Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. április 18.

Nagy Vizikör

Van az úgy testvéreknél, sok éves házaspároknál, esetleg hosszabb ideig együtt túrázóknál, hogy egy bizonyos idő után már alig beszélnek egymással, egy húron pendülnek, ismerik a másik gondolatát, egyszerre cselekszenek, egy a véleményük, szinte eggyé idomulnak. 

1993-at írunk… Ülök a Nagy-Duna-ág jobb oldali homokos-kavicsos partján, kicsivel Vác alatt, Sződdel szemben. Felhúzott térdemen próbálok jegyzetelni, tőlem balra István most teríti le a polifoamot: fogadjunk, hogy kávét fog főzni! A két kajak, a Zöld és a KisPiros, félig a parton, félig a vízben. Nem érdemes jobban kihúzni őket, úgyis nehezek, a Duna sem hullámzik, nagy hajó sem jön. 

 

 

Alig bírok ülni, annyira fáj a derekam! Te jó ég! 17 nap! Itt van vége. Még egy félórányi evezés, és megérkezünk. Istenem, gyönyörű volt! Tényleg kávét fog főzni! Most gyújtja be a spirituszkockát a mini benzinfőző alatt. Egy utolsó kávé… hm. 17 nap. Ennyi ideig eveztünk. 20-25 napra terveztük, de kedvezett az időjárás, hamarabb meglett. Nagy Vizikör. Tudod is te, mi az?

 

Mondjuk, 30-cal Budapest fölött, Felsőgödnél Dunára teszed a kajakod; lecsurogsz a Sió torkolatáig; ott felevezel Szekszárdig (tovább nem lehetett); Trabant tetején a két kajak megérkezik Balatonvilágosra; némi balatoni evezés, mert közbeszólt a vihar; vonattal Balatonszentgyörgyig, és már a Zalában vagy. Közben Kis-Balaton (olyan Tüskevár helyeken jártunk, hogy valami káprázatos!), és egyszer csak elfogy a Zala! Aki kitalálta, hogy a Zala az folyó, szerintem életében még nem látta!

 

  

 

Fúj a szél, majdnem elfújta a csupor alatt a lángot. Hadd kínlódjon, remélem, nem sajnálja majd a cukrot. Csak vicceltem, végig ő főzött és készítette napjában többször is a kávét. Elfújta…

 

Zalacsánynál elfogyott a Zala, mi meg teherautót stoppoltunk Rábahídvégig. Tudsz követni? Nézd a térképet. Hídvégtől már láthatod: Rábán végig Győrig, Gönyű, Nagy-Duna, és megint lefele, Gödig. Ez a Nagy Vizikör. Nézd csak! Ezt a férfit ismerem, aki most köt ki mellettünk. Vári Béla, ő közvetítette a tévében a 89-es romániai puccsot. Vajon tudta, hogy nem forradalmat kommentál? Semmi, csak köszönünk.

 

 

A naplómat nézem, és próbálom pontokban kiírni a nevezetes élményeket, mert volt belőlük bőven! Bizony isten, nem én találtam ki, nem az én ötletem volt! István fejében születnek ilyen és ehhez hasonló gondolatok. Én csak jóváhagyom őket. 

 

A csomagolási előkészületek is csak 2 napig tartottak. Élelmiszer: só, cukor, levesporok, neszkávé, fokhagyma, kevés pálinka, egy-egy flakon víz. Ruházat: rövidnadrág, két poló, egy pulcsi, tornacipő, sapka, hálózsák, széldzseki. Egyéb? Nagy nejlonzacskók, kötél, ragtapasz, sátor, térképek, polifoam derékalj, mini gázfőző, gyufák. Pénz? Nem sok, 2-szer 5000 Ft. Kész, ennyi! Ja, meg a két kajak! A két kajak. Milyen rendesen szolgáltak! Semmi, de semmi gond nem volt velük.

 

Mennyire voltunk edzésben? Egy amatőrhöz képest, nagyon. Évek óta többször is evezünk Tokaj magasságában a Tiszán, a Bodrog árterében is visszatérő vendégek vagyunk. Na meg a Duna! István minden természettel kapcsolatos sportot szeret és űz. Nekem, halak lévén, 30 éves koromra vált szerelmemmé a víz. Egy éve annak, hogy megvettem Istvántól a KisPirost, és naphosszat a Dunán pancsoltam vele Göd és Vác között. Autodidakta módon sajátítottam el mindent: húzni lassan, evezni gyorsan, fordulni mindkét irányban, nem megijedni a zúgóktól. Egy teljes délelőttömbe tellett, amíg rájöttem, hogyan kell visszamászni a kajakba a Duna közepén, vagy kihúzni azt a partra. Áh, nem vagyok egy jó úszó, nem! Csak nem süllyedek el! Megtanultam tisztelni a vizet, megtanultam benne lenni.

