Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. június 28.

Oázis a Cserhát szívében: a Bánki-tó

Alig háromnegyed órányi autózásra fekszik a fővárostól, romantikus hangulata bármely felkapottabb kirándulócélponttal felveszi a versenyt. Part menti infrastruktúrája, szállásai, éttermei minden igényt kielégítő kikapcsolódást nyújtanak bárki számára, mégis csupán az elmúlt években nyerte el méltó helyét az üdülőhelyek színes palettáján a Bánki-tó.

Néhány évtizede még a pusztulás fenyegette, mára újra népszerű kirándulóhely lett ez a Cserhát lankái közt megbújó, csodaszép fekvésű, közel nyolchektáros kis "tengerszem", melynek partján gyönyörű sétány, strandfürdő, szabadtéri színpad, csónakázási lehetőség, kalandpark, és további számos kikapcsolódási lehetőség várja a turistákat.

Picit elfogult vagyok ezzel a pár száz fős, jellemzően szlovákok és palócok által lakott kis településsel kapcsolatban, ugyanis az elmúlt húsz évben családunk talán legkedvesebb üdülőhelye volt az egyre épülő és szépülő Bánk. Bár, amikor először jártunk itt, valamikor a 2000-es évek elején, még minden sokkal csendesebb, meghittebb volt, de tudjuk, hogy a fejlődés és a népszerűvé válás minden bizonnyal a kis nógrádi falu megmaradását is nagyban elősegíti. Talán ez a tény az elfogyóban lévő nógrádi aprófalvak közt a legfontosabb dolog.

Miután felfedeztük és megszerettük Bánkot, jöttünk szinte minden nyáron és télen.

Szerettük csendes kis utcáit, a negyedórás sétával körbejárható kis tavát, aprócska éttermeit, pizzázóját, a tó vize fölé benyúló stégjeit, melyeken számos naplementét töltöttünk el, csodálatos hangulatban.

És nem mellesleg szerettük a tóba nyúló, nyaranta remek programoknak helyet adó szabadtéri színpadát is, melynek köszönhetően a koncertektől kezdve számos más egyéb színpadi élmény színesítette már üdüléseinket.

A falucska legfőbb vendégcsalogatójának és egyben munkaadójának számító Tó Hotel akkoriban még feleekkora sem volt, igazi békebeli hangulat lengedezte be a lágyan hullámzó nógrádi lankák közt megbújó kis tavacska minden apró szegletét. Nyaranta a fürdésé volt a főszerep, olykor csónakázással tarkítva. Legnagyobb élményünk egy totális vízbe borulás volt a tó kellős közepén, a lelkes és derültségét kicsit sem leplező közönség óriási örömére. Mivel nem bírtunk visszamászni a csónakba, így a kellemesen meleg vízben szépen, lassan kiúsztunk vele a partra. Felejthetetlen kaland volt, azóta is emlegetjük. Telente a tóparti séták, a kacsaetetés és a szánkózás nyújtott kellemes kikapcsolódást, és akkoriban bizony még volt olyan esztendő is, mikor télen a tó jegéről is bámulhattuk a part menti üdülőket és a Cserhát lankái közé szorult tengerszemet körbeölelő csodaszép nógrádi tájat.

Apropó, tengerszem. Vajon hogyan is keletkezett a tó? Ennek kapcsán máig folynak kutatások, a leírások szerint fenékforrások táplálják a tó vizét, de azt még – tudomásom szerint – nem sikerült kideríteni, hogy a tavat tápláló karsztvizek rendszere a Budai-hegység hévforrásaival, vagy magával a Dunával vannak-e összeköttetésben.

