Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2016. július 29.

Pilisi vándorlás 2. rész - Klotildligettől Pilisszentkeresztig

A Pilisi vándorlás előzőleg bejárt - Dorog és Piliscsaba között kanyargó, majd 30 km-es szakasza után -, most a Klotildligettől Pilisszentkeresztig tartó változatos úton fedezzük fel a Pilis ismert és kevésbé ismert tájait.  

Nagy felfedezőkedvvel és hatalmas elánnal vágtam neki a Pilisi vándorlás első szakaszának. Sok kitérőt is tettem az eredeti útvonalról, hogy érdekes vagy számomra ismeretlen helyeket fedezzek fel. Ezek a kis kitérők - a Kémény-sziklához, a Klastrompusztára, majd fel a Csévi-barlanghoz vezettek, és a hőséggel együtt jócskán kivettek belőlem. Megérte a fáradságot, igaz, ehhez az is kellet, hogy az általam több mint 35 km-esre sikerült út végén, várjon rám egy mennyei tusolás és egy hideg sör. Aztán kis evés és alvás, és már teljes is a regenerálódás. Jöhet a következő szakasz - az előzőtől lényegesen rövidebb - 23 km-es távja. Ráadásul ezúttal a vándorlás útvonaláról csak pár száz méteres kitérőket kell tennem a látnivalókért, nem pedig kilométereket.

 

Kattints a térképre a nagyított képért


Még mielőtt nekivágtam volna a vándorlásnak, a térképen bejelöltem azokat a földrajzi neveket és helyeket, amikről többet akartam megtudni. Így kora reggel, még indulás előtt a kiindulópontom, Klotildliget nevének eredete után olvastam. Vajon miért hívják így ezt az igen hangulatos kertvárosi településrészt? A Pilisi vándorlás útikalauzában is olvashatjuk Piliscsaba és Klotildliget történetét. A füzet szerint a századfordulón ez a környék József főherceg uradalma volt. A vasútvonal mellett kiparcelázott villatelkek főleg a budapesti hivatalnokokat és tisztviselőket vonzotta. A főherceg felesége (Klotild, szász-koburgi és gothai hercegnő) után Klotildligetnek nevezte el a nyaralótelepet. A háromszáz méteres hegyekkel körbevett csöndes zöldövezet, most is népszerű és felkapott lakóhely.

 

A Postaréti erdészház, Klotildliget

 

A kora reggeli olvasgatás után, itt volt az ideje nekivágni az útnak. Korán volt még, de már az indulás első percétől körbevett a dzsungelt idéző, párás hőség. Miért ilyenkor vándorolgatok én? - kérdeztem magamtól, majd beletörődtem, hogy a nap végéig tapadni és ragadni fogok az izzadságtól. Gondoltam - ennyi bajom legyen, ne több -, annál jobban fog esni az esti „regenerálódás”. Ezekkel a gondolatokkal szedtem a lábaimat, és kezdtem elhagyni a Postaréti erdészháznál Klotildliget szép házait. A piros kereszt jelzést a piros sáv jelzésig követtem, aminek találkozásánál alig pár méteres kitérővel találjuk az Iluska-forrást. Sajnos, a pihenőhely igen leromlott állapotban van, és a térképen időszakosnak jelölt forrást ezúttal is elapadva találtam. Innen csak a piros jelzést kell követnünk Pilisszántóig. Útközben most is adódik lehetőségünk egy kis felfedező kitérésre, a Cseresznyés-árok feletti Klotild-barlanghoz, egy jelzetlen úton. A környékbeliek csak Ördöglyuknak nevezik ezt a barlangot, ahol egykor még guanót is bányásztak foszfor tartalma miatt.

