Nyerges-hegyi „Jó kilátások”
A Szentendre feletti Nyerges-hegy hármat is rejt a „Jó kilátások!” Visegrádi-hegység jelvényszerző mozgalom állomásaiból. Kilátópontjainak mindegyike egyedi panorámát tartogat.
A Visegrádi-hegység délkeleti, Duna felé közelítő nyúlványa a Nyerges-hegy. Észak felé a Vörös-kő, nyugatra pedig az Ókúti-völgy határolják. Leányfalu és Szentendre településrészei olyannyira benőtték, hogy a Kada-csúcs szinte már a házak közül magasodik.
Nevét a szerkezetéről kapta, északi és déli tömbje nyeregszerűen választódik ketté. Déli púpja a már említett Kada-csúccsal kezdődik, és az Asztal-kőben teljesedik ki, északi masszívuma maga a Nyerges. Az úgynevezett „Margit hídi ötszázasok” közé sorolható, mert ha a hídon Buda felől a Margit-sziget előtt feltekintünk az óbudai panelek fölé, akkor ott sorakozik szépen a Nyerges-hegy is a Visegrádi-hegység ötszáz méter feletti, keleti képviselői között. Szép kilátást nyújtó sziklaletörései nem véletlenül tagjai a hegység jelvényszerző mozgalmának.
A környékbeliek kedvenc kiruccanó helye, az Asztal-kő nem túl nagy erőfeszítéssel érhető el.
A környék felfedezéséhez ezúttal is körtúrát szerveztünk. A szentendrei Sztaravoda városrész széli utcája, a Cseresznyés lett a kiindulópont. A sárga sáv jelzés kivezet a lakott területről, és emelkedőbe kezd. A murvás úton a vízműtelep mellett elhaladva hamarosan sorompó zárja el az utat. Egy régi, olvashatatlan útjelzőtábla mutatja, hogy valaha törődtek a turista infrastruktúrával.
Bal kéz fele hagytuk el a jelzett ösvényt, és a sziklaperemre kisétálva csodálkoztunk rá az Asztal-kő látványára. A Nyerges-hegy délnyugati meredek letörése rálátást ad a Dunára, a városra és a környező hegyekre is. A keskeny, köves járat hosszan kanyargózik a hegyoldalban, felvillanta az előttünk álló utat is.
A partoldalt díszítő rögtönzött fakereszt után visszamentünk az erdőbe, majd az irányt figyelve újból rátértünk a turistaútra. A Nyerges csúcsára emelkedve egyre szélesebben tárult fel mögöttünk a város, de sajnos a Duna szalagját a napsütés sejtelmes párába burkolta. A tető magassága sem javított a kilátás minőségén, ezért a hegy túloldalán meredek lejtmenetbe kezdtünk. Sáros időben biztosan ülepen csúsztunk volna, de az árnyékos oldal megkeményedett talaja ezúttal segítségünkre volt.
Az Álló-rét 160 méterrel alacsonyabban fekvő tisztása igazi turistacsomópont, több irányba szerteágazó jelzései alapján variálhatóak az útvonalak. A Landler Jenő-emlékoszlopra szintén ráférne egy felújítás, de a rétet is kirándulóbarátabbá lehetne tenni. Eddigi turistajelzésünk színét fel nem cserélve folytattuk tovább utunkat a Nyerges-hegy északi határához. Rövid szakaszon a Nagy-Berseg-hegy oldalában emelkedtünk, majd elhagyva az odáig velünk tartó zöld sávot, a sárga ereszkedni kezd.
A Vörös-kő nyergében kereszteztünk egy erdészeti utat, majd ismét kaptató következett. A csúcs mellett hatalmas, fából készített esőbeálló épült, rossz idő esetén valószínűleg az összes erre járónak menedék biztosít. Az emlékművet is tartalmazó lapos tisztás panorámája miatt a legtöbb erre vezetett túra célpontja. A Szentendrei-szigeten át a Duna menti települések házai és a Naszály összetéveszthetetlen vonulatai is jól kivehetőek.
A II. világháborúban német lőállásként használták, később pedig szovjet utasításra építettek emlékművet. A történelmi előzmények ismeretében sokáig minden áprilisban koszorúzási ünnepség helyszíneként szolgált. Ideológiák jöttek, mentek, napjainkra egy kedves kis vörös róka díszíti a betonoszlopot, mely mondandójától független pihenőhellyé vált. A Természetbarátok Turista Egyesülete az erdők felszabadulásának emlékére táblát avatott, melyben az államosítással megnyitott erdőkre emlékezik.
A jó időnek köszönhetően összegyűlt kisebb tömeg miatt menekülőre fogtuk, így a betervezett másik kilátópontot zavarunkban teljesen el is felejtettük. A pajtaszerű esőbeálló mellett fúródik a perem felé egy alig észrevehető ösvény, melyen ellenkező irányba tekintő sziklaoromra érkezhetünk. Sajnos ezt az élményt ezúttal elvétettük, mert magányra vágyva a piros sáv ereszkedő ösvényére siettünk.
Kezdetben a Duna felé tekintő, kissé benőtt ösvényen ereszkedtünk, majd rövid szerpentinezést követően a piros kereszteződésbe érkeztünk.
Nyugat felé véve az irányt a következő megálló a Csaba-kút, majd az Álló-rét előtt jelzetlen csapáson söntöltünk a zöld sávra. A Kis-Pap-réten kanyart tettünk az Orlováci-tóhoz, melyről túl sok információt nem lehet találni, gondolom főleg vaditatóként funkcionál.
A Kerek-hegy mellett közelítettük meg a lakott területet, és a Kada-csúcsig aszfalton gyalogoltunk. A beépített területen egyedülálló zöld szigetként magasodó kopár csúcs kellemes pihenőhely. Panorámája széles, itt is a Duna dominál. Kada Mihály katolikus plébánosról nevezték el, aki a Magyar Turista Egyesület tiszteletbeli elnöke volt.
A Pismány-heggyel együtt fogják közre a Sztelin-patak völgyét, ahol tanösvényt is kialakítottak. A 2012-ben átadott, hat táblával kiegészített útvonal a Pap-szigeti hídtól a csúcsra vezet. A 4-es, 5-ös állomások a sárga kereszt útvonalával egyezőek, sajnos elhanyagolt állapotuk miatt érdemi információt már nem lehet leolvasni róluk. Túránk végeztével a Vándor utcán felkapaszkodtunk a Cseresznyésre, ahol levezetésként a környék szebbnél szebb lakóépületeit csodáltuk.
A Pilis déli kilátópontjai
2024.04.18.Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.
→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága
2024.04.18.Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.
→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor
2024.04.16.„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.
→ Tovább
