Miközben az egész országot belepte a kései, néhol félméteres hó, az időjárás-előrejelzés ismételten érdeklődésünk középpontjába került. A szélsőséges mínuszok, a hókásás, nehezen járható utak hetek óta maradásra kárhoztattak. Miután kissé enyhült a dermesztő hideg, és már két napja nem esett érdemi mennyiségű csapadék, engedve a feszítő túrázhatnékunknak, hirtelen döntés alapján indultunk útra.

1 / 10

A tervezés nem tartott túl sokáig, de azért néhány szempontot érdemes szem előtt tartani. Két éve pont ilyenkor, március elején kellemes tavaszváró túrát kanyarítottunk a Budai-hegyekbe, ezért nosztalgikus hangulatban most is Sorrento mellett döntöttünk. Akkortájt ugyan már a bimbózó kökörcsineket vadásztuk, de most hótakaróval fedetten is megkapó látványt ígért.

2 / 10

A Csíki-hegyek vonulata könnyen megközelíthető, a hozzá vezető közutat az autók már akkor is lejárták, ha esetleg a még magasabban fekvő régiók járhatatlanok. Változatosságot csempészve a jól ismert úti célba, Budakeszi felől startoltunk. Makkosmárián talán gyerekkoromban voltam utoljára, a térképről kiböngészett Mária-szurdok és Végvári-szikla pedig kíváncsivá tettek. A zöld kereszt jelzés aszfalton vezető kezdeti szakaszát látnivaló híján akár ki is hagyhattuk volna, de valahogy el kell érni a szurdok bejáratát.

3 / 10

Nagyszénászug előtt végre bekanyarodhattunk az erdőbe. A Kavics-árok mélyén húzódó rövidke Mária-szurdok még a helyiek többsége számára is ismeretlen. A monumentálisnak nem mondható, de annál hangulatosabb völgy egyesek szerint szakrális erővel bír. Ha a vallási tartalommal nem is azonosulunk, a hely különleges mikroklímáját mindenki elfogadja. A Normafáig vezető zarándokútvonalon a Mária-sziklán kívül Makkosmária kegytemploma és az Erzsébet-térdeplő a hívek legfőbb állomásai.

4 / 10

A téli sivárság nem áll valami jól a tájnak, nem úgy, mint a leírásokban szereplő, tavaszi összefüggő hóvirágmező. A történelem szerint, a Mária-sziklánál évtizedekkel ezelőtt dögkutat létesítettek, és a szurdok neve is átmenetileg a szocializmus áldozata lett. Napjainkra helyreállt a rend, és újra Máriára emlékezhetünk. Szép lassan kiértünk az árokból, és a házak oldalában Makkosmáriára érkeztünk.

5 / 10

Emlékezetem szerint az alsós osztálykirándulásaink helyszíne egyet jelentett a szabadban történő játékkal, mostani látásmódom központjában viszont a templom áll. Az 1700-as években emelt barokk kegytemplom Krisztus-jelenésnek köszönheti létét. A Szűzanyát ábrázoló festménnyel megjelölt hely nagy érdeklődésre tett szert, mígnem kápolna, majd templom emeltetett ide. Az Angyalok Királynéja tiszteletére felszentelt épület a későbbiekben is több csodálatos gyógyulás és imameghallgatás helyszíne. A világháború alatt és után mind többen imádkoztak a hadifoglyokért, meghonosítva a fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletét.

6 / 10

7 / 10

A templom oldalában a piros sávon vezetett tovább az utunk, a lakott részeket elhagyva végre az érintetlen természet vette át a hatalmat. A régió közkedveltségének köszönhetően most is nagyon sokan rótták az utat, a Sorrento 21 teljesítménytúrázók népesítették be az erdőt. A hosszan, élettelenül kanyargó ösvényen, miközben a vastag hótakaró kitartóan kapaszkodik minden egyes léptünkbe, még azon is elgondolkodik az ember, hogy minek is hagyta el a meleg szobát. A monotonitás okozta negatív gondolatokat hamar elűzte az előttünk magasodó Végvári-szikla. A télen egyhangú vegyes erdő üdítő képződménye a Szent Mihályról is elnevezett formáció.

8 / 10

A hamarosan balról csatlakozó sárga sáv a visszafelé vezető utunk lett, de a Sorrento még váratott magára. A két szín elágazásától a jellegzetes sziklák elérése egy örökkévalóságnak tűnt. Hó a köbön nehezítette a kanyargó szerpentint. Jó bakancsaink ellenére minden egyes lépésünket korrigálni kellett, nehogy a hátsónkra billenjünk. A Szekrényes-hegy felé emelkedve Nagyszénászug házai tünedeztek fel északkelet felé, és egyre magasabbra jutva már-már „szép kilátást” rejtegettek az előttünk álló szálfák. A keskeny, nehezen járható ösvény a sziklák alól hamarosan előbukkant, láttatni engedve úti célunk díszét.

9 / 10

Az olaszországi névadó sziklák aligha láttak ennyi havat, mint amennyi most a mi Sorrentónkat fedte. A kökörcsineknek nyoma sem volt, pár napig itt is még a tél az úr. A csúszós emelkedő ellenére végigjártuk a kövek alját, majd az ide vezető sárga sávon vettük hazafelé az irányt. Szerencsére visszafelé mindig gyorsabbnak tűnik a haladás, most is könnyebben küzdöttük le a már ismerős utat.

10 / 10

Némi változatosságot víve a szürke, akarom mondani, fehér egyhangúságba, a kereszteződésnél a sárga sávot választottuk. Nem mintha érdemi különbség lett volna a téli erdő látványában, viszont a Magaskő-kőfejtő természetbarát emlékhelye némi szusszanást jelentett. Innen már csak egy ugrás ismét Makkosmária, ahol még mindig kitartóan szánkóztak a gyerekek. A Budakeszi utcáin átvezető Szent Jakab út zárta a kora tavaszi havas túránkat, és vezetett vissza minket a tavaszváró hétköznapokba.

Szöveg és fotók: Dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!