Túraajánlat

A Börzsöny csodatévő szent kútja – Kutyika

Jelenések és csodás gyógyulások színhelye, ahol az isteni büntetés is lesújtott. A legenda szerint hajdanán a Drégelyvár hősei is ide jártak imádkozni titkos alagútjukon keresztül, amit ma is megtalálunk a kegyhellyé vált forrás közelében.

Szöveg:
Lánczi Péter
2020. április 17.

Jelenések és csodás gyógyulások színhelye, ahol az isteni büntetés is lesújtott. A legenda szerint hajdanán a Drégelyvár hősei is ide jártak imádkozni titkos alagútjukon keresztül, amit ma is megtalálunk a kegyhellyé vált forrás közelében.

A természetjárók által kevésbé ismert észak-börzsönyi tájnak számos látnivalója akad – gondoljunk csak a Nagy-völgyre, a Sárkány-törésre, a Honti-szakadékra, vagy akár a Drégelyvárra –, ám akad itt egy olyan festői hely is, amit régóta különös misztérium leng körül. Ez a hely Hont határában, a falutól délkeletre lévő Kútberki-völgy lábánál található Csitár (Tsitár), még pontosabban a Kutyika, ahol megannyi csodálatos eseményt követően keresztet és kápolnát is emeltek. A helyi népnyelvben a kutyika (a térképen Kutyinka) kutacskát jelent, ami itt három forrás közös foglalását jelöli, Csitár pedig a középkorban egy kis falu volt. Ma itt csupán egy majorságot találunk, illetve kicsivel feljebb egy remek szálláshelyet, ami nyaranta az Erdei Vándortábor diákjainak is otthont ad.

A legendás forrás és a Csitári-kápolna egy fákkal és tujasorral takart kis kertben foglal helyet, amire a mit sem sejtő errejáró talán rá sem hederítene, első pillantásra annyira jelentéktelennek tűnik a lombok mögött megbújó kegyhely. Pedig mindenképp érdemes ide betérni. Ha másért nem, a festői környezetért, illetve a hűsítő forrásvízért, ami nyáron különösen üdítő, de ezen a frissítő idillen túl is találunk itt élményt és érdekességet, ami a néphagyományba és a környék múltjába enged betekintést.

Csitari-kapola-mezo-GA

Az idilli tájban csak közelről tűnik fel a kápolna

Fotó: Gulyás Attila


Csodás jelenések

A Kutyika és a kápolna története valamikor a régmúlt homályában kezdődött. Mint búcsújáró helyről az első írásos feljegyzést az 1850-es évekből ismerjük. Egy Ipolyságon élt megyei aljegyzőtől és levéltárostól, a honti népélet jeles kutatójától és jegyzőtől, Hőke Lajostól tudjuk, hogy a forrásnál 1852 nyarán egy váci asszonynak „imádkoztában" megjelent Szűz Mária. Az asszony a csodálatos eseményt elmesélte a helyieknek, majd hazatérte után a váciaknak is, ahonnan „ötszáz hitbuzgó aszszony"-nyal tért vissza a Kutyikához, „kik lobogókkal, énekekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent szűz Máriát." A váci asszonyok a forrás mellé egy kis kápolnát építtettek, amelynek falára „al fresco, egy a kútból kiemelkedő kis leányt, szűz Máriát ábrázolót pingáltatának." Ez a freskó 1865-ig volt látható, majd az új festmény már a csodalátó asszonyt és a neki kisleány alakjában megjelenő Szűz Máriát ábrázolta. Idővel a honti templomatya egy másik kápolnát is építtetett a már meglévő mellé, amit 1948-ban elbontottak, helyén ma az a „lourdes-i barlang" áll, ahol a gyógyultak hálatáblái kaptak helyet.

Csitari-kapola-2-GA

A jelképesen helyreállított kis kápolna a gyógyultak hálatábláival

Fotó: Gulyás Attila

Egy másik írásos emlék szerint a Kutyikában 1854-ben jelent meg Szűz Mária. Laurentius Gály plébános a következőket jegyezte be a drégelypalánki római katolikus plébánia História Domusába: „...az a kósza hír terjedt el, hogy Tsitárban, a malom közelében lévő forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször megjelent és csodás gyógyulások történtek." Medgyesi Kalaz József 80 éves honti „mester", a forrás „első gondviselője" azt vallotta, hogy „Újabb időkben úgy mint 1854-ik évben, látták a Boldogságos Szűz Máriát, és a kis Jézuskát a kútfenéken feküdni, több a kúthoz járó személyek." A Kutyika ekkor már bizonyosan zarándokhellyé vált, ám más említések arra engednek következtetni, hogy a forrást már 1850 előtt is szent helyként tisztelték és gyógyító erejűnek tartották.