 

 

Megfáradt pihenőhely az Iluska-forrásnál, majd derékig érő aljnövényzet a pilisszántói dűlőkön

 


Eleinte a lombos erdőben kényelmesen, széles erdészeti úton haladunk. Nagyon figyelnünk sem kell a piros jelzést, az út visz magával. De amikor elérjük a pilisszántói dűlőföldeket, vigyázzunk! Nekem is beletelt egy-két percbe, mire megtaláltam az északi irányba az utat. Az alacsony cserjésben és méteres fűben alig találni turistajelzést. Igaz, a szekérút mutatja az irányt, de ahogy visszaérünk a nyílt terepről az erdőbe, nagyon figyelnünk kell! A széles útról a piros jelzés a sűrű lombok közt hirtelen jobbra veszi az irányt egy szűk ösvényen. Nekem sikerült elvétenem ezt a kanyart, és egyenesen haladtam tovább az erdészetei úton, majd fél kilométert megtéve, mire rájöttem a tévedésre. Ettől és a hőségtől kissé bosszúsan trappoltam immár keleti irányba a Pilisszántó felett található „mészégetők kútjához”, ami a vándorlásunk egyik igazolópontja.

 

Innen vették a vizet egykor a tót mészégetők


Az itt élő szlovák nemzetiségű emberek évszázadokon át mészégetésből éltek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a falu felett található - a Pilis oldalába vájt - hatalmas bánya, amit manapság Szántói Sziklaszínházként ismerhetünk. Az egykor itt állott mészégető kemencének az üzemeltetéséhez vízre is szükség volt, melyet egy ásott kútból nyertek. Idővel megszűnt a mészégetés, és a kút rommá vált. Hogy ennek a mesterségnek legalább az emléke megmaradjon, a helyiek nem rég felújították a kutat, ezzel is emléket állítva az ősöknek. A vándorlás pecsétjét is itt, a kútra erősítve találjuk. Ha lemegyünk a faluba, akkor még régebbi korok emlékeivel is találkozhatunk, mint például a Szent Antal-templom melletti kétméteres Római mérföldkővel. A faragott kövek mellett, a falu határában római kori kincset is találtak. Az okkersárga korsóból 98 db ezüst érme került elő, verdefényes állapotban. De már a rómaiakat megelőzően is éltek itt emberek. A Pilisszántói kőfülkében tízezer éves őskori leletekre bukkantak. A történelmi látnivalók mellett, érdemes az eredeti utunkról, alig száz métert letérni, a mészégetők kútja felett található Pilis kapujához és Keresztjéhez, valamint egy érdekes formájú kápolnához, ahonnan szép kilátás is tárul elénk.

 

A Makovecz Imre tervezte, kemencére emlékeztető Boldogasszony-kápolna

 

A kápolnát nem más, mint Makovecz Imre tervezte a magyarok védőszentjének, Boldogasszony tiszteletére. Az ősi magyar hitvilágból származó Boldogasszony fogalma és a kereszténység Mária-kultusza mára már eggyé vált. A két harangtornyos, kemencére emlékeztető kápolna belsejében ül szétáradó sugarak közt a Boldogasszony, aki kezében lótuszvirágot tart, és így inkább egy Buddha-aspektusra emlékeztet, sem mint Szűz Máriára. Lehet, nem véletlen a kreatív ábrázolás és a helyszín sem, hiszen az elmúlt évtizedekben sokat hallhattunk a Pilisről, mint különös, szakrális helyről. Sokszor a vallással fűszerezett áltudományos és önjelölt magyarságkutatók, a sámánok és „ufológusok”, és még kitudja miben hívők téziseiknek kedvenc helyszíne lett. Nekem is van egy elméletem, hogy egyesek miért a Pilist választják a Föld szívcsakrájának, ufók leszállóhelyének vagy más, bizonyíték töredékével sem rendelkező kitaláció helyszínéül: A Pilis semmiben sem különbözik Magyarország más csodálatos tájaitól, hacsak abban nem, hogy túl közel van a fővároshoz, és könnyű megközelíteni. A betondzsungelből kiszabaduló és a természettel ritkán találkozó városi embernél érthető, ha beindítja a fantáziáját egy ék alakú hegy látványa, a gazdag történelmi környezet és egy kis friss levegő. De mielőtt bárkit megbántanék, én magam is budapesti vagyok, és hiszek. De nem a határtalan képzelet játékaiban, melyeknek hasznuk nincsen, inkább a gyaloglásban, amely új helyekre visz, és új tapasztalatokat ad.

