Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. november 8.

​Sivatag (nem) csak kezdőknek - A Snow Canyon túraparadicsomában

A legtöbb ember fejében a sivatag Ausztráliával vagy az afrikai Szaharával, esetleg még a Kalahárival azonos. Pedig az amerikai kontinens déli, de még inkább az északi részén kiterjedt sivatagos területek uralkodnak Mexikó és az USA jelentős részén. Ilyen kő- és homoksivatag a Snow Canyon vidéke is, amely három nagy táj, a Mojave-sivatag, a Colorado plató és a Nagy-Medence sivatagjának találkozási pontjánál található. Ezért is rendkívül sokszínű és változatos, tehát ideális felfedeznivaló, kalandos túraterep!

Ha már túl vagyunk a tízen órás repülőúton, akkor a mi túracélpontunk Utah Állam délnyugati szegletében, a Las Vegas és Salt Lake City között húzódó 15. sz. főút mentén fekvő St. George városból közelíthető meg könnyedén. Úti célunk a Snow Canyon State Park Utah (ejtsd: jutah) államban, a Red Cliffs Desert Reserve területén díszlik. Területe 30 km², és egy valóságos kis ékszerdoboz! Névadója nem az errefelé elég ritka hó, hanem két testvér, a vidék pionírjai (felfedezői): Lorenzo és Erastus Snow.

A turistacsalogató prospektusok a parkban található navahó homokkőbe vésett kanyont, és annak sziklafalait, a „nemrég” kialudt Santa Clara vulkán szabályos kúp alakú salakdombját, a titokzatos lávacső-barlangokat, kiterjedt lávafolyamokat és komor bazalttakarókat, illetve a mozgó és megkövült homokdűnéket emelik ki.

Ezt színezi még az egzotikus növény- és állatvilág. S valóban, a „kietlen” sivatag egy rendkívül változatos élőhely, geológiai jelenségekben gazdag táj és kiváló túraterep.

Hogy mennyire attraktív e vidék, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy számos film természetes díszletéül szolgált. Az ismertebbek: Butch Cassidy és a Sundance kölyök, az Elektromos lovas, A Flintstone család és a High School Musical 2.

A terület földtana igen bonyolult, ezt leginkább a törésvonalak sokasága jelzi. A nagyobb és mélyebb törések mentén rengeteg híg bazaltláva ömlött a felszínre, míg a kisebb vetődések párhuzamos többé-kevésbé párhuzamos „repedéseket” hoztak létre a homokkövön. Ezért a nagy, névadó völgy mellett több száz rövidebb-hosszabb kis sziklaszoros tagolja a vidéket. Itt a 190 millió éves vörös vagy fehér színben pompázó navahó homokkövet helyenként a 27 ezer éves bazaltláva, és a ma is képződő homok fedi. Így a bazalt fekete takarója és a homokkő és homok vörös vagy fehér színe festi meg a tájat. A gyér növényzet zöldje pedig mindig üdítően hat a szemnek.

Amilyen sokrétű a geológiája a területnek, olyan egyszerű az éghajlata: sivatagi. Ezt elsősorban az évi kb. 190 mm csapadék jelzi. Nyáron nappal lehet akár 38 fok is, míg télen csak 13 Celsius-fok a jellemző napi maximum. Az éjszakák jellemzően hidegek az erős éjszakai kisugárzás és a nagy magasság (1000-1500 m) miatt.

Az élővilág nem tehetett mást, alkalmazkodott a szélsőségesen száraz éghajlathoz: az állatok inkább éjszaka mozognak, a növények minimálisra csökkentették a párologtatást, és a ritka csapadékot hatékonyan hasznosítják. A mostoha körülmények ellenére gazdag és értékes ökoszisztéma alakult ki. A parkban kiemelt védelmet élvez az itt még viszonylag gyakori sivatagi teknős és a gila gyík. A turistaösvényeket járva a tüskés gyíkok és a hollók bukkannak fel a leggyakrabban.

