MOLFresh Corner

MOL természetjáró blog

Szöveg és fotó:
2025. május 12.

Zöld menet a Börzsönyben, avagy klasszikus átkelés májusi pompával

A tavaszi burjánzás hívogató élénksége és a Magas-Börzsöny vadregényes miliője olyan elegyet alkot, aminek átéléséhez csak rövid ideig nyílik időablak. Hogy merre induljunk, azt a remek túrahelyszínek bősége miatt nehéz eldönteni, viszont egy klasszikusnak számító hegységátkeléssel biztosan nem nyúlunk mellé.

Régi kedvencem a Börzsöny, melynek számtalan szegletében megfordultam már, ezért is volt nehéz dolgom az útvonalválasztással. A favorit helyszínek mellett – melyek számomra tavasszal a legszebbek – valami újat is szerettem volna felfedezni, így sokáig tartott a térképböngészés. Már-már úgy tűnt, szempontjaimnak nem találok ideális túrát, de aztán megakadt a szemem a Magas-Börzsönyt átszelő, korábbról jól ismert zöld jelzés aprónak tűnő, de igen lényeges nyomvonalváltozásán.

Ez a Miklós-tetőt érintő, Sas-útnak nevezett rész, eddig kimaradt számomra, így innentől kezdve minden egyértelművé vált: sokadjára is lejárom a Kemencét Diósjenővel összekötő zöldet, csak most valami új is lesz benne.

Minden ideálisnak ígérkezett: a járatok menterendjei, az időjárás, a 20 km-es táv, és persze a hamisítatlan májusi élénkzöld erdő, melyben még nem hemzsegnek a vérszívók. Ez a ritka együttállás már közvetlenül a kemencei indulás után üdítő idillé állt össze.

A többek között kisvasútjáról neves Kemencéről a Nagy-völgybe induló aszfaltcsíkon vezet a zöld, hasonlóan a kék, a piros vagy a sárga utakhoz, melyek csak a börzsönyi vulkán peremére visznek el. A kompakt túraélményt ígérő zöld ezzel szemben nem csupán meghódítja a hegység legmagasabb pontját, át is vezet a tájon, háborítatlan erdőrészeket is érintve jut el a Börzsöny keleti kapujának számító Diósjenőre. Bár a zöld elkerüli a vadont idéző Csarna-völgyet – bejáratánál egyből felhág a hegyre – hegyek közé zárt katlanját azért madártávlatból megcsodálhatjuk, s ez az északkeleti szögből nyíló mesés panoráma volt számomra az az újdonság, ami a kizöldült táj mellett felvillanyozott.

Fel a Sas-útra

A településről kivezető, ifjúsági táborok mentén haladó aszfaltút után a zöld átkel a Kemence-patakon és az erdőben megbújó Börzsönyi szintezési főalapponttól máris megrohamozza a hegyet. Kitartó emelkedés veszi itt kezdetét, ami jóformán a Csóványosig kitart. Ennek tudatában kényelmes, erőt beosztó tempóval vágtam bele a hegyi menetbe, ami már az elején varázslatosan telt. Az elegyes erdő minden szintje megtelt a tavasz kicsattanó erejével. Olybá tűnt a fák lombja és a talaj összeér, mindent egyszínűre festett a májusi bujazöld.

A Godóvár oldalában eljött a pont, ahol a régi szétvált az újtól, ismerős úton ismeretlen részre érkeztem. Az ideje már új nyomvonal fokozottan védett területek között fűzi át magát, és teszi ezt a turisták legnagyobb örömére, ugyanis korábban a zöld nem mutatta meg a Miklós-tető és Bagoly-kút szemet gyönyörködtető sziklapárkányos gerincét, melynek számos pontján lenyűgöző kilátás tárul elénk az alattunk húzódó Csarna-völgyre és a szemközti hegyvonulat neves csúcsaira. Indulás előtt nem tudtam pontosan mire számíthatok a Sas útnak nevezett szakaszon, de mint kiderült, már csak ezért a részletért is megérte útra kelnem.

Egy 15–18 millió évvel ezelőtt beszakadt vulkán belsejében járunk, szemközt a Magas-Börzsöny nyugati pereme húzódik a Jancsi-hegy, Holló-kő, Kövirózsás, Vár-bérc vonulattal. A jobbra elterülő völgyek és észak felé lefutó hegygerincek képzik a kalderát, azaz azt a vulkáni krátert, amely anno beomlott, majd később részben feltöltődött. Sokan gondolják úgy – köztük magam is –, hogy a Börzsöny egyik legszebb panorámája Holló-kőről nyílik. Látva a Sas-út távlatait kijelenthetem, a látvány innen is a legszebbek közé sorolandó.

A Dosnya-nyereget követő szakaszon már a régi nyomvonalon haladtam. Izzasztó kaptatással emelkedtem a fenséges bükkrengetegben, melynek zöld mennyezetét tartó szürke oszlopcsarnoka egyfajta menedékélményt adott számomra: végtelennek ható békés közegét a természet csendje tölti meg különleges meghittséggel.

