Tudástár

Bajban vannak a beporzók, és nélkülük mi is bajban leszünk

A virágos növények 87%-a, köztük a legfontosabb termesztett növények háromnegyede profitál valamilyen mértékben az állati beporzók közreműködéséből a termés- és/vagy a magképzés során. Nem túlzás, a rovarok a földi élet fő mozgatórugói. És most veszélyben vannak.

Szöveg:
Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép)
2021. május 29.

A virágos növények 87%-a, köztük a legfontosabb termesztett növények háromnegyede profitál valamilyen mértékben az állati beporzók közreműködéséből a termés- és/vagy a magképzés során. Nem túlzás, a rovarok a földi élet fő mozgatórugói. És most veszélyben vannak.

Képzeljük el, hogy bemegyünk a boltba, és a polcok többségén csak búzából, kukoricából és más szélbeporzású növényből készült élelmiszer sorakozik. Sehol nem látni például almalevet, kávét, paradicsomszószt vagy csilis babot, a rovarok ugyanis alig-alig röpködnek, így a növényeket sem porozzák be. Ez nem egy fantasztikus film részlete, hanem egy lehetséges jövőkép.

Kínában a növényvédő szerek túlzott használata miatt a rovarok hiánya már olyan mértékű, hogy egyes helyeken a beporzást emberek végzik. Ha eljön a tavasz, és virágba borulnak a gyümölcsfák, kicsik és nagyok létrára másznak, majd egyenként bekenegetik a gyümölcsfák virágait a megporzó fákról összegyűjtött virágporral. Ez legalább olyan futurisztikusan hangzik, mint az előzőekben lefestett, képzelt jövőkép, pedig ez már a jelen, a tényleges valóság.

Poszméhek, zengőlegyek, éjjeli lepkék

A beporzással kapcsolatban a legtöbb embernek a házi méhek (mézelő méhek) jutnak eszébe, pedig számos vadon élő rovarfaj van, amely nélkülözhetetlen ebben a folyamatban. A beporzást végző rovarok közé tartoznak például a vadméhek, a zengőlegyek, a lepkék vagy bizonyos bogárfajok.

„A mézelő méh nagyon hatékony beporzó, de sok olyan növényfaj van, amelynek beporzásában a vadon élő beporzók hatékonyabbak lehetnek. A vadon élő beporzóközösségek bizonyos időjárási körülmények között – például hűvösebb napokon vagy szélben – aktívabbak lehetnek, mint a mézelő méhek. Vannak olyan kutatások is, amelyek azt mutatták ki, hogy egy gyümölcsfa beporzása során a fa koronájának különböző részein egész más beporzók aktívak, különösen szeles időben” – mondja Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos főmunkatársa.

A beporzók és a növények között speciális kapcsolat van. Hogy kik passzolnak egymáshoz, azt meghatározza például, hogy milyen a virág szerkezete, illetve a beporzó testfelépítése. „Egy adott beporzó nem minden növényt tud beporozni, és számára sem jelent minden virág megfelelő táplálékforrást. Épp ezért változatos növényi és változatos beporzóközösségekre van szükség ahhoz, hogy mindenki megtalálja a maga párját.”

Vannak például olyan paradicsomfajták, amelyek esetében a poszméhek a leghatékonyabb beporzók, ugyanis a virágportokok felnyílásához és a virágpor kiszabadulásához pont az a frekvencia szükséges, amelyet a poszméhek szárnyrezegtetése kelt.

Ma már egyre gyakoribb, hogy az üvegházi paradicsomtermesztés során poszméheket használnak a beporzáshoz.

Sok ligetszépe- és loncfajt éjjeli lepkék, például szenderek poroznak be. Ezeknek a virágoknak kifejezetten hosszú a pártája, a mélyen elhelyezkedő nektárt azonban a szenderek a hosszú pödörnyelvükkel képesek elérni.

A művészméhek titkos élete

A beporzók legnépesebb csoportja a vadméheké, amelyeknek világszerte 20-25 ezer faját ismerjük. Nálunk mintegy 700 fajukkal lehet találkozni. A vadméhek egy része magányosan él, és nem családban nevelik az utódokat, mint a mézelő vagy a poszméhek. A nőstények önállóan építenek fészket, és nem etetik aktívan az utódokat, másként gondoskodnak róluk. Ezek a vadméhek első ránézésre hasonlítanak a mézelő méhre, de ha jobban megvizsgáljuk őket, látni fogjuk: mégis mások. Méretükben, szőrözöttségükben, színükben is nagyon változatosak, háziasított rokonukkal ellentétben pedig csípéskor fullánkjuk nem szakad ki, illetve nem marad a bőrben.

Életmódjuk nemcsak változatos, de nagyon érdekes is. Vannak például föld alatti üregekben fészkelő fajok, mint a bányászméhek vagy a karcsúméhek, amelyek földbe vájt tárnák végén lévő kamrácskákban helyezik el petéiket. Egy másik csoport az üregekben fészkelő fajoké: ebbe a csoportba tartoznak például a faliméhek, amelyekkel sok helyen, akár még egy belvárosi erkélyen is lehet találkozni.

A faliméhek elég korán, már márciusban felébrednek, és fészkeiket falban lévő lyukakban, üregekben alakítják ki.

A 10–20 cm hosszú üregben több ivadékbölcső van, amelyekben a nőstény egy-egy megtermékenyített petét helyez el, és mindegyik mellé egy kis virágport is csomagol. A fészek végét egy apró sárdugóval zárja le, a következő tavasszal kikelő utódok ezen rágják át magukat, ha eljön az idő. A szabóméhek is hasonló ivadékbölcsőket készítenek, csak ők levelekből építik a fészkeiket. Gyakorta rózsalevelekből vágnak ki a szabályos kis darabkákat rágóikkal.

Egyre kisebb a nyüzsgés

Tudományos kutatások, terepi felmérések is alátámasztják, hogy valami nincs rendben a rovarvilágban. „A fajok nagy százaléka csökken, és ezek között nagyon rosszul állnak a beporzók is. Egy német tanulmány 27 éves időszakot vizsgálva mutatott ki jelentős csökkenést a nyár közepén repülő rovarok mennyiségében. Egy másik globális tanulmány a rovarok 40%-ánál mutatott ki csökkenő tendenciákat, illetve jelzett fokozott kihalási veszélyeztetettséget. Európában a vadméhfajok 9%-a erősen veszélyeztetett, 30-40%-uk csökkenő populációs trendeket mutat.”

Egy 2000-es évek elején végzett kutatás a vadméhek számában jelentős különbséget talált Magyarország és Hollandia között. Míg ott egy adott területen csak néhány fajt számoltak, addig nálunk ugyanazzal a mintavételi eljárással száznál is többet. „Ez az eredmény azt mutatta, hogy a biodiverzitás és a beporzók itt még jobb helyzetben vannak. Ahogy azonban méhészekkel és idősebb emberekkel beszélgetek, kiderül, hogy sokan úgy érzik, egyre kevesebb rovart látni. Mintha nálunk is érezhetően fogyatkozna a rovarvilág, és ez aggasztó.”

A rovarok eltűnése az egész ökoszisztémát megrengeti, hisz nem „csak” a növények beporzásában, de a kétéltűek, hüllők, madarak táplálkozásában is kulcsfontosságú szerepet játszanak.


Túlzott vegyszerezés, túl nagy táblák

A probléma egyik legfőbb oka a kemikáliák túlzott használata. Ennek szomorú következményeiről az elmúlt években a méztelő méhek kapcsán sajnos többször lehetett hallani. A vegyszerek azonnali pusztulást is okozhatnak, de vannak olyan szerek, amelyek megváltoztatják a méhek viselkedését, például a tájékozódási képességüket, ami miatt az állatok nem találnak vissza a fészkükbe. S ha nem is rögtön, de ez is végzetes az egyed számára.

A növényvédő szerek nem megfelelő használata a vadon élő beporzókat is érinti. „Sokszor probléma, hogy nem megfelelően tesztelik a vegyszereket. Egy mézelő méhekre bevizsgált szerre nem biztos, hogy a vadméhek is ugyanúgy fognak reagálni, és ha egy magányos vadméh elpusztul, akkor az az egész épülőben lévő fészket érinti. Az sem mindegy, mikor használják ezeket a szereket. Méhkímélő módszer a napnyugta után permetezés, amikor a mézelő méhek már a kaptárban vannak, egyes vadméhek azonban még ilyenkor is jelen lehetnek a területen.”

A beporzókra nézve a gyomirtó szerek túl intenzív használata is komoly következményekkel jár. Hatásukra ugyanis eltűnnek azok a vadnövények, amelyek tavasztól őszig virágforrást biztosíthatnak a beporzók számára egy agrártájban.

A hatalmas repce- vagy a napraforgótáblák néhány hét alatt levirágoznak, előtte és utána ezek a területek nem nyújtanak táplálékot a rovarok számára.

Épp ezért fontos lenne a nagy monokultúrák helyett kisebb méretű, mozaikos táblák kialakítása, illetve a gazdag élővilágú szegélyélőhelyek megtartása, amelyek tavasztól őszig képesek táplálékot nyújtani a rovarok számára.

A klímaváltozás hatásai egyes rovarcsoportokat jobban érintenek, mint másokat. A poszméhek különösen veszélyeztetettnek tűnnek. Dús szőrbundájuk kiváló védelmet nyújt a hűvösebb idő ellen, de ha a környezet melegszik, azt már kevésbé tűrik jól. „Egy, az Európában élő poszméhek jövőjével foglalkozó tanulmány szerint, 2050-re a klímaváltozás miatt a poszméhfajok egyharmada jelenlegi elterjedési területük 80%-áról visszaszorulhat. Ez különösen érzékeny lehet a mediterrán régióban, ahol a számítások szerint az ottani poszméh-fajok közül talán csak egy olyan lesz, amely képes lesz fennmaradni. De a probléma a kontinens északabbi területeit is érinti. Az ott élő növényeknél megfigyelték, hogy bizonyos fajok hamarabb virágoznak, mint régen, és a korábbinál kevesebb rovar látogatja azokat.”

Hagyjuk, hogy a természet élje a maga életét

A mézelő méhek és a vadon élő beporzók védelme érdekében már európai uniós szinten is történnek lépések, de ki-ki a saját környezetében is számos dolgot tehet a beporzó rovarokért. Helyezzünk ki például méhecskehoteleket vagy más néven darázsgarázsokat, amelyek a magányos vadméhek és a szelíd, a természetben szintén fontos szerepet játszó magányos darazsak számára lehetnek alkalmas fészkelőhelyek.

Saját kertjében vagy akár erkélyén bárki kialakíthat olyan méhlegelőket, amelyek egész évben kínálnak táplálékot a beporzók számára. „Válogassunk különböző időszakokban virágzó, eltérő virágszerkezetű fajokat. A szarkalábakat például szeretik a poszméhek, amelyeknek kicsit hosszabb a nyelvük, a margaréta viszont a rövid nyelvű méhek számára kedvező. Nem feltétlenül az a szép kert, ahol a pázsitot hetente lenyírjuk, mert ott a beporzóknak nem terem semmi. Érdemes egy gyümölcsösben vagy a kert egy részén hagyni, hogy a vadnövények is térhez jussanak. Itt ne bolygassuk a talajt sem, így a földben fészkelő fajok is könnyebben tudnak fészkelőhelyeket kialakítani. Nem kell mindent saroktól sarokig folyamatosan kontroll alatt tartani, a kert egy félreeső részében nyugodtan hagyhatjuk, hogy élje a természet a maga életét. Ezzel sokat segíthetünk az élővilágnak.”

Beporzóbarát buszmegállók, vadvirágos közterek

A hollandiai Utrechtben komolyan veszik a „beporzóbarátságot”: a múlt évben több mint 300 buszmegálló tetejét növényesítették. A tetőket főleg szárazságtűrő varjúhájjal ültették be, ami a méheken, lepkéken és egyéb rovarokon kívül a városiaknak is kedvez. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló heves esőzésekkor a varjúháj megtartja a vizet, nagy melegben a párolgásnak hűtő hatása van, emellett pedig a növények a finom port is „kiszűrik” a levegőből. A városban a lakókat is arra buzdítják, hogy saját házuk tetőit is zöldítsék, amihez anyagi támogatásra is lehet pályázni. Idén a hollandiai sikeren felbuzdulva a walesi Cardiff is követi Utrecht példáját, és első lépésként a városközpontban tíz virágos buszmegállót létesítenek.

Az Egyesült Királyságban a vadvirágok telepítése amúgy is reneszánszát éli. Az utóbbi években egyre több út mentén lehet vadvirágos réteket látni. A Plantlife nevű természetvédelmi szervezet 2013-ban indította el kampányát, amelynek célja, hogy az útszéli gyomos gyepeket egyre virágos rétek váltsák fel. Ennek érdekében megkeresik az önkormányzatokat, és megpróbálják meggyőzni őket, hogy vadvirágmag-keverékkel vessék be ezeket a területeket. A virágos mezsgyéknek számos pozitív hatása van, a védett növények számára menedéket, a rovarok számára élőhelyet és táplálékforrást jelentenek, de az önkormányzatok ily módon pénzt is tudnak spórolni, hisz a virágos útszéleket ritkábban kell kaszálni, mint füvet.

A mozgalom már nálunk is elindult, a Baranya megyei Hosszúhetényben a lakosság bevonásával gyűjtik és vetik a vadvirágmagokat a falu terein és útjai mentén. Budapesten, Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Veszprémben is vannak már olyan közterületek, ahol nem nyírják rendszeresen a füvet, hanem inkább meghagyják a virágzó réteket.

A cikk a Turista Magazin 2020. július-augusztusi számában jelent meg.


Cikkajánló