A növények közül többek között a kreozot cserje, keskeny levelű jukka, pinyon fenyő, gambel tölgy, sivatagi mandula, mormon tea, cholla kaktusz bizonyítja, hogy az élet itt is élni akar.

A park a természetjárók paradicsoma. Területén 19 információs karóval jelzett turistaösvény vezet 62 km távon. Hosszuk 0,80-11 km között változik. A terület egész évben nyitva reggel hattól este hatig. A nappal nyáron forró, ezért hajnali kezdés javasolt, télen már elviselhetőbb az időjárás, de az éjszakák nyáron is (sátrazásnál) meglehetősen hidegek.

A sziklamászás itt is igen népszerű, legyen az hagyományos vagy sportmászás. Ez nem véletlen: a beszállások jól megközelíthetőek, a homokkő stabil, a falak mérete változatos, az utak technikásak, az időjárás kiszámítható. A kerékpározók örömét (görkorcsolyázást, futást) egy igen jó minőségű, 26 km hosszú kerékpárút szolgálja, de van egy „terepesebb”, hosszabb völgyi „gravel” út is. A lovas túrák két kijelölt útvonalon vándorolnak, és a kanyoningnak is lehet hódolni két völgyben.

Kedvelt program a parkban a sziklarajzok (vésetek) fel-, vagy inkább megkeresése a Gila ösvény közelében kb. félúton. Az igencsak rejtőzködő sziklaszorosban az indián őslakosok lenyűgöző alkotásai csodálhatók meg a sivatagi mázba vésve.

Talán a fényképezés a legnépszerűbb aktivitás a parkban, hiszen szinte lépésenként változik a táj, és újul meg a fotótéma. A virágok tavasszal és ősszel virítanak, az állatok leginkább hajnalban fotózhatók.

Ez a park is (az USA-ban vagyunk!) autóra van kitalálva: 10 kisebb-nagyobb parkoló, lakóautós kemping, kiváló minőségű út) jellemzi. Fizetni csak a belső, lenyűgöző „panorámaúton" kell.

Mielőtt elindulnánk egy túrára, a helyi szakemberek az alábbiakat ajánlják figyelmünkbe!

  • A legrövidebb túrára is ajánlott a több liter víz!
  • Ne túrázz egyedül! Mindig legyen valaki, aki tudja, hova és meddig tervezted a túrádat!
  • A nap szinte mindig intenzíven süt, az árnyék pedig ritka!
  • Nem mindenhol garantált a mobilnetes elérhetőség! A segélyhívó száma: 911.
  • Tiszteld, és óvd a természetet!
  • Hagyd a sziklákat úgy, ahogy vannak!
  • Ne térj le a kijelölt ösvényekről, és ne építsd át őket!
  • Kutyát, háziállatot ne hozz a park területére!
  • Ha nem szükséges, ne használj lámpát, vakut!
  • Drónozni tilos!

A Snow Canyon State Park csupa csábító lehetőség, tehát kalandra fel!

A park tengelyében futó autóúton indulunk el, a belépő 10 dollár kocsinként, és egy rövid leírást, térképvázlatot is kaphatunk. Az út menti egyetlen szolid kempingnél parkolunk le. Itt szálláshelyen kívül semmi sem kapható, de víz és árnyék viszont van!

Utunk, a Hidden Pinyon Trail a kempingből indul, úgy a Kékestető magasságában, ahol egy errefelé nem őshonos joshua fa díszlik. Keresztezve a kerékpárutat bazaltos, homokos ösvényen megyünk a közeli vörös sziklákig, ahol egy alig észrevehető, kunkorgó kis kanyonban préseljük át magunkat az első sziklagerincben. (Innen általánosan északnak fordul utunk, egészen a lávabarlangok vidékéig.)

Elképzelhetetlenül változatos a táj: ahol nem borítja bazalt- vagy homokkőszikla a vidéket, ott mély, süppedő homokos a felszín, s a szürkészöld „bush” (bozót) növényzet (szárazságtűrő cserjék és lágyszárúak gyűjtőneve) dekorálja a tájat.