 

 

A Pilis mint furcsa szakrális hely

 

 Innen nem messze, a hegy oldalában találjuk az Orsody-kastélyt. Orosdy Fülöp nagykereskedő - Kossuth egykori titkárának fia - 1899-ben építette ezt az impozáns épületet, miután hazatelepedett Törökországból. A háború után a Belügyminisztérium üdülőjeként szolgált egészen a hetvenes évekig, majd értelmi fogyatékos gyermekek bentlakásos iskolája lett. Napjainkban a kastély felújítva áll a Pilis-hegy oldalában, és szálláshelyként is szolgál a zarándokoknak. Az egykori birtok része volt a közeli Trézsi-kút is, aminek foglalását a báró építette, még az 1900-as évek elején. Mára a víz az eredeti foglalás alatt, egy új foglalásból bővizűen tör elő. Ebben a kánikulában szabályosan megfürödtem a jéghideg forrásvízben.

 

 

Az Orsody-kastély és a közeli Trézsi-kút

 


A szerpentines Grófi-úton emelkedünk a hegység legmagasabb pontjára, a 756 méteres Pilisre. Ez a terület több évtizedig a turisták elől elzárt, honvédségi terület volt. Mára azonban már nemcsak jelzett turistaút vezet fel rá, hanem kilátó is áll a csúcson, amit a közeli Klastrompusztán élt Pálos rend megalapítójáról, Boldog Özsébről neveztek el. A kilátó a régi geodéziai mérőtorony átépítésével jött létre, és 360 fokban lehet róla belátni a környéket. Dobogókő innen mintha csak karnyújtásnyira lenne, de a Budai-hegyek sem tűnnek messzinek. Legalább húsz percig bámultam a tájat, mire továbbálltam. Az egész Pilis-tető fokozottan védett terület, még akkor is, ha a honvédség romos betonsilói még itt éktelenkednek a kilátó alatt. Talán egyszer felszámolják a romokat, vagy valami hasznos funkciót találnak ki nekik.

 

 

A kilátóként újjászületett régi geodéziai mérőtorony és a katonai mementó

 

 

A Pilis-tető oldalában haladunk tovább a zöld jelzésen. És hogy ez a terület miért fokozottan védett? Többek között, itt terem a ritka Magyarföldi husáng, és itt található hazánk egyetlen Hegyi tarsóka állománya is. Ezekkel a hegyoldalakban, sziklás gyepeken termő növényekkel nem találkoztam, mert „becsületes” turistaként nem hagytam el a turistautat. Igaz, nem is ismertem korábban ezeket a védett növényeket, róluk már csak utólag a Simon halálánál olvastam. De ki volt Simon? Itt halt meg? Több történetet is találtam a helynév magyarázataként, ami annak tudható be, hogy elég régóta benne lehet a köztudatban. Egymástól eltérő leírást találunk Simonról, az itt élő remetéről, aki vagy a Pálos rend alapításakor, vagy később élt itt az egyik barlangban, vagy a szikláknak támasztott viskóban. Az egyik történet szerint a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, kivéve Simont, aki elmenekült. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról. Egy másik történet szerint Gertrudis királynő - II. András királyunk felesége - egyik gyilkosát, Simon bánt itt vetették le a mélybe. De olvashatunk történeteket Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok.

 

A védett sziklagyapeknél - rendes kirándulóként - nem hagytam el a turistautat


A zöldről lefordulva, a piros kereszt jelzést követjük a Vaskapu-völgyön át egészen a Mária-padig. Itt megálltam frissíteni ebben a pokolian párás hőségben. Bosszantó szúnyogokat és a böglyöket hessegettem, miközben a térképet nézegettem. Ehhez a pihenőhöz közel, a zöld úton találjuk a térképen is jelölt Döme halálát. Ennek a halálnak a történetét már korábbról ismertem: Pápai Domokos erdőmérnök balesete, még 1957-ben történt, amikor az irtást jelölő léniákat (jelző rudakat) helyezték ki. A mérnök odakiáltott az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A legény a vashegyű pálcát a hang irányába dobta, és az úgy megsebesítette a mérnök nyakát, hogy az ott helyben elvérzett. Azt mondják, később ez a fiú megzavarodott, és öngyilkos lett. Erről a szomorú történetről gondolataimat, inkább a Római út történelmére tereltem, amin már Pilisszentkereszt felé meneteltem. Azon tűnődtem, vajon hány ember járt-kelt már ezen a több száz éves hadiúton, ami egykor Aquincumot kötötte össze Castra ad Herculemmel, a mai Pilismaróttal.