 

 

Alig bírok ülni. Rettenetesen fáj a derekam... Itt különösen tiszta a víz, úsznék egy jót, élvezni a hűst, ahogy kifeküdve vitetem magam az árral. Fel kéne állni valahogy… Itt a kávé! Finom. Pár méterre tőlem, törökülésben simogatja a combjait és néz a semmibe.

 

Az ám! A Sión nem is kellett evezni! Az áradó Duna tolt minket felfele. Méteres vízben ázó erdőben, kajakból lestük az őzeket, gémeket. És Hart alatt? Mikor a fickó arra kért, hogy kössük meg a bójáját a háborgó Duna közepén, szakadó esőben, rohanó szélben, kajakból?! - „Megkérhet, de nem kötjük meg!”

 

Tudtad, hogy a Rába melletti Ikerváron még mindig működik Magyarország első (!) vízi erőműve? 1886-tól! Szerintünk a két karbantartónak - ők vezettek körbe minket - fogalma sincs, milyen kincset őriznek. Ha meg igen, akkor nekik igazán.

 

Mégis úsztam egyet. Óh, nagyon finom volt! Teljesen átfont, magához ölelt. Először árral szemben fárasztottam magam, nem nagyon haladtam, mert itt 8-10 km/h-val folyik, utána csurogtam egy kicsit. Hogy borultam-e? Hát persze, a Rábán! Elügyetlenkedtem a dolgot, ez az igazság. Különben szerencsém volt, mert semmi sem ázott el, semmi sem veszett oda. De ha nem történt volna meg, hiányérzetem lenne. Még mindig jobb eset a Rábán, mint akár Gönyűnél, ahol a forgók miatt még gondolkodni sem volt időm. Ugyanis itt ömlik bele a Rába a Dunába, és egyik sem hagyja magát.

 

 

Indulni kéne, holnapután biciklire pattanok és lekerekezek Mezőkövesdre, a kedvesemhez. Rég láttuk egymás arcát. Most kapcsolok, tőlük 30 km-nyire folyik a Tisza! Na, ne! Indulni kéne, éhes is vagyok, majd otthon folytatom.

 

Tényleg, éhség! Volt egy kisközértes néni, Dunaújvárosban…
- Mit írsz? - végre megszólalt. - A dunaújvárosi nénit írtad már? Megáll a toll a kezemben, ránézek a megkezdett utolsó sorra: „dunaújvárosi né…”!

Erről beszéltem az elején.

 

Szöveg és fotók: Terdik Endre

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz a cikkíró pályázatunkra és nyerj értékes ajándékokat!

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

2021.06.14.

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében, 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet, és az idő szinte teljesen megsemmisítette. Megnéztük az elveszett falut.

→ Tovább
Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

2021.06.13.

A heti mókuskerékből kiszabadulva három kívánságunk volt csupán a másnapra tervezett kirándulással kapcsolatban. A forróságból menjünk hűvös, erdei környezetbe, legyenek szép, érdekes látnivalók, és végül, de nem utolsósorban, ne kelljen korán kelni. A Dobogókőtől Pilisszentlélekig gyönyörű erdőkben vezető, alig háromórás túra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

→ Tovább
Zúgott az Imó, csobogott a Fekete-len, avagy forrásparádé a Bükk-fennsík lábánál

Zúgott az Imó, csobogott a Fekete-len, avagy forrásparádé a Bükk-fennsík lábánál

2021.06.08.

Az Imó-kő égbe szökő, hatalmas sziklafalából egy jókora forrásbarlang mélyéről zubogva tör elő a víz, majd látványos kis vízeséseken szalad tova, hogy lent a völgyben kistestvérével, a Fekete-lennel egyesülve érjék el a Tárkányi-patak medrét. Ez a jellemzően a tavaszi hónapokban látható tünemény ezúttal a sok esőnek köszönhetően egy nyár eleji túra legszebb ajándéka lett.

→ Tovább