Árnyékadó fák csak elvétve, inkább az időszakos vízmosások mentén díszlenek. Leggyakrabban a utah boróka több száz éves, a zord körülményekkel dacoló, tiszteletet parancsoló példányai tűnnek fel. Úgy tíz perc után egy pad csábít szemlélődésre, gyönyörködésre, de továbbállunk; látnivalók sokasága vár! Igen változatos a táj, és ezt erősíti a kitűnő útvonalvezetés.

A fordulóknál kiszáradt fák ágakkal és kövekkel jelzik, hogy kanyarodni kell. A terep nem mindenhol nehéz, de a sok szikla és a mély homok miatt figyelni kell a lábunk, bakancsunk talpa alá! Pedig szemünknek ritka növények és sziklaalakzatok minden lépésnél. No és az állatnyomok a homokban, rovaroktól a kojotig!

A terep egyre inkább sziklássá válik, emelkedünk, izzadunk, és már fenn is vagyunk a Hidden Pinyon Trail kilátópontján. Döbbenetes a kép: fekete bazalttakaró maradványok, vörös és fehér homokkőformák körülöttünk, és homokfélsivatagok alattunk. Különösen a közeli, több száz méteres sziklafalak látványa lenyűgöző.

Innen a Petrifield Dunes Trail útvonalát követbe alig fél órán belül egy másik kilátóhelyen, egy óriási „megkövült homokdomb” tetején állunk. Elég meredek volt a feljövetel, de a látvány itt is megérte.

Különösen szép a kilátás északnak, a holnapi túránk, a Whiterock Trail irányába. Lefelé is eléggé kell figyelnünk, de pár perc alatt már szinte vízszintesen, a Butterfly Trail útvonalán haladunk a vulkáni láva fedte részek felé. Szinte minden kanyar után vastagabb az üvegesen éles, salakos bazaltláva-takaró, és egyre gyakoribbak a felszakadt lávabarlangok üregei.

Ezek itt úgy képződtek a felszínre ömlő bazaltlávából, hogy a hirtelen lehűlt külső kéregből kifolyt a még meg nem dermedt láva. Így visszamaradt egy többé-kevésbé (igen szabálytalan) cső. Ez lett a barlang, amely az eltelt 20 ezer év alatt igen sok helyen beomlott. (A 3. számú lávacsőben a park természetvédelmi őrei vezetnek élvezetes túrákat.)

A barlangoktól a Lava Flow Trail-en ereszkedünk le a hosszú homoksivatagi ösvényen, s egy széles vízmosást keresztezve érünk ki a West Canyon Road akár autóval is járható kerékpáros, lovas útjára.

Ma először itt már gyorsan lehet haladni, mert nem kell a lábunk alá nézni, ami jó, mert balról az időszakos patak völgye, jobbról a közeli igen meredek sziklaoldalak csábítják el tekintetünket.

Jé, egy pihenőhely, s egy WC! A semmi közepén? Nana! Ez a kanyon igencsak valami! Most épp három pulykakeselyű húz el felettünk. A következő eligazító karónál a Red Sands Trail felfelé tartó, újra sziklás és emelkedő szép útvonalát követjük, míg a Hidden Pinyon Trail keresztezéséhez érünk. Innen már egy rövidebb úton alig fél óra a kemping, ahol árnyék, friss víz és a kocsink vár ránk.

Hogy veszélyes-e a sivatag? Én négyszer túráztam a park különböző részein, de egyszer sem féltem pumától, csörgőkígyótól, tarantulától, hőgutától, kiszáradástól vagy eltévedéstől. Nem a veszélyt éltem meg, hanem azt a szépségkavalkádot, azt a felemelő, szemet-szívet gyönyörködtető élményt, amit csak egy romantikus-kalandos sivatagi túra adhat egy felkészült természetbarátnak.

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább