Somogy megye egy eldugott szegletében, Hosszúvíz község külterületén fekszik az elnéptelenedett Cserfekvés. Egykori temploma romokban, egy sehova nem vezető földút mentén, fák lombjai között bújik meg. Aki szereti az elhagyatott, pusztulófélben lévő kápolnák egyedi hangulatát, vagy fekete öves pusztatemplom-rajongó, annak kihagyhatatlan.
Erdők és szántóföldek ölelésében találjuk – lakosságszámát tekintve – Somogy megye legkisebb települését, Libickozmát. Nem hibáztatlak, ha még nem hallottál róla. Tulajdonképpen mi sem tudtuk, hogy van ilyen nevű község mindaddig, amíg pusztatemplom-vadászat közben, Somogyfajsz határában fel nem dobta a Waze, hogy rajta keresztül visz a legrövidebb út a cserfekvési templomromhoz.
A cserfekvési templomromnál a természet kezdi visszahódítani, ami az övé volt
Az egyutcás, aprócska falu kis kápolnája mellett leparkoltuk az autónkat, és a sárga sáv jelzésen elindultunk a Kopárpuszta és Mesztegnyő felé is vezető földúton.
Mintegy másfél kilométer múlva egy képesfához érkeztünk, melynek odvát Szűz Mária-kép tölti ki.
A mellette lévő ismertető tábla szerint ez a hatalmas, göcsörtös, öreg kocsányos tölgy mintegy 160 éves.
A Libickozma határában található mintegy 160 éves matuzsálemi korú kocsányos tölgy a hálának köszönhetően vált híressé
A libickozmai képesfa története állítólag az 1920-as évekre nyúlik vissza. Abban az időben az uradalmi erdészt ezen a helyen megtámadta egy vadkan. Kétségbeesésében Szűz Máriához imádkozott segítségért, és lőn csoda, megmenekült. Hálából a fa odvába Mária-képet helyezett el. Más elképzelés szerint az erdész egy éjszakai rablótámadásból menekült meg szerencsésen, és ennek állított itt emléket.
A képesfa közelében pihenőpad szolgál ücsörgésre, nézelődésre
Bár az eredeti Mária-kép elveszett, a libickozmaiak pótolták, és a mai napig nagy becsben tartják. Ez abból is látszik, hogy a képesfa környéke szépen gondozott.
Virág jelzi, hogy rendszeresen látogatják, és az árnyas részen egy pad fogadja a megpihenni vágyót.
A közel 20 méter magas, terebélyes tölgy egészségi állapota a matuzsálem kora miatt nem túl jó. Több nagy ága elkorhadt és letörött, de rendületlenül áll az út szélén, és jó években még zöld ágakat is hajt.
Az óriás tölgy magassága közel 20 méter, törzskerülete kb. 4,5 méter. Az odvában található Mária-képről kapta a képesfa elnevezést
A képesfa után egy, kb. 4 km-es gyaloglás következik a bokáig süppedős homokban. Mellettünk erdős részek és szántóföldek váltogatják egymást. Majd egy-két házból álló tanya tűnik fel az út mellett, és a cserfekvéspusztai dűlőútnál lekanyarodunk a templom irányába. Alig pár száz méter, és megérkezünk Cserfekvés templomához.
Az összeomlás szélén lévő egyhajós kis templom az elnéptelenedett Cserfekvés település egyik utolsó emléke
A település Hosszúvíz külterületeként a 20. század első felében élte virágkorát. A források szerint ebben az időszakban Cserfekvés és a környező tanyavilág 4-500 ember számára biztosított lakhelyet. Volt temploma és saját iskolája. Az 1960-as években megkezdődött az elvándorlás, burkolt út hiányában a közlekedés nehézkessé vált a zsákfaluban, és a mezőgazdaságon kívül egyre kevesebb munkalehetőség akadt. A lakosok eladták vagy elhagyták házaikat, és a település lassan, de biztosan elnéptelenedett. Templomromja felé vezető füves szekérút mentén néhány bokor alatt még házak emléke látszik. Cserfekvés manapság is Hosszúvízhez tartozik, és jó, ha 10-15 fő lakja.
A füves szekérút egyik oldalán, óriás gesztenyefák tövében áll a romos kápolna, vele szemben, az erdei legelőn négy-öt tehén kérődzik. Jöttünkre komótosan továbbállnak. Csak egy marad, egy kíváncsi. A legelő széléről benéz ő is a templomba.
A templomromot legelők és szántóföldek veszik körbe, ember alig-alig fordul meg errefelé
Pedig nincs sok minden, amit itt nézni lehetne. Egy hajdanvolt település elhagyott, romos kápolnája. A bejárat felett arasznyi repedések futnak. Ablakai kitörve, belseje üres, rég kifosztották.
Egy-egy felirat, rajz a kopott, málló falakon. Az épület a teljes enyészet küszöbén áll.
Lehetne szívszorító, de valahogy mégsem az. Van valami drámain szép abban, ahogy a magára hagyott épületek megadóan tűrik a sorsukat, és engedik, hogy a természet visszaköltözzön a falaik közé. Ezen csak egy teljes felújítás, vagy a közösségi élet újraindulása tudna változtatni.
A templom belsejében az enyészet ül tort
Állapota nyugodtan nevezhető életveszélyesnek, a bejárat fölötti harangtorony tetején a cserepek hiányosak, egykor igényes fa ácsolata roskadozik, bármikor beszakadhat. A kápolna építésének pontos dátumát nem ismerjük.
Valamikor a 20. század elején emelhették a kelet-nyugati tájolású, egyhajós templomot, melynek szentélye az épület nyugati végében található.
Az 1960-as, 70-es évekre a lakosság nagy része elköltözött, így kápolnája hívek nélkül maradt, amely azóta elhagyatottan egyre rosszabb állapotban viseli az évek múlását.
Az egykor szépen megépített harangtorony mára siralmas állapotban van, csak idő kérdése, hogy a teteje teljesen beomoljon
A kíváncsi tehén a templom bejáratnál még mindig ott áll, néz utánunk, hosszan bőg, a többiek borjaikkal távolabb, a fák árnyékában pihennek. A szántóföldek felől traktor zötyörög, kutya csahol a délutánba. Ilyenkor gondolom, jól van ez így, a pusztában is történik az élet.
A cserfekvési templomrom bejárata keletre néz
A templomrom Mesztegnyő, Hosszúvíz és Libickozma irányából is megközelíthető földutakon. Mi Libickozma község felől érkeztünk a sárga turistajelzésen – érintve a képesfát – a cserfekvési kápolnához. Autónkat érdemes Libickozmában leparkolni, mert onnan egy kb. 6 km-es – nyáron és száraz időben – jól járható, zömmel homokos, helyenként kátyúkkal tűzdelt szekérút vezet egészen a templomromig. Esős időszak után kizárólag gyalog tudunk errefelé közlekedni, ilyenkor a masszív sár miatt – még a szenvedélyes dagonyázóknak is – gumicsizma használata ajánlott. Azt vegyük figyelembe, hogy a templom mellett elhaladó dűlőút „zsákutca”, oda jelzett turistaút már nem vezet, így ugyanezt az utat a kiindulópontunkig, visszafelé is meg kell tennünk.
