Jelenések és csodás gyógyulások színhelye, ahol az isteni büntetés is lesújtott. A legenda szerint hajdanán a Drégelyvár hősei is ide jártak imádkozni titkos alagútjukon keresztül, amit ma is megtalálunk a kegyhellyé vált forrás közelében.
A természetjárók által kevésbé ismert észak-börzsönyi tájnak számos látnivalója akad – gondoljunk csak a Nagy-völgyre, a Sárkány-törésre, a Honti-szakadékra, vagy akár a Drégelyvárra –, ám akad itt egy olyan festői hely is, amit régóta különös misztérium leng körül. Ez a hely Hont határában, a falutól délkeletre lévő Kútberki-völgy lábánál található Csitár (Tsitár), még pontosabban a Kutyika, ahol megannyi csodálatos eseményt követően keresztet és kápolnát is emeltek. A helyi népnyelvben a kutyika (a térképen Kutyinka) kutacskát jelent, ami itt három forrás közös foglalását jelöli, Csitár pedig a középkorban egy kis falu volt. Ma itt csupán egy majorságot találunk, illetve kicsivel feljebb egy remek szálláshelyet.
A legendás forrás és a Csitári-kápolna egy fákkal és tujasorral takart kis kertben foglal helyet, amire a mit sem sejtő erre járó talán rá sem hederítene, első pillantásra annyira jelentéktelennek tűnik a lombok mögött megbújó kegyhely. Pedig mindenképp érdemes ide betérni. Ha másért nem, a festői környezetért, illetve a hűsítő forrásvízért, ami nyáron különösen üdítő, de ezen a frissítő idillen túl is találunk itt élményt és érdekességet, ami a néphagyományba és a környék múltjába enged betekintést.
Az idilli tájban csak közelről tűnik fel a kápolna
Csodás jelenések
A Kutyika és a kápolna története valamikor a régmúlt homályában kezdődött. Mint búcsújáró helyről az első írásos feljegyzést az 1850-es évekből ismerjük. Egy Ipolyságon élt megyei aljegyzőtől és levéltárostól, a honti népélet jeles kutatójától és jegyzőtől, Hőke Lajostól tudjuk, hogy a forrásnál 1852 nyarán egy váci asszonynak „imádkoztában" megjelent Szűz Mária. Az asszony a csodálatos eseményt elmesélte a helyieknek, majd hazatérte után a váciaknak is, ahonnan „ötszáz hitbuzgó aszszony"-nyal tért vissza a Kutyikához, „kik lobogókkal, énekekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent szűz Máriát."
A váci asszonyok a forrás mellé egy kis kápolnát építtettek, amelynek falára „al fresco, egy a kútból kiemelkedő kis leányt, szűz Máriát ábrázolót pingáltatának." Ez a freskó 1865-ig volt látható, majd az új festmény már a csodalátó asszonyt és a neki kisleány alakjában megjelenő Szűz Máriát ábrázolta. Idővel a honti templomatya egy másik kápolnát is építtetett a már meglévő mellé, amit 1948-ban elbontottak, helyén ma az a „lourdes-i barlang" áll, ahol a gyógyultak hálatáblái kaptak helyet.
A jelképesen helyreállított kis kápolna a gyógyultak hálatábláival
Egy másik írásos emlék szerint a Kutyikában 1854-ben jelent meg Szűz Mária. Laurentius Gály plébános a következőket jegyezte be a drégelypalánki római katolikus plébánia História Domusába: „...az a kósza hír terjedt el, hogy Tsitárban, a malom közelében lévő forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször megjelent és csodás gyógyulások történtek." Medgyesi Kalaz József 80 éves honti „mester", a forrás „első gondviselője" azt vallotta, hogy „Újabb időkben úgy mint 1854-ik évben, látták a Boldogságos Szűz Máriát, és a kis Jézuskát a kútfenéken feküdni, több a kúthoz járó személyek." A Kutyika ekkor már bizonyosan zarándokhellyé vált, ám más említések arra engednek következtetni, hogy a forrást már 1850 előtt is szent helyként tisztelték és gyógyító erejűnek tartották.
