Új emelettel bővült a Somoskői vár

Az ország északi peremén fekvő Somoskői vár a Karancs-Medves-vidék jelképe, az egyik legkedveltebb turistacélpont. Jellegzetes, sisaktetős nyugati tornya a közelmúltban egy új járószinttel bővült.

Szerencsés helyzetben van az aki manapság felkerekedik hogy megnézze a legendásan szép Somoskői várat és környékét. A falu felett emelkedő középkori erősség alatt kialakított parkolóból indulva egy kellemes séta keretében határok nélkül nézheti meg a szépen rendben tartott vár falait kívülről és belülről egyaránt. Ha ez nem lenne elég, a toronyból elképesztő panoráma tárul a Medves-fennsíkra és a Karancs felé, hideg, kristálytiszta időben pedig az Alacsony és Magas-Tátra is jól kivehető.

A vár kapujában húzódó magyar-szlovák határ évtizedekig elválasztotta a falut és legszebb műemlékét, szerencsére a vár ma már szabadon látogatható

6 / 18

Fotó: Konfár Tibor

A vár falainak és a részben vagy egészben helyreállított látványos ágyútornyok felfedezésében fából készült korlátok, pallók, járószintek vannak segítségünkre. Mivel a vár szlovák területen fekszik így ezek karbantartása és az újabb elemek kialakítása nem a várral szerves egységet alkotó Somoskő falu feladata, hanem a szomszédos ország területén, a Sátoros hegy "túloldalán" fekvő Šiatorská Bukovinka, azaz Sátorosbánya önkormányzatáé.

A vár északi oldalán található a híres geológiai képződmény, a bazaltzuhatag

9 / 18

Fotó: Konfár Tibor

Becsületükre legyen mondva, szűkös keretükből elvégzik a legszükségesebb karbantartásokat, sőt ahogy erejükből telik újabb és újabb, fából ácsolt elemekkel segítik a vár bejárhatóságát

Legutóbbi látogatásom során örömmel, fedeztem fel az újabb, régóta várt attrakciót.

Az egykor három kerek ágyútoronnyal rendelkező vár nyugati, helyreállított, tetővel is ellátott bástyájának legfelső szintjén kialakított padlózatot. A frissen ácsolt lépcsőn felkapaszkodva megpillanthatjuk immár a torony tetőzetének érdekes formájú ácsolatát, továbbá még magasabb szintről pásztázhatja szemük a várudvart, és távolabb a várat körülölelő, páratlanul szép vidéket.

A 16. század első felében megerősítették a várat, ekkor épültek a hatalmas ágyútornyok is

1 / 18

Fotó: Konfár Tibor

Somoskő restaurálásának apró előrehaladása egy nagyobb örömet is rejt magában, mégpedig a jó szándék és a tenni akarás látványának örömét. A határ menti telepes szlovák falu Šiatorská Bukovinka lakói számára szemmel láthatóan ugyanolyan fontos a vár mint nekünk, építik, szépítik, pedig pontosan tudják hogy a látogatók legnagyobb része bizony Magyarországról érkezik, így tulajdonképpen nekünk csinosítgatják ezt az egyébként is festő ecsetjére kívánkozó műemléket.

Már a panoráma miatt is érdemes felkapaszkodni a várba

13 / 18

Fotó: Konfár Tibor

Egy kis történelem, avagy egy orvos aki átírta Trianont

Manapság már nehéz elképzelni, de néhány évtizeddel ezelőtt csupán csak a girbe-gurba határkerítésbe kapaszkodva, messziről csodálhattuk vágyakozva a határ túloldalán rekedt Somoskői vár romos falait. Ráadásul, hogy jobban fájjon a szívünk, a csehszlovák műemlékvédelem a 80-as évek második felében szépen helyre is állította az erősség Magyarország felé eső bástyáit, épületrészeit. De mégis, hogyan eshetett meg az a csúfság hogy egy magyar falu várának kapujában húzzák meg a határvonalat? Ennek bizony története van.

1920-ban a teljes hegyvidéket elcsatolták Salgótarján határától északra, beleértve a Medves-fennsíkot, Somoskőt és Salgó várát is. A legenda szerint egy magyar orvosprofesszor, Dr. Krepuska Géza, akinek kőbányái a határon túlra kerültek, nem hagyta annyiban az ügyet, és mikor egy angol diplomatát gyógyított, „fizetségként” csupán annyit kért, hogy segítsen neki a bányáit visszaszerezni.

Erőfeszítéseinek végeredménye 1924 február 15-én, a máig élő utolsó, számunkra pozitív határmódosítással lett, mellyel négy falut Somoskőt, Somoskőújfalut, Salgóbányát, Eresztvény-bányatelepet és a Medves-vidék nagy részét visszakapta Magyarország, a somoskői vár azonban stratégiai, katonai okokból mint jól őrizhető magaslat a határ túloldalán maradt. A helybéliek minden évben február 15-én ünneplik a Hazatérés Napját.

A rendszerváltozás után titokban már átszökdöstünk olykor hogy megnézzük a határon túl rekedt várat és a bazaltömlést, de az igazi áttörés 1999-ben jött el, mikor a hazatérés 75. évfordulóján szlovák és magyar részvétellel megnyitották a határátkelőt, így bár még ekkor útlevéllel, de magyar oldalról is szabadon látogatható lett a vár. A schengeni egyezmény 2007-es életbe lépése óta a vár és a várhegy északi oldalán található világhírű bazaltzuhatag magyar oldalról immár útlevél nélkül is teljesen szabadon látogatható.

Kapcsolódó cikkek