Amolyan szürke, ronda idő volt. Eszembe jutott, hogy Babus előtt, mikor az irodában ültünk naphosszat, ez volt az az idő, amiben mindenki ásítozott, és siránkozott, hogy milyen fáradt. Nem mondom, hogy 7-kor, mikor csörgött a telefonom, sok kedvem volt felkelni a jó meleg paplan alól, de éjjel nem jött SMS, hogy ne menjünk. Reggel még gyorsan ránéztem a Pilisi Parkerdő honlapján a vadászatokra, és mára szabad volt a terep a túrázóknak. Hiába, menni kellett! És sokkal jobban telt a nap, mintha itthon ültünk volna.

Persze Nimródka nem kapkodta el a felkelést, legkésőbb 8.30-kor kellett indulnunk, ő pedig 8.15-kor kelt egy nagyobb tüsszentésre. Mivel a városban a szokásos hétfő reggeli dugó uralkodott, jól el is késtünk a találkáról, de szerencsére Timi elnézte nekünk a 20 perc késést. Visegrádon bepattant, és felautóztunk Pilisszentlászlóra. Ahogy emelkedett az út, úgy lett egyre nagyobb a köd. A felhők között jártunk, de tényleg!

1 / 19

Ezzel a túrával együtt már megvan az OKT fele

Pilisszentlászlón a kocsmában volt most is a pecsét. Zárva volt, de szerencsére van egy élelmiszerbolt a közvetlen szomszédban, ahonnan akkor is be lehet oda menni, ha italkimérés nincsen. Így minden további nélkül tudtunk pecsételni, etetni, pelusozni. Utóbbit kétszer is negyed órán belül, mert Nimródka a nagydolgot épp úgy időzítette. Én pedig úgy jártam vele, mint tapasztalatlan anyuka, az újbóli pelusozásnál kigurult a cucc, amin fetrengve nevettünk Timivel. Jól indult a túra!

Felpakoltunk, én Nimródkát, Timi a hátizsákját. Ő most édes teher nélkül jött, mert a gyerekeit az oviban-bölcsiben hagyta. Mégpedig hármat! Így bele kellett húznunk, mert 5-re mindenképp vissza kellett érnie felszedni őket.

Kaptatóval indult az út, jó hosszúval. Erre számítottam is, mert ugyan lefelé csináltuk a túrát, de így is 463 métert kellett felfelé mászni. Nimródka szép csendben elaludt, mi jót beszélgettünk. Egy hosszabb emelkedő után ritkulni kezdett a köd, erőlködött a napocska. Aztán elértünk egy nagyobb rétre, ahol kicsit töltöttük a napelemeinket, ugyanis szépen sütött a nap. Hiába, a felhők felett jártunk! Már csak ezért is érdemes volt kijönni a szürke városból.

2 / 19

Aztán újra lebuktunk a felhők alá, és lassacskán elértük az első pecsételő helyet a Pap-réten. Pecsételtünk, és mentünk is tovább. Megint emelkedő jött, de készültünk rá lelkiekben, nem bántuk. Volt több létra is, amin át kellett mászni, volt dagonya a sárban, köd és köd és köd. Hiába, december van, és még így sem panaszkodhatunk, mert ez a szürke idő is teljesen ideális volt a túrázásra.

Nimródka egy óra után felébredt, de utána is türelmesen kukucskált a hordozós takaró alól. Egy kis tündérke volt ma is! Azért kinéztem a térképen egy pihenőhelyet, ahol egy kis megállót terveztünk. Itt Nimródka kapott enni, és kicsit hempereghetett a nedves avarban, mert meleg, vízhatlan cuccot adtam rá. Itt néztük meg, hogyan állunk idővel, és megnyugodtunk, hogy tartjuk a szintidőt, nem maradnak a gyerekek az oviban-bölcsiben.

3 / 19

A harmadik pecsét a Nagy-Villámnál volt, de még itt sem értük el a felhők alját, így nem látszott semmi a Dunakanyarból. Nem is volt kedvünk felmenni a Zsitvay-kilátóhoz, ez majd valamikor egy családi program lesz szép, tiszta, napos időben. Így az étteremnél kerestük meg a pecsétet, ami akkor lett meg, mikor már épp feladtuk a megkeresését. Segített a kéktúra-alkalmazás, hogy hol találjuk, mert sajna bent a személyzet nem tudta.

Innen már a célegyenesben voltunk, és ahogy ereszkedtünk egyre lejjebb, már a Duna is kezdett kirajzolódni. Érintettük a várat, végigmentünk a Kálvárián, majd leereszkedtünk a városba. Timi már tudta, hol a pecsét, mert amíg reggel várt rám, megkereste. Benyomtam a mai napi utolsót, ami a negyedik volt. Pecsétben gazdag túra volt a mai, 14,4 km-en. És milyen jó is volt! Még a szintidőt is sikerült túlteljesíteni, mert a pecsételő füzet több, mint 4 órát írt, nekünk viszont 4 órán belül sikerült leérni, a negyedórás pihenőt is beleértve. Büszkék voltunk és kellemesen elfáradtunk.

4 / 19

Visszaautóztunk Pilisszentlászlóra, ahol Timi nyargalt tovább, mi pedig még beültünk a kocsmába, enni, inni, pelenkázni. Így már Nimródka is kibírta az autózást hazafelé, ami nem sikerült éppen rövidre, mert pont elkaptuk a délutáni dugót. Ezzel együtt is szuper volt a nap.

5 / 19

Táv: 14,4 km, szint: +463/-720 m

Szöveg és fotók: Nábrádi Judit