Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Rablóvár a Hór-völgyében

Konfár Tibor 2020.01.20.

Egy komoran meredező, óriási sziklaszirten az Ódorvár téli hóköpenybe burkolózó romjai állnak őrt méltóságteljesen a Hór-patak késő őszi színekbe öltözött, vadregényes völgye felett.

Az Egertől alig fél órányira, a Hór-patak alsó folyása mentén fekvő Cserépfalu a Bükk-hegység déli kapuja. A falu határában találhatóak a Subalyuki kőkultúra emlékei, ősembermaradványai, melyek bemutatására a közelmúltban látogatóközpont is épült.

ho__r-vo__lgye_015_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

A látogatóközpont egyik hasznos létesítménye a jókora autós parkoló, amely kiváló kiindulópontja a Hór-patak völgye felé induló túráknak. Ezúttal is itt tettem le az autót, majd rövid készülődés után izgatottan vágtam neki a Hór-patak rejtélyekkel teli, több ezer év történelmének mindenféle nyomát magában hordozó titokzatos völgyének.

Pár száz méter után balról egy felhagyott kőfejtő fogad, majd a Suba-lyuki ősemberbarlanghoz felvezető út feljárója mellett haladok el a csendes, késő őszi tájban. A barlangot most nem keresem fel, hideg van, rövidek a nappalok, és a cél ezúttal Ódorvár, melynek emelkedője embert próbáló kaptatóként él az emlékeimben, arra tartalékolom minden erőmet.

ho__r-vo__lgye_006_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

A Hór-patak mentén, a völgytalpon széles, jól járható, vélhetően még a török időkből ránk maradt, kövekkel kirakott szekérút vezet. Kényelmesen, jó tempóban haladok a cél felé. Az ősemberek emlékei után a közelmúlt hagyatéka köszön rám jobbról. A felhagyott TSZ-kőfejtő hatalmas, wettersteini mészkő alkotta sziklafala látványosan tárja fel előttünk a hegység peremvidékét alkotó kőzetek rétegződését, szerkezetét.

Továbbhaladva egykori mészégető telepek romjai bújnak meg a patakmeder túloldalán a fák közt, így lombhullás után szépen látszanak a nem is olyan régen még itt élt emberek házainak, mészégetőinek alapfalai.

ho__r-vo__lgye_010_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor
20171217_140541.jpg
Fotó: Konfár Tibor

Minden túrán kapunk néhány kis csodát a természettől, egy pillanatot, egy érzést, egy képet, ezért is érdemes az erdőt járni minden évszakban. Ezúttal az elsőt itt kaptam, ahol kiszélesedik a Hór-patak völgye, és kitárul előttünk a fehér sapkás hegyek ölelésében még ebben a színekben viszonylag szegényesebb időszakban is csodálatosan szép Oszlai-rét.

Nagyszerű látvány volt! Az Oszlai-réten, a 19. század végén épült Oszlai tájháznál érdemes megállni pár percre. A házban 1981 óta egy néprajzi kiállítás van, amely ezúttal nem volt nyitva, de nem is ezt szerettem volna igazán megnézni.

ho__r-vo__lgye_039_ma__solat(1).jpg
Fotó: Konfár Tibor

Picit távolabb tekintve évszázados tölgyek alatt, facsemeték ölelésében egy jókora mészkőszikla őrzi a fájdalmasan fiatalon elhunyt Dr. Less Nándor emlékét. „Terram mente peragro”, „Ésszel járom be a Földet”, hirdeti a kis emléktábla. Dr. Less Nándor kivételesen tehetséges ember volt, remek tájfutó, szenvedélyes világjáró, elmélyült kutatásokat végző tudós, nagyhatású tanár, népszerű előadó, aki 30 évének rövid ideje alatt felmérte a Bükki Nemzeti Park szinte teljes növényvilágát, olyan alapossággal, hogy a nemzeti park még ma is erre támaszkodik. Nevét szinte minden túrázó ismeri az emlékére minden évben ősszel itt, a Déli-Bükkben megrendezett iszonyúan népszerű Less Nándor (No, megállj csak!) túrákról.

ho__r-vo__lgye_036_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

Az emlékkő feliratának elmélyült olvasgatása után feltekintve ismét földbe gyökerezett a lábam. A 660 méter magas Ódor-hegy, előterében a kiugró sziklaszirten trónoló Ódorvár maradványaival hófehér kucsmájában hívogatóan integetett felém, szinte karnyújtásnyi távolságból. Ha már hívogat, akkor menjünk, gondoltam magamban. Mi tagadás, izgalommal töltött el, hogy a késő őszi táj szürkeségéből hamarosan a szikrázóan fehér, téli, havas hegyek kristályos világába léphetek. Szeretem a hegyvidékek telét.

Hamarosan a Less Nándor-túrákról már ismert, rettegett ódorvári emelkedőn tapostam a puha avarszőnyeget, meg-megállva, nézelődve. Hiába, ez az egyik általam ismert legkeményebb emelkedő, alig másfél kilométeren közel 300 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni, szuszogtam is rendesen.

