Sárgaságok a Börzsöny sárga útján
A Börzsöny sárga útján rohantam át Kemencéről Diósjenőre, útközben pedig több dolog is bizonyította, hogy a megfelelő színnel jelölik ezt az útvonalat.
A véletlen úgy hozta, hogy a Börzsönyt átszelő legutóbbi bejegyzésünk szerzőjével, Lánczi Péterrel azonos viszonylaton jártam, azonban én most egy teljesen más útvonalat választottam, amely bár elkerüli a Magas-Börzsönyt, így is 600 méter fölötti csúcsokat érint. A börzsönyi sárgát választottam, amely Kemencéről vezeti át a túrázót a Tótok útján Diósjenőre. Az elnevezést a hajdanán a hegyen dolgozó népekről kapta az útvonal, amely ráadásul érdekes nevű csúcsokat is érint, mint a Cicőke vagy a Bugyihó.
Az útvonal első pár kilométere nem szolgáltat különösebb izgalommal, és akár a hétvégente járó Kemencei Erdei Múzeumvasút járataival is teljesíthető.
Ezzel nemcsak hogy letudunk 2-3 km-nyi aszfaltos menetet, de a vonatozás élményével is gazdagszunk.
Ha pedig időben érkezünk a kemencei végállomásra, érdemes szétnézni a vasútbarátok által üzemeltetett múzeum-járműtelepen! A kisvonatok jelenleg a Feketevölgy kitérőig járnak, menetrendjüket ide kattintva éritek el.
A túra kevésbé izgalmas részéből lespórolhatunk a hangulatos kisvasúttal
Persze régebben a börzsönyi fakitermelést szolgáló keskennyomközű hálózat jóval hosszabb volt, és olyannyira szerteágazó, hogy majd' minden völgyben volt hosszabb-rövidebb ideig vasútvonal. A Feketevölgy panzió utáni völgyben, a Csarna-patak mentén maradt meg a leghosszabb ideig a kemencei vasútüzem, de a 90-es évekre az enyészet és a villámárvizek elmosták a pályát, amit csak a kétezres évek végén építettek vissza civil összefogással részben.
A vasút maradványai posztapokaliptikus módon ma is megvannak, a Csarna-völgyben a Börzsönyi kéktúra jelzéseit, majd a Hamuháztól a K+ jelzésű ösvényt követve sétálhatunk a vasút nyomvonala mentén, vagy helyenként konkrétan rajta.
Ez is egy kiváló túra, de most nem erre jövünk: a kisvasút mellől a kemencei ifjúsági tábornál a S jelzéseket követve elkanyarodunk. Még fél km-t kell kibírnunk a Királyházára vezető aszfaltozott, engedélyköteles erdészeti úton, aztán a S jelzés végre beveti magát a vadonba egy északi fordulattal.
Zsenge flóra a Dorottyin oldalán
A Dorottya-bérc oldalán, a Dorottyinon kaptatunk fölfele, és senki ne vegye ezt fél vállról, másfél km-en 210 m szintet kell beküzdenünk a lábainkba! Szerencsére a Dorottyin oldalán fantasztikus sziklagyepes rész tarkítja az erdei tájat, ahonnan szép kilátást is kapunk, így legálisan megállhatunk kicsit körbenézni és levegőért kapkodni.
Nem tudnék olyan időszakot mondani, amikor ne lenne érdemes ide kijönni, de a májusi zsenge növényzet színei talán a legelragadóbbak.
A friss gyepen fehér, lila és sárga virágok tömkelege hajlong a szélben, vagy mert épp rájuk szállt egy túlméretes (legalábbis annak tűnő) potrohú poszméh, igazi idill. A Dorottya-bérc 465 méteres csúcsáról egy rövid csapáson kilátópontra érünk, ahonnan a Magas-Börzsöny délceg bércei vannak már karnyújtásnyira – ezt a karnyújtásnyi távot ezen a túrán viszont végig meg is tartjuk a Csóványosról és a rávezető gerincektől.
Sárga turistaút-elágazás a Varjas-pihenőnél
A sárgára visszatérve egy gerincúton folytatjuk a túrát a Zöldbükk és a Varjastető felé, hogy a Lapos néhai, az átlag túrázó szemével már felismerhetetlen vára mellett érkezzünk meg a Varjas pihenőhöz. Ez egyben útkereszteződés is: a S● jelzéseket követve Királyháza és a Dr. Kenyeres Balázs-forrás felé tudunk „lezuhanni” a hegyről, míg a S+ festések északra vezetnek Bernecebaráti felé az Ozmotringen át.
