Kéktúra a Bükkben várandósan, barlangban alvással
A tavaszi szünetben kinéztünk két napot, amikor a Bükkben kéktúráztunk, méghozzá nem is akárhogyan: a Bánkút – Bélapátfalva szakaszt teljesítettük két nap alatt, félúton a Cserepes-kői-barlangban töltve az éjszakát.
Első nap meg sem álltunk Bélapátfalváig, ami a másnapi túránk végpontja volt, itt találkoztunk Ágiékkal, egy baráti családdal. Mivel ők is és mi is otthon hagytuk az 5 éven aluliakat, pont befértünk a kisbuszukba: 4 felnőtt és 5 önjáró gyermek (7, 8, 9, 10 és 11 évesek). A kisbusszal felautóztunk Bánkútra, első napi túránk kiinduló pontjára.
Erre a túrára nagyon régóta készültünk, már két hétvégét is kitűztünk magunknak télre, amikor a hófödte Bükk-fennsíkon szerettünk volna átkelni, de egyszer egy betegség, egyszer a rossz időjárás szólt közbe. A gyerekek már nagyon várták, napokkal előtte mondogatták, hogy remélik most semmi sem jön közbe, nagyon szerettek volna barlangban aludni.
A társaság jókedvűen vágott neki az első napra tervezett szűk 12 km-nek, a gyerekek egyből elkezdtek beszélgetni, játszani, mi felnőttek pedig szintén. A táskánk azért elég nehéz volt, ez az egy vette el kicsit az önfeledtséget: magunkkal kellett vinni 2 napra vizet és ételt, minimális tisztálkodószert, másnapra váltóruhát, hálózsákot, derékaljat, és mivel a gyerekeket még nem akartuk annyira megpakolni, hogy a teljes saját cuccukat vigyék, a felnőttek táskájába is került plusz víz, nehezebb ételek. Így az én táskám kb. 11 kg volt, Gábor (férjem) táskája 14 kg körüli. Én pedig 15 hetes várandós voltam akkor.
A gyerekek persze azonnal megkezdték a súly könnyítését: az édesség felszámolásával.
Kellemes tavaszi idő volt, így volt, aki rövidnadrágban vágott neki a távnak. Réka (a legidősebb gyermek) szegény rálépett egy fadarabra, ami felcsapódott a lábszárára, és egy penge-szerű, kb. fél cm széles, 5 cm hosszú fadarab fúródott a bőre alá. Én egyből rosszul lettem, ahogy megláttam, de szerencsére az anyukája, Ági megőrizve a hidegvérét azonnali ’operációba’ kezdett – nem messze a mohos töbörtől, ahol a baleset történt. Szerencsére Réka hősként tűrte, a fadarab pedig egyben kikerült a bőr alól – ezt eltették emlékbe. A többi gyerek pedig a művelet alatt kicsit odébb pihent. Réka kapott egy ragtapaszt, és mentünk is tovább.
Láttuk a Bükk-fennsíkon elhelyezkedő dolinákat, bennük az időjárási állomásokkal. Ezek azok a helyek, ahol minihidegpárnák tudnak kialakulni, így télen Magyarországon ezekben szokták mérni az extrém alacsony hőmérsékletet.
Átvágtunk a Zsidó-réten, ahol egy erdei sikló is keresztezte utunkat, színesítve az itt töltött időt. A gyerekek egyből odaszökelltek, szeretik az állatokat vizsgálni, megnézni.
Nagy evést már nem akartunk rendezni, mert szalonnasütés volt a vacsoraterv a barlang bejáratával szemközt. Gyönyörködtünk a tájban, aztán felpakoltunk abban a tudatban, hogy mindjárt itt a barlang. De ez még több mint 3 km-re volt…
Következő panorámapontunk a Tar-kő volt, itt is megpihentünk egy kicsit, de a panoráma nagyon hasonló, és féltünk, hogy nem érünk oda világosban a barlanghoz, így nem sokat időztünk. Aztán olyan hosszúnak tűnt az a kb. 3 km, mire megérkeztünk éjszakai szálláshelyünkre… Ahogy telt az idő, és (nem) fogytak a kilométerek, egyre éhesebbek lettünk. Bükkfahajtásokból álló bokorsor szegélyezte utunkat, és mivel a fiatal bükkfalevelek finomak, útközben csemegéztem a zsenge zöldből, hogy ne haljak éhen.
Naplemente után pár perccel érkeztünk meg a barlanghoz, szerencsénkre senkit sem találtunk ott. Felmértük a terepet: bent sajnos a priccs egy része sérült volt, az egyik fekhelyen egy kisebb lyuk, a másikon két hiányzó deszka miatt pont nem fértünk el mind a kilencen a barlangban. Első körben több gyerek is azt mondta, kint alszik, hálózsákunk elég lett volna a szabad ég alatt alváshoz is. Aztán ahogy telt az idő, folyamatosan változott, ki szeretne kint aludni, végül pedig csak két felnőtt maradt kint.