Csodás gyógyulások

A Kutyika „csodaerejű" vizét (bizonyíthatóan) a 19. század közepe óta használják különféle betegségek gyógyítására. Hogy a jelenések és a gyógyulások időben kapcsolódnak-e egymáshoz, az már a feledés homályába vész, ám a helyi legenda a régmúltba helyezve mesél az első csodás gyógyulásról.

pásztor fiú szobor

A pásztorfiú szobra

Fotó: Lánczi Péter
A történet szerint valamikor a forrás mellett egy fakereszt állt. Egy pásztor és vakon született fia sokszor legeltette erre a nyáját. Gyakran imádkozott a keresztnél és az apa minden alkalommal megmosta a gyermek szemét a Kutyika vizével, amíg az egy napon meggyógyult, s látni kezdett. A gyógyulások írásos emlékével a már említett Hőke Lajos 1866-ban írt feljegyzéseiben találkozunk először: Honton, 1854-ben 27 „csodálatos gyógyulást" jegyeztek fel és számos olyan későbbi esetről is tudunk, hogy szembetegek, bénák, némák, gyomorbetegek, idegbajosok stb. gyógyultak meg a Kutyika vizétől. Az ő hálájukat hirdetik a „lourdes-i barlang" falán látható táblák. Napjainkban is sok gyógyulást remélő ember keresi fel a forrást, vizéből nemcsak a zarándokok, de a helyiek is előszeretettel visznek haza.
jul-9 094-2

Csendes, hűvös sziget a nyári napokon is

Fotó: Gulyás Attila

Csitári kereszt, ahol a hősök is imádkoztak

Alig pár méterre a Csitári kápolnától, ahol a forrás és hajdanán az első kereszt is állt, egy érdekes, barlangszerű járatot találunk a hegyoldalban. A legenda szerint a térképeken is feltüntetett „Szondi-alagúton” jártak a drégelyi várvédők a közeli kereszthez imádkozni, és itt miséztek 1552-ben is, amikor a török túlerővel néztek farkasszemet.

apr-15 015-1

A legendás Szondi-alagút bejárata...

Fotó: Gulyás Attila
Csitari-kapola-alagut-GA

...és belseje

Fotó: Gulyás Attila


A Szondi-alagutat egy vasrács védi a kíváncsiskodóktól, ámbár nyitva áll, így a merészebb vállalkozók akár be is merészkedhetnek az alig pár tíz méteres, szétágazó és mellesleg semmi különöset nem mutató járatban. Hogy egyébként kik, miért és mikor ásták ezt az alagutat, arról semmi bizonyosat nem tudunk. Az mindenesetre nem valószínű, hogy az ide 4 km-re fekvő Drégelyvárat kötötte volna össze Csitárral.

A hagyomány szerint ezt a bizonyos keresztet egyszer egy honti földesúr, akit Murányinak hívtak, ki akarta vágni, mert valamiért megorrolt rá, de amikor rávágott a baltájával, azonnal agyvérzést kapott és meghalt. Egy másik történet nem ennyire drámaian írja le a történteket. Állítólag a földesúr valóban agyvérzést kapott, miután kidöntötte a keresztet, de csupán a karja bénult le. Később ő építette az első kápolnát bűnbánása jeléül.

Az elveszett, majd megkerült Mária szobor

A csitári kápolnában ma több Mária szobor is látható. A Szeplőtlen Szűz, Máriahegyi N. János szobrászművész 1975-ben készített alkotása, a Bibliás Szűz Mária és a Magyarok Nagyasszonyának sajátos szépségű szobra. Ez utóbbi a búcsújáróhely nevezetessége, amelyet a hagyomány szerint a legendában szereplő, vakságból kigyógyult pásztorgyerek faragott hálából. A népi emlékezet eme szobor kapcsán is csodás történeteket őriz.

Csitari-kapola-3-GA

A kápolna belső tere

Fotó: Gulyás Attila

Történt ugyanis, hogy valamikor az 1900-as évek elején ez a bizonyos szobor (vagy szent kép) eltűnt és sokáig nem akadtak a nyomára, mígnem Nagyorosziban egy tyúkpadláson találtak rá. A történetekben hol egy látóasszony jelenése vezetett nyomra, hol egy asszony hozta vissza az ellopott ereklyét, de mindegyik elbeszélésben szerepel a könnyező Mária motívum. Úgy mondják: a Szűzanya sírva várta hazatérését.

A jellegzetes szobrot feltehetőleg a 18. század második felében, vagy a 19. század elején készítették. Ismeretlen alkotója a honti asszonyok népviseletére emlékeztető ruhába „öltöztette", a Magyarok Nagyasszonyát, akinek fején korona, vállán palást, az egyik kezében jogar, a másikban országalma van, amely jelképekkel Szűz Máriát „királynői" mivoltában jelenítették meg. Arról sincsenek adataink, mikor került a szobor az oltárra. Ami bizonyos, hogy a régi kápolnában már helye volt.

Bárhogy is történt, akárhogy is keletkezett, a hívők körében a Kutyika és a Csitári-kápolna búcsújáró helye ma is nagy népszerűségnek örvend. Rendszeresen tartanak itt miséket, a kápolna környezetét szépen rendben tartják, és a forrás vizét a nem hívők is előszeretettel fogyasztják. A kápolna nyitott, hangulatos kertjébe bárki bemehet, leülhet egy padra imádkozni, pihenni, elmélkedni, valamint a „gyógyító” vízből is bárki szabadon kortyolhat.

foto-lanczi-peter-20ea0a73-43557

Innen érkezett a forrás vize

Fotó: Lánczi Péter

Figyelem! A járványhelyzetre való tekintettel a kút csap részét ideglenesen leszerelték, így jelenleg nem lehet vizet vételezni!

Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!


Cikkajánló