Itt gyorsan kiugrottam a katonasírt meglátogatni és a Kanász-keresztet is megkerestem, ha már erre járok. A pihenőhelyen egy remek fedett faépítmény fogad, amit a néhai vadászház helyén állítottak, és a számos padnak és asztalnak köszönhetően jókora társaságot is be tud fogadni.
A Cicőke csúcsához rövid időre elhagyjuk a S sáv jelzéseket
A Cicőke hegye leginkább a nevével hívja fel magára a figyelmünket, csúcsán a Lokomotív Turista Egyesület faoszlopa áll. A Cicőke nevének eredetét homály fedi, egyes találgatások a csicsókára vezetik vissza. Minden esetre egy nagyon kedves hely, ligetes tölgyerdővel. A csúcsot a S jelzés épp, hogy elkerüli, azonban a turista egyesület által létrehozott és szépen karbantartott S▲ jelzésű ösvényen átsétálhatunk a hegy tetején.
Erejük teljében burjánzó sárga virágok övezik az utunkat
A Cicőke után 2,5 km-rel újabb lehetőségünk van letérni a S gerincről, de ne tegyük, hanem baktassunk tovább a Bugyihó felé. Magát a hegycsúcsot most is elkerüli a S jelzésű út, ahonnan a magasba nézve egy vadregényes sziklás hegy kúpját láthatjuk. A magyarul szellemesen hangzó hegy egyébként szláv eredetű személynév, a Budi vagy Budich-ból ered, sok köze nincsen a lányok bugyijához.
Közben bár néha az irtásfoltokon kilátunk az erdőből dél felé a Magas-Börzsönybe vezető gerincekre, egyszer északra is vethettem egy pillantást. Kár volt, rémületesen sötét fellegeket láttam, alattuk pedig eltűnt a horizont,
láthatóan zivatar közelített, szinte érezhető volt, ahogy rátelepszik a vihar a tájra.
A szél egyre jobban erőre kapott, és cseperegni is elkezdett, majd hamarosan rá is kezdett úgy rendesen. Szerencsémre nem egy órákig át tartó zuhogás verte a tarkómat, csak kb. húsz percig esett. Arra persze pont elég volt, hogy eláztasson engem és az aljnövényzetet is – innen már nem léptem többet száraz zokniban...
Minden passzolt a sárgaútélményhez
A Csánki-keresztnél újabb kitérőt teszek, a K+ jelzésű úton előbb balra fordulok, majd onnan egy jelöletlen nyiladékban jobbra, hogy meglátogathassam a híres Kőembert. A Kőember-hegy keleti oldalában szúrhatják ki az ügyes túrázók azt a sziklát, amelyben egyesek egy kalapos úr arcképét vélték felfedezni. Mérsékelt meggyőződéssel kezdtem az úr keresgélésébe, de miután meglett, állíthatom, hogy tényleg hasonlít,
nem szükséges semmilyen tudatmódosító szert fogyasztani, hogy felismerjük a kőben a bácsi mellszobrát.
A Kőember portréja
A környéken mindenki csak óvatosan járjon, a fokozottan védett sziklák határán vagyunk, így taposásunkkal értékes élővilágban tehetünk kárt. De azért se kódorogjunk le az erdő vonalából nagyon, mert alattunk igen jelentős mélység nyílik meg: a Börzsöny szélén állunk, alattunk a Cserhát lankái hullámoznak 3-400 méterrel alacsonyabban.
Különleges élményben volt részem, mert még a vihar végén érkezve a tájból semmit sem láttam, de a panoráma egyre inkább kinyílt, ahogy a viharfelhők délkelet felé távoztak. Előbb a környező falvak házai, majd a Naszály csúcsa bújt ki a felhőből, később pedig a Cserhát dombjai is feltűntek, mögéjük pedig már a Mátra bérceit is be mertem tippelni. Miközben elvesztem a fotózásban, a Börzsönyben olykor a nap is előbújt, egészen különleges fényviszonyokkal téve feledhetetlenné ezt a helyet, és az egész kirándulást.
