Túraajánlat

A Csíki-hegyeken innen és azokon túl

A Budaörs feletti, népszerű panorámás dolomitbuckákra vezető sétánkat érdemes megtoldani a környék látványos sziklaformáinak és rejtélyes üregeinek felfedezésével, valamint egy kevésbé ismert meredélyes szurdok bejárásával.

Szöveg és fotó:
2021. március 12.

A Budaörs feletti, népszerű panorámás dolomitbuckákra vezető sétánkat érdemes megtoldani a környék látványos sziklaformáinak és rejtélyes üregeinek felfedezésével, valamint egy kevésbé ismert meredélyes szurdok bejárásával.

A Budai-hegység déli peremét képző Csiki-hegyek kopár vonulata messziről is látványos, pompás panorámát ígérő túracélpont. A mediterrán tájat idéző, 300 méter magasságban hullámzó hegyláncot sokan ismerik, de innen északra már kevesebben járják az erdőt. A „kevesebben” szó ne vezessen minket félre, hiszen erre is találkozunk természetjárókkal, de az itt található látnivalók és nevezetességek egy része kevésbé van a köztudatban, vagy az ismereteink hiányosak velük kapcsolatban.

A panorámás Csíki-hegyeken
Kezdjük a túrát Budaörsről, aminek látványos hegyeire, olybá tűnik, hogy egyre nagyobb mértékben kúszik fel a város. Szerencsére a Csíki-hegyek élővilága védettséget élvez, így elvileg a lakóövezet csak sűrűsödik és nem foglal el újabb területeket a természettől. Számos úton és több úti célt is választva érhetünk fel a madártávlatot elénk táró magaslatokra, melyek a nagyszerű kilátáson túl egy hangulatos kápolnát, látványos emlékművet és egy nevében történelmet őrző magaslat élővilágát is megmutatják nekünk. A meredek Kő-hegy kápolnáját Wendler Ferenc építette 1855-ben egy jelenést követően, majd húsz évvel később ide is költözött az általa vájt barlangszállásra. A Kő-hegy remetéjéről ide kattintva olvashatsz többet.

A Kő-hegytől a piros utakon érhetünk fel a Csíki-hegyek talán legismertebb pontjára, a Farkas-hegyen álló Vitorlázórepülő-emlékműhöz. A sokáig lepusztult, megrongált gépszárnyakkal megalkotott emlékművet 2017 októberében újították fel, és azóta is méltó állapotban hirdeti a környék ma is népszerű sportját. Jó időben az égboltot szinte ellepik a csendben sikló gépek, melyek látványos felszállását akár a Csíki-hegyek legdélebbi magaslatáról is szemlélhetjük.

Ezen a szakaszon felváltva haladunk feketefenyvesekben és cseres-tölgyesekben, ami az elmúlt évszázad erdőgazdálkodásának eredményeként jöttek létre. Korábban ezek a területek nagyobbrészt kopárok, illetve csalitosak voltak, és fő növényzetüket a sziklagyepek adták. Ilyen megmaradt, eredeti flórájú részeket a hegygerincen vezető sárga utunk is érint, de leglátványosabban a Farkas-hegy környékén maradt meg egybefüggően.


A Huszonégyökrös
A sárga sáv jelzésről leágazó háromszögjelzés a Csíki-hegyek legdélebbi pontjára, a legendás Huszonnégyökrös-hegyre visz fel. A tengerszinttől mindössze 288 méterrel magasabb hegy nevét állítólag a súlyos török ágyúkat ide felvontató ökrök után kapta, de egy másik történet szerint egy kövér mészáros emlékét őrzi, aki két tucat ökörben fogadott, hogy egy szuszra fel tud futni a hegytetőre. A fáma szerint sikerült neki, de felérve holtan esett össze, így jutalmának aligha örülhetett.

A hegytetőn igazi „láblógatós” élményben lehet részünk, ha belemerülünk a körpanorámás kilátásba, a némán suhanó vitorlázógépek látványába és az alattunk szaladó utak zsongásába.

Túl a Csíki-hegyeken
Ahogy már a felvezetőben is beszéltünk róla: Budaörs látványos és sokak által látogatott hegyvonulata mögött is akad élményt nyújtó látnivaló. Egy nem túl hosszú kirándulással egyben is felfedezhetjük ezeket a helyeket, igaz, van olyan is köztük, ami kissé félreesik gyaloglásunk fő sodrából. Ez a Huszonnégyökrös-hegytől északnyugatra található Kecske-hegy megkapó sziklái, valamint a hazánkban egyedülálló és sajátos hangulatot árasztó katonai temető. Az egyszerre szomorú és rendezett képet nyújtó, ugyanakkor festői környezetben nyugvó sírkert szabadon látogatható. Ez hazánk legnagyobb haditemetője. A 2002-ben felújított temető több mint 16 ezer német és 800-nál is több magyar katona nyughelye, akik a II. világháborúban a budapesti ütközetekben vesztették életüket.

Csipkézett sziklákon
A Csíki-hegyek sárga útját észak felé követve először a térképen is feltüntetett Sorrento sziklákat csodálhatjuk meg. A látványos képződmények nem csupán a név miatt egyediek. A zöldellő fenyőfák ölelésében látható sziklaegyüttes a háttérben elterülő tágas panorámával valóban nagyszerű hatást kelt, de elnevezői talán kicsit túlzásba estek, mikor az olaszországi kikötőváros partfalához hasonlították ezeket a lényegesen kisebb mészkősziklákat.

