Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

Szöveg és fotó:
2023. február 21.

Potyautasokkal Kőhányáspusztáról Gántra az Országos Kéktúrán

A múlt hétvégén egy hideg, napsütéses napot sikerült kiválasztanunk a Kőhányáspuszta – Gánt túraszakasz teljesítésére. Kőhányáspusztán találkoztunk reggel, pár család velünk tartott, így többkocsis megoldással intéztük a logisztikát a túra két végpontja között.

Amíg a sofőrök a kocsik átvitelével voltak elfoglalva, én a gyerekekkel játszottam Kőhányáspusztán a parkolóban. Feladatkártyákat vittem magammal, így csináltak például erdei „gigacsigát” botokból, kövekből, tobozokból. Játszottunk árnyékfogócskát, ami praktikus is volt, mert így nem fáztak át, építettek maguknak fészket, vagy épp egy kis makkocskának kunyhót. Nagyon lelkesek és aranyosak voltak, így hamar elröppent az idő, míg a sofőrök egy autóba összeülve visszaértek a túra kiindulási pontjára.

Kezdetben felfelé kapaszkodtunk, nem volt sem túl meredek, sem túl sáros. Az ovis szekció csak úgy röpült felfelé. Hanna először úgy gondolta, vitetni szeretni magát, így a hátamra vettem és becsomagoltam magunkat még egy hordozós takaróval is. Aztán mégis meggondolta magát, és azért kezdett lobbizni, hogy tegyem le. De addig nem akartam, amíg emelkedett az út, mert tudtam, hogy nem fog tudni rendes tempóban haladni, és még legalább 12 km hátra volt.

Ahogy az első emelkedőn túllendültünk, végül lekerült a hátamról. Hamar el is kezdődött a botozás, kavicsozás, majd a „felgyelek” (vegyél fel). Végül Gábor kapta fel, és vitte a kezében ott, ahol sár volt, vagy nem volt kedve menni. Én pedig tudtam, végső soron az a baj, hogy álmos, de ilyenkor kicsit mindig harcol, mielőtt elalszik. Az út ezen a részen más kihívást is tartogatott: kidőlt fák állták utunkat több ízben is, így kerülgettük őket, bujkáltunk alattuk – az ovis szekció legnagyobb örömére.

Pár kilométer után elértük az Oroszlánkői-barlangot, és mivel olvastunk róla, hogy érdemes oda felkapaszkodni, letértünk a kékről és megnéztük. Takaros kis barlang volt, a gyerekek máris benyomultak, kértek lámpát (telefont), hogy tudjanak világítani. A barlang előtti információs táblánál piknikeztünk, majd a megálló után a barlang feletti kilátópontot is megnéztük, megcsodáltuk a panorámát. Megérte felmászni ide!

Mindszentpuszta előtt kerekedett még két ad hoc megállás, amikor az erdő közepén képesek a gyerekek csak úgy leülni akárhol, ahol épp elfáradnak. Hát elfáradtak, így ettek egy kis elemózsiát, és folytatták a futkározást. Mert ők egészen biztosan több kilométert tesznek a lábaikba egy-egy túrán, mint mi.

Aztán Hannát csak felvettem a hátamra, mikor már sehogy sem haladtunk, simogattam és énekeltem neki, így végül elaludt. Maradtam is elöl, azon a részen hamar át szerettem volna haladni, ahol az erdő nagyja ki volt vágva. Majd elértük Mindszentpusztát, pecsételtünk, a nagyobbacska gyerekek itt is letáboroztak, én viszont mentem tovább Hannával a hátamon.

Egy hosszú, kitartó emelkedő következett, ahol csak Hanna szuszogását hallgattam, és nagyon jó volt az erdő csendje, a nyugalom. Egyedül félni szoktam, most eszembe sem jutott (igaz, nem is voltam teljesen egyedül). Egy bő fél órát sétáltam így, aztán Hanna ébredezni kezdett. Szerencsére ez neki pont egy alvási ciklus volt, ami alatt jókedvűre aludta magát. Lassítottunk a tempón, és nemsokára a többiek is beértek minket.

Hanna lekéretőzött a hátamról, így még lassabb tempóra kapcsoltunk, és lassacskán elértük az erdő szélét, legelők között haladtunk. Szép volt a táj, lemenőben volt a nap, ezzel viszont a hideg is megérkezett. Nem volt már komfortos a hőmérséklet, mire megérkeztünk Gántra. A gyerekek megcélozták a játszóteret, és ugyan a túra maga nem volt túlzottan sáros, a játszótéren viszont volt egy jó nagy dagonya, amit minden gyerek megtalált, így irtó mocskosak lettek, mire indulót fújtunk. A kocsiba persze bakancs és túranadrág nélkül szálltak be, de sajnáltam a csomagtartót is, amennyi sárral megtelt. Jó kis hétvégi túra volt, az ovisok-kisiskolások nagyon jót játszottak egész nap, és közben vígan sétáltak 15 km-t.

OKT Bányahegyi-erdészház – Pusztamarót egy körre felfűzve

OKT Bányahegyi-erdészház – Pusztamarót egy körre felfűzve

2024.03.21.

Március 15. mindig tálcán kínálja magát arra, hogy túrázzunk egy jót. Hiszen szabadnap, a gyerekeknek is és nekünk is, végre kopogtat a tavasz, megjelennek az erdőben a jó idő első hírnökei, és még a nap is egyre melegebben süt. Régen jártunk a kéken, pláne családostul. És még a medvehagyma is kibújt a föld alól, így azon törpöltem, hova kellene menni, ami kék is és medvehagyma is van. A Bakonynak a hagymás-erdős részét már a korábbi években bejártuk az önjáró gyerekekkel is, így magától értetődött a Gerecse.

→ Tovább
Kéktúrázás potyautasokkal és forgatással a Visegrádi-hegységben

Kéktúrázás potyautasokkal és forgatással a Visegrádi-hegységben

2023.11.29.

Az a megtiszteltetés ért minket, hogy megkeresett az ultrafutó, filmrendező és podcaster Simonyi Balázs, hogy a készülő Kékkör filmsorozatához szívesen forgatna velünk. Természetesen boldogan elfogadtuk a felkérést, már „csak” azt kellett egyeztetni, mikor és hol kerül sor a közös túránkra.

→ Tovább
Székelyföldön a Potyutasokkal – 1. rész

Székelyföldön a Potyutasokkal – 1. rész

2023.10.22.

A férjem régóta szeretett volna eljutni Székelyföldre, így egy családi nyaralás keretében idén augusztusban erre végre sort kerítettünk. A szokásos túrázós programok mellett most kicsit több idő jutott a városnézésre is.

→ Tovább