A népnyelv és Bél Mátyás 1742-ben keletkezett, Bánkot is bemutató feljegyzése szerint: „Van nekik egy csodálatos természetű tavuk, amelyet a nép Tengeri-szemnek, azaz moris aculumnak nevezget, és azt hiszi, hogy földalatti medreken át összeköttetésben van a tengerrel. Mindenesetre ismeretlen mélységű, kerek, mintegy ötven ölnyi partszegélyű. Semmiféle zápor, még a tartósabb sem dagasztja meg, és bár állandóan folyó patakocskát fogad magába, mégsem figyelték meg, hogy akárcsak egy körömnyit is megnőtt volna bármikor. De nem látták sohasem még a legforróbb időben sem jelentősen megapadni, de a legtombolóbb zivatarban sem szokott könnyen hullámzásba jönni. A mellette lakók megfigyelték, hogy úgyszólván nem tűri el a halakat, ugyanis melyeket a parton fognak, jelentéktelenek, sem, hogy említést érdemelnének. Azt mondják, hogy a tó valamikor hirtelen keletkezett, a talaj mélyéből, nagy zúgással horda ki a földet és a sziklákat. Arra lehet következtetni, hogy a földalatti üregekben összeszorult szelek előretörtek ugyanitt víz lépvén az üregekben nyomukban.

Nagyjából ugyanezt írja le Nógrád megye híres monográfusa, Mocsáry Antal is 1820-ban. Egy biztos: a Bánki-tó keletkezése mindenképpen rejtélyesnek mondható, és mondák, legendák forrásául szolgál a titkokra, rejtélyekre oly fogékony népnyelvben.

Az elmúlt húsz évben, mióta felfedeztük magunknak, bizony sok víz lefolyt a Bánki-tóból a Lókos-patakon keresztül az Ipoly felé, némileg meg is változott a tó partjának hangulata.

Kiépült a strand, eredeti méreteihez képest kétszer akkora lett a tó partjának legnagyobb építménye, a wellnesshotel. Kisebb kalandpark létesült a tó egyik sarkában elhagyottan álló telken, ott ahol régebben telente még sokat szánkóztunk, hógolyóztunk. Számomra kissé furán hatnak a sétány jazz-zenészeket formázó szobrai, mellettük szerencsére olyan tájékoztató táblákat is találhatunk, melyek részletesen ismertetik Bánk község életét, a palóc tájat, a gasztronómiát, a tó élővilágát, vagy éppen a falu evangélikus templomát.

A tóparti sétányon, az egyik fára szegelve látható a talán leginkább ideillő, legautentikusabb emléktábla, amely Leveleki Eszter pedagógusról emlékezik meg. Ő volt az a nevelő, aki a legnehezebb időkben, 1938 és 1978 között, bő négy évtizeden át a Bánki-tó partján nyaraltatott és nevelt mintegy 800 gyermeket emberi értékekre és egymás tiszteletére. A róla megemlékező, fából készült, gondosan ápolt emléktábla emlékeim szerint talán a legrégebbi ilyen jellegű alkotás a tóparton, üzenete, tartalma által azonban számomra a legkedvesebb is egyben.

Összességében a Bánki-tó és környéke az elmúlt évtizedekben egy olyan változáson, és egyben nagymértékű fejlődésen esett át, amely bár eldugott meghittségéből elvett ugyan valamennyit, cserébe viszont bátran tervezhetünk többnapos, sőt, akár egy egész hetes kikapcsolódást is a közel nyolchektáros kis tengerszem partján, unatkozni biztosan nem fogunk.

Tompa Mihály nyomában Gömörben

Tompa Mihály nyomában Gömörben

2021.11.17.

Őszi kéktúránk első napján Gömörországban jártunk, melynek a trianoni diktátum óta csak csekély része tartozik hazánkhoz. Ezen a tájon, egész pontosan Keleméren és Gömörszőlősön teljesített két esztendeig lelkipásztori szolgálatot a méltánytalanul elfeledett költőgéniusz, Tompa Mihály. Ezen a túrán az ő emléke előtt adóztunk.

→ Tovább
Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton

Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton

2021.11.17.

Régóta tervezgettük, hogy felkeressük a Bakony egyik gyöngyszemét, a Cuha patak szurdokvölgyét. Számítottunk rá, hogy a hatalmas sziklafalak közt kanyargó patakmeder látnivalói lenyűgözőek lesznek, arra viszont álmunkban sem gondoltunk, hogy legszebb élményeinket a gyermekkorunk vasútjait felidéző, retró hangulatú vonatozásnak köszönhetjük majd.

→ Tovább