A puha avarszőnyeget méterről méterre haladva egyre inkább betakarta a talpaim alatt mind gyakrabban megroppanó friss, szikrázóan fehér hótakaró. Az Ódor-hegy oldalában futó széles szekérútra kilépve nyoma sem volt már a völgyben hagyott ősznek, vastag hótakaróval, zúzmarával, köddel itt már a hamisítatlan tél uralkodott. Érdekes érzés volt, élveztem a jégbe dermedt csendet, a lépteim alatt roppanó havat, a hirtelen beköszöntött idegen, fagyos, téli világot.

ho__r-vo__lgye_052_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor
ho__r-vo__lgye_061_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

A vár sziklaszirtje alatt turistapihenő fogad, ezúttal nem érdekel, továbbmegyek, izgatottan lépdelek egyre fentebb a sziklákon, majd egyszerre csak kinyílik előttem a világ. A hidegfront utáni égbolt színeinek játéka, a Hór völgyében hagyott őszi táj képe, a hegyeken élesen kirajzolódó hóhatár és a Bükk-fennsík őrt álló köveinek havas szirtjei olyan pazar körpanorámát nyújtottak így együtt, hogy percekig csak forgolódtam egyhelyben, fotózgattam és közben eléggé el nem ítélhető módon magamban beszéltem a látvány hatására.

ho__r-vo__lgye_076_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

Sokáig nem is bírtam elviselni egyedül az élményt, képeket küldözgettem hazafelé, hogy más is láthassa, amit én látok, persze tudtam, hogy egy-egy fotó a töredékét adja vissza csupán az eredeti látványnak. Mikor picit lehiggadtam, elolvastam a sajátos módon sziklába vésett feliratokat: „Ódorvár, kőkori telep, vaskori erőd, középkori magyar vár, huszita rablóvár, lerombolták 1474 körül”.

ho__r-vo__lgye_069_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

Mi tagadás, Mátyás fővezérének, Magyar Balázsnak a huszitákat innen kifüstölő serege alapos munkát végzett, a lerombolás olyan jól sikerült, hogy mára alig valami lelhető fel az egykori büszke rablóvárból. Néhány megmaradt falmaradványát ezúttal a hó lepte be, veszélyes lett volna megközelíteni, így aztán bár terveztem, de mégsem mentem le a falakhoz, és az alattuk található lakóbarlanghoz.

Időközben a kelet felé távozó felhőpaplan mögül kikukucskáltak az első napsugarak is, csináltam még pár képet, de láttam, hogy ideje visszaindulni, különben lassan rám esteledik. A régi kék rom jelzésű, ma már nem jelzett, de járható turistaúton az ódorvári hófehér kristályvilágból lassan újra leereszkedtem a Hór völgyében hagyott barnás-zöldes, ködös őszi világba.

ho__r-vo__lgye_054_ma__solat.jpg
Fotó: Konfár Tibor

Az Oszlai tájháznál megpihentem, majd ugyanazon az útvonalon, amin jöttem, szépen visszaballagtam az autómhoz, miközben azon morfondíroztam, hogy én megtehetem, hogy hazamegyek a jó meleg lakásba, és egy percig sem irigyeltem a Hór völgyében egykor élt, különböző történelmi korok embereit, akiknek a tűz csiholásán kívül vajmi kevés eszközük volt arra, hogy felvegyék a harcot a hegyekről lassan leereszkedő, dermesztően zord téllel.

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

A cikk először 2017 decemberében jelent meg.

Ha te is szeretnéd megosztani az élményeidet az olvasóinkkal, küldd el a szöveget képekkel a szerkesztoseg [kukac] turistamagazin [pont] hu-ra!

Barangolás Péliföldszentkereszt környékén

Barangolás Péliföldszentkereszt környékén

2020.03.11.

A Gerecse-hegység leegyszerűsítve kibillent rögök, sasbércek és kisebb-nagyobb medencék halmaza. A leglátványosabb sasbérc a majd a Dunáig kifutó sziklafalával a Bajóti-Öreg-kő. Ide kirándulunk, az északkeleti Gerecse bájos, romantikus vidékére Péliföldszentkeresztről. Oda, „ahol a források vize és a zarándokutak csendje a sasbércek világával találkozik”.

→ Tovább
A misztikus Burok-völgy, ahol megállt az idő

A misztikus Burok-völgy, ahol megállt az idő

2020.03.11.

A zord sziklák rejtett zugaiban a jégkorszakból itt rekedt növények kandikálnak, a fák törzsein fél évszázaddal ezelőtt felfestett kék jelzések mutatják az utat, árnyas, misztikus légkör, érintetlen őserdei hangulat, melyet így tavasszal a mindent átható medvehagymaillat lengedez körül, Bakonykútitól egészen Királyszállásig éppen egy tucatnyi kilométeren: ez a Burok-völgy.

→ Tovább