A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szerző:
2019. augusztus 9.

Szent László lovának patkónyomai

A Cserhát keleti részén, erdők borította hegyek mélyén fekszik hazánk egyik legjelentősebb Szűz Mária kegyhelye, Szentkút. A Mátraverebélyhez tartozó kegyhely története a középkorba nyúlik vissza, hisz már a 13. századtól ismeretesek gyógyulások az itt fakadó csodatevő forrásokhoz köthetően. 

A ma is látható barokk kegytemplom és a mellette lévő kolostor - a földbirtokos Almásy család jóvoltából - a 18. század második felében épültek fel. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” címmel tüntette ki, 2006 óta pedig Szentkút Nemzeti Kegyhelyként szolgálja a hívek lelki üdvét. Az idelátogató zarándokok nagy része viszont nem is sejti, hogy különleges és országos szinten is egyedülálló földtudományi értékek kereshetők fel a szent épületegyüttestől pár perces járóföldre. Ezek közül mi most a Szent László-szurdok környékére összpontosítunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

 

 

Szentkút környékének földtani felépítésében döntően a középső-miocén során (kb. 15-14 millió évvel ezelőtt) keletkezett piroklasztikus és törmelékes üledékes kőzetek vesznek részt. A Szentkúttól északnyugatra található Szent László-szurdokban is ezen sekélytengeri képződmények (andezit anyagú homokkő, meszes homokkő, konglomerátum) tárulnak fel, ahol egy időszakos vízfolyás egy kis szurdok formájában nyitotta meg őket, egy természetes földtani feltárássorozatot hozva létre. A kis hasadék alján olyan kőzettömbökre lehetünk figyelmesek, amelyek felszínébe patkónyomhoz hasonló alakzatok mélyülnek. A népnyelv ezeket Szent László lovagkirályunk lópatkónyomainak tartja!

 

 

A legenda szerint a 11. század végén Szent Lászlóra és kíséretére a cserháti erdők mélyén kun harcosok törtek, akik a terep adta lehetőségeket kihasználva a lovagkirályt a hasadék felé kívánták szorítani. A tervük nem jött be, hisz Szent László Szög nevű lovával átugratott a hasadékon, s földre érkezésének helyén a kemény kőzetbe „vésődött” lópatkójának nyoma, s helyén jó vizű forrás fakadt ki a földből. Ezek a nyomok ma is látszanak a Szent László-szurdok aljában.

 

 

A természettudományos megközelítés kissé lerombolja az előzőekben felvázolt legendát, hisz a „patkónyomok” nem mások, mint a szurdok aljában folydogáló időszakos vízfolyás által létrehozott ún. áramlási kagylók. Ezeket a patak által szállított üledékek koptató hatása hozza létre. Itt jegyeznénk meg, hogy a szakirodalmak nem minden esetben ezeket tartják a „patkónyomoknak”, hanem a szurdok falában fellelhető egyéb bemélyedéseket. Az egykori, a hasadékban lévő Szent László-forrás vize már nem folyik, de ez nem ront semmit a szurdok földtudományi értékén.

 

 

Forrás: akovekmeselnek.hu

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

 

Kapcsolódó cikkeink:

Bazilikák az erdő mélyén
A szarvaskői párnalávák üzenete

A Bába-kő, ahol a boszorkányokat égették

A szentbékkállai kőtenger kialakulásának nyomában

A terényi Peres-hegy „kőszobrai”

A hollókői vár építőköveinek nyomában

A hollókői vár építőköveinek nyomában

2022.01.23.

Hollókő vára az Ófaluval és a táji környezetével egyetemben az UNESCO Világörökség része. A 13. században, a Kacsis család által építtetett erősség építőanyaga a Vár-hegyet felépítő andezit.

→ Tovább
Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

2022.01.20.

Ha meghalljuk a szurdok szót, akkor általában valamilyen keményebb kőzettel (pl. mészkő) borított terület képe jelenik meg előttünk, ahol egy bővizű vízfolyás hömpölyög át egy szűk „sziklafolyosón”. Más típusú kőzetekben, például homokkőben már jóval kevesebb szurdokot ismerünk hazánkban, pláne nem a Zalai-dombságban.

→ Tovább