Lassan eltávolodik tőlünk az eső, de az aljnövényzettől még sokáig csurom vizesek maradunk
A nézelődés természetesen nincsen ingyen: már eddig is erős tempóban haladtam, hogy legkésőbb a 19:33-as vonatot, de lehetőleg akár az eggyel korábbit is elérjem. A Kőembernél így is sikerült jó fél órát elégetnem, de ha valamire rá kell szánni az időt, akkor rászánom. Ilyenkor mindig úgy vagyok, hogy majd maximum futok, hát most eljött az ideje belekezdeni. Alkalmas terepcipőben voltam, a hátizsák plusz terhelése pedig jó kis edzéssé tette a végső 8-10 km-t Diósjenőig.
A futótempót némiképp visszavetette a Kámor megmászása. Az utolsó előtti hegy volt az egész túra legmagasabb pontja, a 662 méteres Kámor tetejét ráadásul a S jelzésű turistaút ezúttal nem spórolta le, kíméletlenül felviszi a csúcsra az erre járót. És milyen jól teszi! – jegyzem meg újra, amikor a Kámor oldalában Gális József kopjafájának fotózása közben valami fura tűnik fel a párás háttérben. A hegy keleti oldalán kikandikáló szűkös kilátópontról Diósjenő és a Cserhát látszik, nem a leggrandiózusabb hely, de ezúttal mégis
életem top kilátásai közé került be, köszönhetően az egyik legnagyobb szivárványnak, amit valaha láttam.
Életem eddigi leglátványosabb szivárványa
Diósjenőig most már tényleg az utolsó hegy jön, a Jász-bükk 596 m magas, innen végig ereszkedik az ösvény. A futáshoz többnyire kiváló a terep, leszámítva azt a kétszáz méternyi, nyakig érő füves részt, ahol a száradó cipőm, zoknim, nadrágom újra csurom víz lesz. A futás már szórakoztató cuppogássá változik, a technikai anyag küzd a lábvíz kipréselésével, de a dzsindzsában újratermelődik, és annyi van belőle, hogy a hátralevő 5 km-en már nem jár sikerrel, csak részeredményeket tud elérni.
Egy újabb, az út színéhez passzoló élőlény, találkozás egy foltos szalamandrával
A nagy rohanásban egyszer csak egy foltos szalamandrára leszek figyelmes. Ezeket az állatokat híresen rosszul látom meg, ki tudja, hány mellett mentem már el eddig is. Mellett, jobb esetben – csekkolom a cipőm talpát, amin szerencsére nem lógnak cafatokban az elgázolt szalamandrák matricamaradványai.
Kérek két portrét az állatkától, majd mindketten folytatjuk utunkat a sárgán: ő körbe-körbe kóvályogva, én a kocsma és a vasútállomás műintézményeit a célkeresztbe állítva.
Szegény Petinek legutóbb nem volt ideje a presszóba benézni, nekem most szerencsére maradt erre pár percem, csak azért veszek egy dobozos sört, hogy az orra alá dörgölhessem (bontatlanul hazavittem végül), a kóla most jobban esett. Három perccel a kék Piroska előtt érkezem meg a diósjenői vasútállomásra, a vonat is tűpontos volt, egy remek, eseménytelen hazaút következett már innen a szokásos nógrádi vasútvonalon, váci átszállással.
A vicinálisok hőse, a csehszlovák Bzmot motorvonatok találkozója Diósjenőn
dorottya-bérc / túra / börzsöny / kámor / foltos szalamandra / diósjenő / cicőke / kemence / kemencei erdei múzeumvasút / túraajánló
Akadálypálya a Bakonyban
2025.04.15.Gerecsés csapatunk szomorúan vette tudomásul, hogy halasztani kell a teljesítménytúrát. De ha már mindenki rákészült egy kiadós túrára, játszottunk egy felkészülési meccset a mesés Keleti-Bakonyban. Útközben még egy csomag ropit is nyertünk!
→ Tovább
Csendbe zárt menedékélmény a bükki vadonban
2025.03.04.Egy rövid túra és egy erdei lakban töltött éjszaka története a Bükk eldugott szegletében.
→ Tovább
Mátyás király nyomában a Börzsönyben
2025.02.20.Bejártuk a Királyháza és a Csóványos közti összes utat: négy hegygerinc látnivalóit gyűjtöttük be, és még pár kitérőt is tettünk.
→ Tovább
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
