Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. december 20.

Új emelettel bővült a Somoskői vár

Az ország északi peremén fekvő Somoskői vár a Karancs-Medves-vidék jelképe, az egyik legkedveltebb turistacélpont. Jellegzetes, sisaktetős nyugati tornya a közelmúltban egy új járószinttel bővült.

Szerencsés helyzetben van az aki manapság felkerekedik hogy megnézze a legendásan szép Somoskői várat és környékét. A falu felett emelkedő középkori erősség alatt kialakított parkolóból indulva egy kellemes séta keretében határok nélkül nézheti meg a szépen rendben tartott vár falait kívülről és belülről egyaránt. Ha ez nem lenne elég, a toronyból elképesztő panoráma tárul a Medves-fennsíkra és a Karancs felé, hideg, kristálytiszta időben pedig az Alacsony és Magas-Tátra is jól kivehető.

A vár falainak és a részben vagy egészben helyreállított látványos ágyútornyok felfedezésében fából készült korlátok, pallók, járószintek vannak segítségünkre. Mivel a vár szlovák területen fekszik így ezek karbantartása és az újabb elemek kialakítása nem a várral szerves egységet alkotó Somoskő falu feladata, hanem a szomszédos ország területén, a Sátoros hegy "túloldalán" fekvő Šiatorská Bukovinka, azaz Sátorosbánya önkormányzatáé.

Becsületükre legyen mondva, szűkös keretükből elvégzik a legszükségesebb karbantartásokat, sőt ahogy erejükből telik újabb és újabb, fából ácsolt elemekkel segítik a vár bejárhatóságát

Legutóbbi látogatásom során örömmel, fedeztem fel az újabb, régóta várt attrakciót.

Az egykor három kerek ágyútoronnyal rendelkező vár nyugati, helyreállított, tetővel is ellátott bástyájának legfelső szintjén kialakított padlózatot. A frissen ácsolt lépcsőn felkapaszkodva megpillanthatjuk immár a torony tetőzetének érdekes formájú ácsolatát, továbbá még magasabb szintről pásztázhatja szemük a várudvart, és távolabb a várat körülölelő, páratlanul szép vidéket.

Somoskő restaurálásának apró előrehaladása egy nagyobb örömet is rejt magában, mégpedig a jó szándék és a tenni akarás látványának örömét. A határ menti telepes szlovák falu Šiatorská Bukovinka lakói számára szemmel láthatóan ugyanolyan fontos a vár mint nekünk, építik, szépítik, pedig pontosan tudják hogy a látogatók legnagyobb része bizony Magyarországról érkezik, így tulajdonképpen nekünk csinosítgatják ezt az egyébként is festő ecsetjére kívánkozó műemléket.

Egy kis történelem, avagy egy orvos aki átírta Trianont

Manapság már nehéz elképzelni, de néhány évtizeddel ezelőtt csupán csak a girbe-gurba határkerítésbe kapaszkodva, messziről csodálhattuk vágyakozva a határ túloldalán rekedt Somoskői vár romos falait. Ráadásul, hogy jobban fájjon a szívünk, a csehszlovák műemlékvédelem a 80-as évek második felében szépen helyre is állította az erősség Magyarország felé eső bástyáit, épületrészeit. De mégis, hogyan eshetett meg az a csúfság hogy egy magyar falu várának kapujában húzzák meg a határvonalat? Ennek bizony története van.


1920-ban a teljes hegyvidéket elcsatolták Salgótarján határától északra, beleértve a Medves-fennsíkot, Somoskőt és Salgó várát is. A legenda szerint egy magyar orvosprofesszor, Dr. Krepuska Géza, akinek kőbányái a határon túlra kerültek, nem hagyta annyiban az ügyet, és mikor egy angol diplomatát gyógyított, „fizetségként” csupán annyit kért, hogy segítsen neki a bányáit visszaszerezni.


Erőfeszítéseinek végeredménye 1924 február 15-én, a máig élő utolsó, számunkra pozitív határmódosítással lett, mellyel négy falut Somoskőt, Somoskőújfalut, Salgóbányát, Eresztvény-bányatelepet és a Medves-vidék nagy részét visszakapta Magyarország, a somoskői vár azonban stratégiai, katonai okokból mint jól őrizhető magaslat a határ túloldalán maradt. A helybéliek minden évben február 15-én ünneplik a Hazatérés Napját.


A rendszerváltozás után titokban már átszökdöstünk olykor hogy megnézzük a határon túl rekedt várat és a bazaltömlést, de az igazi áttörés 1999-ben jött el, mikor a hazatérés 75. évfordulóján szlovák és magyar részvétellel megnyitották a határátkelőt, így bár még ekkor útlevéllel, de magyar oldalról is szabadon látogatható lett a vár. A schengeni egyezmény 2007-es életbe lépése óta a vár és a várhegy északi oldalán található világhírű bazaltzuhatag magyar oldalról immár útlevél nélkül is teljesen szabadon látogatható.

A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig

A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig

2022.01.23.

Ami Hérakleitosznak a folyók mozgása (minden változik, de mégsem), az nekünk a hazai turistajelzések és földrajzi nevek dialektikája Thirring Gusztáv 1900-as útleírásának segítségével Pomázon és Szentendrén. Na, de hol van a Bucsina-forrás? Egyébként egyszerű túra.

→ Tovább
 Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

2022.01.22.

A Kárpátok elvesztett hegyeinek zord hangulatát idéző Upponyi-szoros, a pazar panorámát nyújtó Kalica-tető, a mesebeli nyugalmat árasztó Lázbérci-tó, az Árpád-kori Dedevár, és a ritkán járt, titokzatos Eszkála-tető felkeresése önmagában is felejthetetlen élményt nyújt az Upponyi-hegységet felkereső kirándulóknak. Egy szép téli napon ráadásként még egy igazán különleges ajándékot is kaptam ettől a kissé elfeledett, ámde csodaszép hegyvidéktől.

→ Tovább
Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

2022.01.12.

Harmadszor járom már az OKT-t, azt gondoltam, hogy egy rövidke Pilisszentlászló–Visegrád-szakaszon nem érhet különösebb meglepetés. Óriásit tévedtem. Pazar kilátások kápráztattak el, majdnem elgázolt egy komplett vaddisznókonda, a Borjú-főn mellbe vágott egy Wass Albert-idézet, majd végül a visegrádi vár erdőben rejtőző, omladozó falai mellett egy avarban lapuló, elfeledett Mátyás király emlékmű pörgette fel a fantáziámat.

→ Tovább