A Börzsöny megunhatatlan tetején

Régmúltba vesző földvár sáncát keresztezve értem el Magos-fa háborítatlan őserdejét. Innen már kényelmes léptek vezetnek a 938 méter magas Csóványosig, tekintve, hogy a szintemelkedés javarészét a 915 méteres Magos-fáig már letudja az út.

Újabb megunhatatlan panoráma várt rám a csúcson álló toronyból, ahonnan újfent az északi irányba leszaladó gerincek és völgyek vonzották a tekintetem. Az innen nyíló körpanoráma sok minden mást is megmutat a szemlélőnek, nekem még is ez a legkedvesebb részletem. Persze, ha a légkör engedi, a Magas-Tátra bércein is sokáig legeltetem a szemeim.

Aligha számítottam újdonságra a Börzsöny jól ismert tetején, azonban volt itt valami, ami előtte nem: egy kéktúrabélyegző. Korábban itt nem kellett pecsételni, idén májustól azonban nyolc új igazolóhely létesült a kéktúrán, többnyire hegytetőkön. Anno, amikor végigjártam a kéket, hiányoltam a csúcspecséteket. Örülök, hogy most már ilyen lenyomatokat is lehet készíteni.

Átszellemült ereszkedés

Uzsonnázást követően következett az ereszkedés. Csóványostól Diósjenőig egy röpke részt leszámítva végig kényelmesen lejt az út. Gördülő lépteim kocogásra késztettek, és a zöld tájban trappolva gyorsan fogytak a kilométerek. A Nyír-réti kastélyromnál már gyakorlatilag relaxált állapotban haladtam a végállomás irányába, de ekkor mit sem törődtem az érkezéssel, vonatindulással, otthoni teendővel vagy bármi hétköznapival, csak vittek a lábaim a mesésen szép erdőben, ami más túrázók híján csak az enyém volt.

Reggel már kereszteztem a Kemence-patakot, ugyan ezt tettem a hegység keleti oldalában délután nem sokkal Diósjenő felett. A Börzsöny leghosszabb és egyik legjelentősebb vízfolyása ugyanis a Csóványos keleti oldalában fakad, számos ér, csermely és nagyobb patak összefolyásával észak felé fordulva megkerüli a hegység központi magaslatát, hogy aztán nyomvonalának S alakjával közel 26 km-et megtéve a Szlovákiához tartozó Pereszlénynél belefolyjon az Ipolyba. A híres-neves Kemence-patak neve a szláv „kamenica” szóból ered, ami „köves medrűt” jelent. E jellemzőjét a Gál-rét közelében is megfigyelhettem, amikor egy rönkökből eszkábált kis hídon átkeltem felette.

A Gál-réttől némi emelkedés várt, majd a Csehvár nyergétől immáron egy tanösvénnyel közösen ismét lejtésben vitt az út. A Dugóhúzó meredekje után már ligetes erdőben teltek az utolsó szabadban töltött méterek, Diósjenőn azonban még sokat kell aszfaltozni, mire a zöld elérte a vonatot a község déli felén. Nem siettem, nem néztem az órát. Nem akartam holmi menetrend utáni kapkodással megtörni az erdőben szerzett nyugalmat. Gondoltam, ha épp előttem megy el a vonat, akkor szemlélődő hangulatomban iszom egy sört míg jön a következő.

Végül erre nem került sor, mert érkezésem egybe esett a Vácra induló járat indulásával, így elcsendesedett állapotom kedvenc vasútvonalamon döcögve folytatódott. Alig egy óra múlva a váci forgatag aztán gyorsan visszarázott a városi lét zajos valóságába, s mire hazaértem már minden szempontból távol voltam a börzsönyi idilltől. Valami azért megmaradt: a táj és májusi zöld ismét csodás képet festet emlékül, és azt a vágyat fogalmazta meg bennem, hogy amíg lehet, ezt a rövid időszakot ki kell élvezni.

A Római fürdőtől a tési szélmalmokig – élménytúra a Bakonyban

A Római fürdőtől a tési szélmalmokig – élménytúra a Bakonyban

2025.05.04.

Ezen a 13 km-es bakonyi körtúrán több kirándulásra elég látnivaló akad, az elejétől a végéig csupa szépség jön szembe az emberrel. Persze, már önmagában csak a Római fürdő miatt megérné útra kelni, de ez a Tésről induló körtúra az ország egyik legcsodálatosabb helyén túl is sok szépséget tartogat még.

→ Tovább
Börzsönyjárás vadregényes miliőben

Börzsönyjárás vadregényes miliőben

2025.04.12.

Bármely irányból rohamozzuk meg a Magas-Börzsönyt, csalódni biztosan nem fogunk az élményben. Van azonban egy jó túratippünk, amely a hegység változatos értékeiből ad ízelítőt.

→ Tovább