bár a főépület 1997, a honvédség kivonulása óta pusztul a kisebb melléképületek felújítva, új funkciót nyerve úgy tűnik megmenekülnek az enyészettől. Egy látványos tank-kompozíció mellett elhaladva érem el a túra utolsó ellenőrzőpontját. A laktanyán belül létrehozott aprócska emlékparkban Pálinkás-Pallavicini Antalra emlékezve 1991-ben egy kopjafát állítottak, egy évvel később, 1992 október 30-án pedig felavatásra került a mellette látható Mindszenty-emlékmű is.

A dombtetőn álló laktanyából gyors ereszkedéssel pár perc múlva már a célnál voltam. Egy pillanatra felnéztem a Szent-András templom tavaszi napfényben tündöklő keresztjére. Ez a nem várt csillogó látvány méltó záróképe volt ennek a nagyszerűen sikerült túrának, melynek során bepillantást nyerhettünk egy megalkuvást nem ismerő ember életének talán legnehezebb időszakába.

Siófoktól a Piroson, betyárok nyomán

Siófoktól a Piroson, betyárok nyomán

2024.04.24.

Sajnos napközben jó párszor eláztunk a hideg, télvégi esőben, de így is teljesítettük a Dél-Dunántúli Piros túramozgalom több mint 24 kilométerét Külső-Somogy dombjai között.

→ Tovább
A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább