Jártál már a rejtélyes „Szondi-alagútnál” vagy a lenyűgöző honti „szakadásnál”? Ismered a Kámor történelmet rejtő üregeit, illetve a Sárkánytörés pompás sziklafalát? Összeszedtünk pár izgalmas börzsönyi helyszínt, ami garantált élményt nyújt a természet felfedezőinek.
Az Északi-középhegység nyugati bástyáját jelentő Börzsöny hazánk egyik legnagyszerűbb túrahelyszíne. Változatos és szemet gyönyörködtető környezetét egyre több természetjáró kezdi felfedezni, de eldugott, kevésbé ismert, vadregényes részein még akadnak olyan látnivalók, amelyeket csak kevesen ismernek. Ez alkalommal a hegység északi részét térképezzük fel élmények után, köztük olyan célpontokkal, amelyek könnyen megközelíthetők, de a járatlan utakat kedvelő terepezők számára is van egy-két tippünk.
Egy könnyedén elérhető kuriózum – Honti-szakadék
A Börzsöny északi lábánál, a magyar-szlovák országhatár, illetve a 2-es főút mentén fekvő Hont egykoron erősséggel büszkélkedő vármegyeszékhely volt, ma azonban ötszázan sem lakják ezt az álmos kis községet. Azt gondolhatná az erre járó, hogy itt a vidéki idillen túl nem sok látnivaló akad, azonban aki a turistatérképre pillant, máris több fantáziát lát a környék felfedezésében. Közvetlenül a település mellett ugyanis nem akármilyen földtani nevezetességre bukkanhatunk, amit a helyiek csak „szakadásnak” hívnak.
A patakmederben változatos kőhordalékot figyelhetünk meg
A 2-es főúttól – ahol parkoló is van – eleinte csalánossal és bodzafákkal szegélyezett, kitáblázott ösvényt követve haladunk enyhe emelkedésben az erdő, illetve a szakadék belseje felé, ahol a nyáron alig csordogáló ér hóolvadáskor és csapadékos időszakokban látványos vízeséssel zúdul alá. A víz szüntelen munkája koptatja, mélyíti ezt a roppant látványos, meredek partfalú völgyszorost, ami az eróziós folyamatnak köszönhetően többállagú kőzetrétegeket tár elénk a hegység kialakulásának változatos történetével együtt. Főként a völgy bejárható részének végén válik izgalmassá a látvány, ahol a hatalmas, függőleges partfalak között egy nagyobbacska vízesést láthatunk, melynek közvetlen közelében sok millió évvel ezelőtt itt hullámzó tengerek élőlényeinek maradványai, lenyomatai bukkannak elő, valamint a hajdani tűzhányók mementói is megcsodálhatók.
A szurdok végén megkapó vízesést találunk, ami főként csapadékos időszakban látványos
A kibukkanó rétegsorok legidősebb tagja a parassapusztai homokos kavics. Erre települt rá az a finomabb szemcséjű honti slír és konglomerátum, ami zömében homokkövekbe zárva őrizte meg a tengeri ősmaradványok vázát, vagy azok lenyomatait. A fosszíliákban gazdag üledékes réteget a vulkáni törmelékkőzetek zárják, amely a börzsönyi földtörténet legfiatalabb, 15-18 millió éves mementói. Ezek a rétegek azok számára is látványosak és szembetűnőek, akik nem különösebben rajonganak a földtan iránt. Ha pedig a lábunk előtt heverő kagyló vagy csiga lenyomatára lesznek figyelmesek, bizonyosan számukra is szórakoztatóvá válik a szakadék felfedezése.
Szondi emlékek és a csodatévő kút
A Börzsöny egyik kihagyhatatlan úti célja Drégely vára. Azonban mi most kevésbé ismert látnivalókat keresünk, ezért nem taglaljuk e fantasztikus történelmi emlékhely értékeit, csupán a híres várkapitány: Szondi György és embereinek nyomába eredünk. Drégelyvár hajdani hőseiről megannyi történet és monda regél, melyek több környező terepi érdekességhez és látnivalóhoz kapcsolódnak. Az egyik ilyen egy rejtélyes, ember alkotta járat, amit Hont és Drégelypalánk között kb. félúton találunk a Csitári-kápolna közelében.
A Szondi-alagút bejárata
Az „alagút” Szondi nevét viseli, bár a kutatók eddig sem tudták kideríteni, mikor és kik, illetve miért vájták ezt az egy méter széles, embermagasságú járatot a föld gyomrába, amely egy kezdeti 50 méteres egyenes szakasz után többfelé ágazik – többek között a Drégelyvár irányába is – majd a szerteágazó járatok 30-40 méter után összeszűkülnek, és beomlások következtében járhatatlanná válnak. A titokzatos járatrendszerről mindössze annyit tudunk, hogy több száz évvel ezelőtt emberi kéz alkotta, ennek nyomai ma is jól láthatóak a falakon. Egy legenda szerint ez a járat egykoron Drégely várának titkos alagútja volt, annak ellenére is, hogy az légvonalban 3 kilométerre és 250 méterrel magasabban fekszik. A legenda szerint ezen az alagúton jártak a várvédők a közeli Csitári kereszthez – ahol ma kápolna áll – imádkozni, amely csodatévő kútjával napjainkban is a hívők zarándokhelye. A Szondi-alagút bejáratát vasrács védi a kíváncsiskodóktól, ámbár az évek óta nyitva áll, így bárki beleshet a titokzatos járatba. Természetesen, ha már itt járunk, ne mulasszuk el közelebbről is szemrevételezni az 1850-es években épült kápolnát, illetve a Kutyikát, azaz a csodatévő szent kutat.
Egyértelműen emberi kéz alkotta a titokzatos járatot
A Kutyika és a kápolna története valamikor a régmúlt homályában kezdődött. Mint búcsújáró helyről az első írásos feljegyzést az 1850-es évekből ismerjük. A történet szerint valamikor a forrás mellett egy fakereszt állt. Egy pásztor és vakon született fia sokszor legeltette erre a nyáját. Gyakran imádkozott a keresztnél, és az apa minden alkalommal megmosta a gyermek szemét a Kutyika vizével, amíg az egy napon meggyógyult, s látni kezdett. A csodás gyógyulásokat, jelenéseket a honti népélet jeles kutatója és jegyzője, Hőke Lajos jegyezte fel 19. század második felében.
Honton, 1854-ben 27 „csodálatos gyógyulást" jegyeztek fel, és számos olyan későbbi esetről is tudunk, hogy szembetegek, bénák, némák, gyomorbetegek, idegbajosok stb. gyógyultak meg a Kutyika vizétől. Az ő hálájukat hirdetik a „lourdes-i barlang" falán látható táblák. Napjainkban is sok gyógyulást remélő ember keresi fel a forrást, vizéből nemcsak a zarándokok, de a helyiek is előszeretettel visznek haza.
Az első kápolna – aminek a helyén ma az a „lourdes-i barlang" áll a gyógyultak hálatábláival – egy váci asszonynak köszönhetően épült fel, akinek 1852 nyarán „imádkoztában" megjelent Szűz Mária. Nem sokkal később „ötszáz hitbuzgó aszszony"-nyal tért vissza a Kutyikához, akik a forrás mellé egy kis kápolnát emeltek, amelynek falára egy a kútból kiemelkedő kis leányt, szűz Máriát ábrázolót freskót készítettek.
Számos csodás gyógyulás köthető a Kutyika vizéhez
Az istentiszteleteknek ma otthont adó szentélyt közvetlenül a régi kápolna mellé épült. Díszes és meghitt belső terei még a nem hívő kirándulókat is lenyűgözhetik. Ha nem is az áhítatért, a festői környezetért, illetve a hűsítő forrásvízért mindenképp érdemes betérni a kis fakerítéssel körbezárt fenyőfaligetes kertbe.
A Szondi-emlékfasor és a Babat-hegy elfeledett kápolnája
Drégelypalánk nyugati határában a 2-es főútról kiágazó földúton egy nem mindennapi fasort láthatunk, amit követve a Babat-hegyre érünk fel. Több mint 130 hársfájával üdítő látványt nyújt az egykori Szondi-kápolnához vezető – 1896-ban, a millennium évében ültetett – Szondi-emlékfasor. Ezek a hársfák, amelyek az idők során kissé foghíjasok lettek, az ország különböző részeiből származnak, kifejezve az egész nemzet hősök iránti tiszteletét. A fák között találunk kisebbeket és nagyobbakat is: némelyik törzsének kerülete a 3 métert is meghaladja. A Babat-hegy oldalában húzódó pompás Szondi-emlékfasor Nógrád megye védett természeti és kultúrtörténeti értékei közé tartozik. Sajnos a kápolnát az itt tartózkodó szovjet csapatok olyannyira megrongálták, hogy azt a 70-es években el kellett bontani. Ma a helyén csupán egy harangláb áll.
A Sárkány-törés felfedezése
Eddigi célpontjainkat könnyedén megközelíthettük, de a soron következő természeti látnivalókhoz már komolyabb túra vezet. Az egyik ilyen izgalmas helyszín a Sárkány-törés sziklapárkánya, amely magaslatot a Börzsönyi Kék túraútvonal mentén találunk, alig 3 km-re nyugatra a Drégelyvártól. Maga a Sárkány-törés a 459 méter magas hegyet jelöli, a pazar látványt nyújtó sziklaalakzatát viszont a csúcstól pár száz méterre északra fedezhetjük fel.