Csodás gyógyulások
A Kutyika „csodaerejű" vizét (bizonyíthatóan) a 19. század közepe óta használják különféle betegségek gyógyítására. Hogy a jelenések és a gyógyulások időben kapcsolódnak-e egymáshoz, az már a feledés homályába vész, ám a helyi legenda a régmúltba helyezve mesél az első csodás gyógyulásról.
A pásztorfiú szobra
Csendes, hűvös sziget a nyári napokon is
Csitári kereszt, ahol a hősök is imádkoztak
Alig pár méterre a Csitári kápolnától, ahol a forrás és hajdanán az első kereszt is állt, egy érdekes, barlangszerű járatot találunk a hegyoldalban. A legenda szerint a térképeken is feltüntetett „Szondi-alagúton” jártak a drégelyi várvédők a közeli kereszthez imádkozni, és itt miséztek 1552-ben is, amikor a török túlerővel néztek farkasszemet.
A legendás Szondi-alagút bejárata...
A Szondi-alagutat egy vasrács védi a kíváncsiskodóktól, ámbár nyitva áll, így a merészebb vállalkozók akár be is merészkedhetnek az alig pár tíz méteres, szétágazó és mellesleg semmi különöset nem mutató járatban. Hogy egyébként kik, miért és mikor ásták ezt az alagutat, arról semmi bizonyosat nem tudunk. Az mindenesetre nem valószínű, hogy az ide 4 km-re fekvő Drégelyvárat kötötte volna össze Csitárral.
A hagyomány szerint ezt a bizonyos keresztet egyszer egy honti földesúr, akit Murányinak hívtak, ki akarta vágni, mert valamiért megorrolt rá, de amikor rávágott a baltájával, azonnal agyvérzést kapott és meghalt. Egy másik történet nem ennyire drámaian írja le a történteket. Állítólag a földesúr valóban agyvérzést kapott, miután kidöntötte a keresztet, de csupán a karja bénult le. Később ő építette az első kápolnát bűnbánása jeléül.
Az elveszett, majd megkerült Mária-szobor
A csitári kápolnában ma több Mária szobor is látható. A Szeplőtlen Szűz, Máriahegyi N. János szobrászművész 1975-ben készített alkotása, a Bibliás Szűz Mária és a Magyarok Nagyasszonyának sajátos szépségű szobra. Ez utóbbi a búcsújáróhely nevezetessége, amelyet a hagyomány szerint a legendában szereplő, vakságból kigyógyult pásztorgyerek faragott hálából. A népi emlékezet eme szobor kapcsán is csodás történeteket őriz.
A kápolna belső tere
Történt ugyanis, hogy valamikor az 1900-as évek elején ez a bizonyos szobor (vagy szent kép) eltűnt és sokáig nem akadtak a nyomára, mígnem Nagyorosziban egy tyúkpadláson találtak rá. A történetekben hol egy látóasszony jelenése vezetett nyomra, hol egy asszony hozta vissza az ellopott ereklyét, de mindegyik elbeszélésben szerepel a könnyező Mária motívum. Úgy mondják: a Szűzanya sírva várta hazatérését.
A jellegzetes szobrot feltehetőleg a 18. század második felében, vagy a 19. század elején készítették. Ismeretlen alkotója a honti asszonyok népviseletére emlékeztető ruhába „öltöztette", a Magyarok Nagyasszonyát, akinek fején korona, vállán palást, az egyik kezében jogar, a másikban országalma van, amely jelképekkel Szűz Máriát „királynői" mivoltában jelenítették meg. Arról sincsenek adataink, mikor került a szobor az oltárra. Ami bizonyos, hogy a régi kápolnában már helye volt.
Bárhogy is történt, akárhogy is keletkezett, a hívők körében a Kutyika és a Csitári-kápolna búcsújáró helye ma is nagy népszerűségnek örvend. Rendszeresen tartanak itt miséket, a kápolna környezetét szépen rendben tartják, és a forrás vizét a nem hívők is előszeretettel fogyasztják. A kápolna nyitott, hangulatos kertjébe bárki bemehet, leülhet egy padra imádkozni, pihenni, elmélkedni, valamint a „gyógyító” vízből is bárki szabadon kortyolhat.
Innen érkezett a forrás vize
A cikk először 2020 áprilisában jelent meg.