Bent a barlangban a két fekhelyen kívül van egy polc és egy kályha.
De akkora, hogy odabent vágni lehetett, a szemünk könnyezett rendesen. Viszont a sok próbálkozás azért megérte: a kezdeti 7 fokról sikerült felfűteni a levegőt 19 fokra. Így azért kellemesebb volt az idő.
Ebben a két órában, amíg a tűz égett, de legalábbis füstölt, mi kint is gyújtottunk tüzet, megsütögettük a szalonnát, ettünk hozzá parázsban sült krumplit, otthon főtt tojást. A gyerekek nagyon lelkesen vettek részt a tűzgyújtás előtti fagyűjtésben, majd ücsörögtünk tovább a parázs körül, és a két nagyobb gyermek a három kisebbnek olvasott mesét, míg a füstöt egy kicsit kilegyeztük a barlangból.
Viszonylag későn húzódtunk be aludni, volt már vagy 11 óra. A kellemes hőmérsékletben jó volt beburkolózni a hálózsákba, de sejtettem, hogy hajnalra megint hideg lesz, így kézközelbe tettem mindenkinek egy-egy csomag kesztyűmelegítőt, ha fáznának a gyerekek, betesszük a hálózsákba, és megoldja a helyzetet.
Felírtuk magunknak a kényelmi listánkra egy-egy felfújható derékalj beszerzését, az azért komfortosabb lett volna!
Hajnali 4-kor egymás után jelezték a gyerekek, hogy „anyaaaa, fázom”, így mindenki megkapta a kesztyűmelegítő tasakját, ami 5 órán keresztül folyamatosan adja le a hőt, így már nem fáztak. Én jól voltam a hálózsákomban, csak a kapucnimat húztam a fejemre, hogy melegebb legyen.
Reggel 7 után keltünk csak fel, ugyan nem aludtunk túl zavartalanul, de elég jól kipihentük magunkat az éjszaka. A gyerekek reggel megint lelkesen nyüzsögtek, húsvéti sonkát, tormát és főtt tojást reggeliztünk zöldségekkel. Mi felnőttek serényen pakoltuk a hálóuccokat, míg a gyerekek önfeledten játszottak a barlang környékén.
9 óra elmúlt, mire a reggeli teendőkkel végeztünk, és nekivágtunk az útnak.
De a túra alatt láttunk fekete harkályt, és hallottunk számos énekesmadarat is.
A második napi túra egy kicsit rövidebb volt, és nagyrészt lefelé mentünk. A táskánk valamennyivel könnyebb lett, de így is nagyon jólesett ledobni a 2-3 kilométerenként tartott apró megállók alatt. Nálam volt egy kis súlyú túrafüggőágy is, amit olykor-olykor kitettem két fa közé, de persze nem én relaxáltam benne, általában kitúrtak a gyerekek.
Bélapátfalva határában a Lóczy-forrásnál megálttunk, mielőtt úti célunkat elértük, engem ez a forrás nagyon csalogatott arra, hogy megmosakodjak benne. Így is tettem, és mivel az előző napi ruhámat nem vettem át, a mosakodás után tiszta ruhát húzva úgy éreztem magam, mint aki újjászületett.
A tó mellett az volt a terv, hogy fagyizunk/jégkrémezünk, de ezen a keddi napon semmit sem találtunk nyitva. Így a gyerekek és két felnőtt ott maradtak békázni/siklózni, mi pedig ketten Ágival felautóztunk Bánkútra, összeszedni az előző nap otthagyott kisbuszt. Nagyon nagy élmény volt ez a kétnapos túra, amikor összesen 21 km-t tettünk meg a Bükk legszebb részén, izgalmasan töltve az éjszakát!
Téli csodavilág a Kis-Fátrában
2025.03.17.Magyarországon már olyan kevés van az igazi télből, hóból, hogy ezen a télen szerettünk volna látni egy kicsit téliesebb, havasabb tájat. Ehhez a Kis-Fátrát néztük ki magunknak, ahol még nem jártunk, de jókat olvastam róla az utazást megelőzően.
→ Tovább
Galyatetőről Mátraházáig a Potyautasokkal
2025.02.28.Régen kéktúráztunk már. A térképet nézegetve a Galyatető-Mátraháza szakaszt szúrtuk ki a még nem teljesített szakaszok közül, ami Budapestről még értelmes idő alatt elérhető, és a két végpont között tömegközlekedés is van.
→ Tovább
Az Országos Kéktúrán Kétbodonytól Becskéig, sok gombával
2024.10.15.Miután beköszöntött az ősz, mi is túrabakancsot húztunk, hogy hozzátegyünk pár újabb kilométert a családi kéktúra-teljesítéshez. Egyelőre csak nekem van jelvényem, a fiúknak önjáró módban még nincsen meg az egész OKT, csak a gyerektáv. Lassacskán haladunk, közel sem olyan intenzitással, mint amikor még hordozva róttam velük az erdőt, de előbb-utóbb így is meglesz mind az 1172 km.
→ Tovább
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