A Sárkány-törés sziklapárkánya érdekes fatörzslyukakat is rejt
A legenda szerint amikor a 16. században a nógrádi bég lemészárolta a közeli falu 60 családfőjét, a lakosok ennek a hegyoldalnak a kis üregeibe és sziklái közé bújtak el. Mivel a sziklák egy sárkány hátán lévő tüskékre emlékeztették a menekülőket, szorongatottságukban úgy remélték, a „sárkány” megvédi őket a babonás törököktől. Elvileg innen ered a helynév, amiben a „törés” a leszakadó sziklafalra utalhat. Egyébként Tompa Mihálynak is van egy költeménye a Sárkánytörésről, de a története aligha erről a helyről regél.
Az andezit konglomerátumban kialakult sárkánytörési sziklapárkány, illetve hasadéküregek nem csupán látványosak, de geológiai szempontból is figyelemre méltók, ezért mindenképp megérik a járatlan utakkal járó kényelmetlenséget. Ezen a kis területen egyszerre csodálhatjuk meg a 16-18 millió évvel ezelőtt lejátszódó vulkanikus folyamatokat, a víz és az idő koptató munkáját, valamint az emberi tevékenység nyomait. Ráadásul, ha a megfelelő időben látogatunk el ide, óriási jégcsapokban is gyönyörködhetünk, melyek a hatalmas sziklapárkány tetejéről akár egészen a földig is leérhetnek.
A Sárkány-törés párkánya télen még lenyűgözőbb
A helyenként 10 méter magas sziklafalban kisebb-nagyobb lyukakra lehetünk figyelmesek, melyek sok millió évvel ezelőtt jöttek létre, mikor a tűzhányók lávába zárták az itt álló fák törzseit. A megkövült fa anyaga már régen kioldódott, hátrahagyva a rókalyukakra emlékeztető járatokat. Ilyen érdekes képződményeket a Börzsönyben egyébként máshol, például az innen nem túl messzi Kámor oldalában is fellelhetünk.
A legendás Kámor
Magára a 662 méteres Kámorra egyébként nem csupán a „Róka-lyuk” miatt érdemes felkapaszkodni. Tetején középkori vár nyomaira bukkanhatunk, illetve egy legendákat rejtő, még feltárásra váró feneketlen sziklaüregbe is beleshetünk. A hegy csodás kilátását viszont nem a csúcsról, hanem vagy a hegygerinc déli oldalából – ahová a sárga ösvény is elvezet – vagy a bérc keleti irányba leszakadó sziklapárkányáról élvezhetjük, amit viszont jelzetlen úton érhetünk el. Utóbbinál találjuk a hajdani börzsönyi betyár, Sisa Pista egyik rejtekhelyét, a Hugó-villát, ami napjainkban is kiváló bivakmenedéket nyújt a természet szerelmeseinek.
A kámori „rókalyuknál”
Sisa Pista nyomában
Sisa Pistáról már több szó is esett, így miért ne említsünk meg egy másik különleges helyszínt, ami szintén az élete végén jó útra tért betyárhoz köthető. A Bernecebaráti és a hegység túloldalán fekvő Nagyoroszi között húzódik a számos táborhelyet tartogató Nagy-völgy, ahol a térképi felirat szerint az itt vezető piros út mentén Sisa Pista barlangját is megtaláljuk. A helynév megtévesztő, ugyanis földalatti járatot itt aligha találunk már, az már régen beomlott. Csupán az egykori betyármenedéknek otthont adó Oszlai-árok kanyonszerű kis hasadékvonala rejt izgalmas kőformákat, továbbá geológiai érdekességeket. Az árok felett tanösvény vezet, ami egyszerre regél a betyár életéről és a hely földtani értékeiről, de maga a látvány igazándiból lent van a mélyben. Ahhoz, hogy ezt megtapasztalhassuk, körültekintően kell megválasztanunk a völgybe való lejutást, illetve mindenképp óvatosságra intjük a kalandra vállalkozókat a nehéz terep miatt.
Az Oszlai-árok aljánál találjuk azt a forrást, ahol a monda szerint Sisa Pista gyakran oltotta a szomját
Csupán néhány kevésbé ismert észak-börzsönyi látnivalót soroltunk fel, de a hegység ezen része számos egyéb látnivalója mellett pusztán az erdőtájával is kiváló túraterep. Következő cikkünkben a hegység központi részét: a sokak által kedvelt Magas-Börzsönyt vesszük górcső alá, bemutatva egy-két eldugottabb részét, illetve tippet adunk ennek a meseszép és vadregényes környezetnek a felfedezéséhez.
A cikk először 2021 augusztusában jelent meg.