 

 

A Vaskapu-völgy és a cisztercita kolostor romjai

 


Mai túrám vége felé, kifejezetten jól esett ez a kényelmes lejtmenet a falu felé. De mielőtt beérnénk Pilisszentkeresztre, a falu határában találjuk a cisztercita kolostor romjait. Az 1184-ben alapított apátságnak mára épp hogy csak kivehető romjai maradtak fenn. A törökök, mint a térség más kolostorait, úgy ezt is felégették. A romokat később széthordták, és ezzel végleg eltűnt az egykor közel 60 méter hosszú kolostor. Ennek a templomnak a falai közt temették el a korábban emlegettet, meggyilkolt Gertrudis királynőt, akinek történetét Katona József Bánk bánjából ismerhetünk. Sajnos oly kevés maradt meg a kolostorból, hogy nincsen miért itt sokat időznöm. Csak erős képzelőerővel látunk itt bármit is, így inkább továbbhaladtam, és már a vacsorára, frissítő zuhanyra és egy sörre gondolok.

 

Gyűjtsd össze Te is!

 

A Naptól kiszívva, és kicsit lepirultan értem be a mai célállomásomra, Pilisszentkeresztre. A párás időt és a kánikulát leszámítva jó utam volt. Gyönyörű kék ég és bárányfelhők kísértek végig hegyeken és mezőkön. Remélem, a következő szakaszon is - ami Pilisszentkereszttől Pomázig tart majd - kitart a jó idő. De abban is bízom, hogy az enyhe esti szél kicsit hűvösebb levegőt hoz a következő napokra. Mert a kánikula vándorlásra nem, csak strandolásra jó. Tarts velem a következő szakaszokon is! Járjuk be és fedezzük fel együtt a Pilist!

 

A Pilisi vándorlás előző részét itt olvashatod!


Szöveg és fotó: Lánczi Péter

Térkép: Bába Imre
 

Ezerrel tombol a tavasz a Malom-völgyben

Ezerrel tombol a tavasz a Malom-völgyben

2021.04.26.

Idén valahogy még intenzívebb figyelemmel követtük nyomon hétről hétre, ahogy a hideg, szürke tél lassan tavaszba fordul. Megváltásként figyeltük a lombfakadást-rügypattanást, hallgattuk az egyre színesebb madárkoncerteket és a természet más, felerősödő neszeit. A mostani hétvégét sem szerettük volna a négy fal között tölteni, ezért a Gerecse felé vettük az irányt, ahol mostanra a tetőfokára hágott a tavaszi zsongás.

→ Tovább
Tavaszi körtúra Zebegény felett

Tavaszi körtúra Zebegény felett

2021.04.18.

Tavaly év végén készült el a Zebegényi körsétaút tanösvény, amely a falu feletti lankákon kanyarog. A 4,5 kilométeres útvonalat végigjárva nemcsak szép tájakat és jó kilátópontokat érintünk, de Zebegény múltjáról és a Dél-Börzsöny természeti értékeiről is sok mindent megtudhatunk.

→ Tovább
Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

2021.04.06.

Még a 10. kerületben majd tíz éve élő ismerősöm sem hallott Budapest második legnagyobb természetvédelmi területéről, ezért nem csoda, hogy én sem jártam még erre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit találok ott. Azt már hallottam, hogy a Felsőrákosi-rétek élővilága országos szinten is kiemelkedő jelentőségű, és az is a tudomásomra jutott, hogy szemétgondokkal küszködnek a tanösvény környékén, ennek ellenére kicsit elszomorított, amit láttam.

→ Tovább