Rejtélyes földbe vájt üregek
Ha a környéket a piros turistaúton fedezzük fel, több helyen is jellegzetes, mondhatni rejtélyes, földbe vájt járatokat láthatunk. A térképen is jelzett, szórványosan, néhol csoportosan elhelyezkedő, ember alkotta tárnaszerű vájatokat Piktortégla-üregeknek nevezik. A napjainkra omladékos, balesetveszélyes üregeket az 18. század második felében hozták létre budaörsi sváb családok. Először Busch Károly szobafestő vájt mélyedést a hegyoldalba, aki festéshez szükséges alapozóanyagot bányászott.

Mi is az a piktortégla?

A piktortégla egyfajta fehér anyagból készült festőtégla, amit a festést megelőző alapozó fedőanyagként használtak. Az egykori hőforrások működése révén kialakult tűzálló agyagot, melyet budai festékföldnek is neveztek, nagy mennyiségben fejtették a környéken, továbbá népszerű exportcikknek számított.


Magányos sziklatorony az erdőben
A piros út mentén is találkozunk egy természetes sziklaszoborral. A Magas-kő hegy oldalában álló hatalmas kődarab igazán valószínűtlenül fest a fák között, ugyanis más sziklát közel s távol nem találunk itt, ezért akár mesterséges képződménynek is gondolhatnánk.


A 7 méter magas dolomitsziklát a hajdani hőforrások kovasava tette szívósabbá a környezeténél. A Budai-hegységben számos ilyen sziklatömböt láthatunk, köztük a zugligeti Tündér-szikla és az Ördög-orom sziklája is ily módon keletkezett. A kovasav-lerakódás összecementálta az üledékes rétegződéseket, amely környezetének sok millió éves lepusztulása után falak, tornyok formájában marad hátra.

A jellegzetes sziklatoronytól érdemes felkapaszkodni az innen fél kilométerre fekvő, 351 méteres Magas-kő tetejére, ahol nem feltétlen a növényzet miatt csak részleges kilátás lehet érdekes, hanem egy egyedi pihenőhely is, amit közvetlenül a csúcs mellett találunk. A tűzrakóval ellátott piknikező voltaképpen egy kegyeleti helyszín, ahol emléktáblák és kopjafákra rögzített névtáblák állítanak emléket az elhunyt természetjáróknak. A felhagyott kőfejtőben kialakított pihenő- és egyben emlékhely kiváló szélvédettséget nyújt a sütögetős kintléteknek.

Innen csak egy kőhajításra van egy másik, jóval nagyobb szalonnasütő hely, melynek fő nevezetessége az Angyalok Királynéja-kegytemplom. A népszerű szabadidős helyszín a Budakeszihez tartozó Makkosmária közvetlen határában van, ahova főként a kisgyerekesek és a nagyobb társaságok szoktak kikapcsolódni járni.

A híres kegytemplom története

1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, mikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd felgyógyulása után egy, a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt vásárolt, amit hálából az útszéli tölgyfára helyezett. A fa hamarosan búcsújáró hellyé változott, ahová 1768-ban a Trinitárius szerzetesrend egytornyú templomot és egy kis kolostort épített. A rend, „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje", a török ellen folytatott harcok idején a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott, pénzt gyűjtöttek, és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyért.

A szent kép, illetve a tölgyfa törzsének egy darabja sokáig a templomban kapott helyet, de a szerzetesrend feloszlatása után a budakeszi plébániatemplomba szállították át. Ezt követően a kolostor és a templom világiak kezére került, és néhány évtized alatt rommá lett. Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzá tartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta és a kápolnát részlegesen felújította. A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek itt újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken, majd 1938 és 1947 között felépítették a jelenlegi templomot. Napjainkban a Domonkos-rend működteti a szentélyt, ahol a háborús idők elmúltával továbbra is a „foglyokért", káros szenvedélyek rabjaiért imádkoznak.


A Mária-szurdok elvarázsolt világában
Makkosmária, illetve a szintén Budakeszihez tartozó Nagyszénászug között egy fantasztikus miniszurdok helyezkedik el, melynek saját „M” jelzésű turistaútja is van, e mellett a zöld Mária út is erre vezet. A szocialista időkben – Mária kultuszt rombolva – „Meteorra” átkeresztel szurdok egy teljesen eltérő hangulatú tájrészletet tár elénk az eddig bejárt helyszínekkel szemben. A vadregényes sziklaszurdok borostyánnal fedett kőtömege között olyan ritka és értékes növényfajokra is rálelhetünk, mint az illatos hunyor, a sárga gyűszűvirág, a tavaszi hérics, a turbánliliom, a kövirózsa, a budai nyúlfarkfű, de mind közül a legszembetűnőbb érdekesség a magasabb tájakra jellemző bükkfa, melyek itt elegyesen előfordulnak. A meredélyes és szűk falakkal zárt völgyben speciális mikroklíma uralkodik.

A szurdok nevezetessége a Mária-szikla, aminek kis barlangját a kommunisták az 50-es években berobbantották. Ez sem volt elég az idelátogatók távoltartására, ezért dögkutat ástak, amitől a büdös levegő megragadt a szikla közt. Napjainkban viszont visszahelyezték a sziklára a Mária-kegytárgyakat, melyek méltó módon kiegészítik a közeli kegytemplom szakrális környezetét.

A szurdokból kiérve a Nagyszénászug bekötőútjára érünk ki, amin pár perces sétával érjük el Budakeszi központját. Innen 20 perces buszozással visszaérhetünk budaörsi kiindulópontunkra, vagy akár Budapestnek is vehetjük az irányt.

Cikkajánló