Túraajánlat

Bakonyi barlangos túra, ahol a feneketlen Ördög-likba is beleshetünk

Ködfátyollal takart és az évszaktól várt fagyos díszletek nélkül is elbűvölő túraélményt tartogat a januári szürkeségbe burkolózott Magas-Bakony. Látnivaló ugyanis itt akad bőven, amelyeket egy Bakonybélből induló és nem túl nehéz körtúrán is felfedezhetünk.

Szöveg és fotó:
2021. január 8.

Ködfátyollal takart és az évszaktól várt fagyos díszletek nélkül is elbűvölő túraélményt tartogat a januári szürkeségbe burkolózott Magas-Bakony. Látnivaló ugyanis itt akad bőven, amelyeket egy Bakonybélből induló és nem túl nehéz körtúrán is felfedezhetünk.

Nem tudom, ki mit vár egy téli túrától, de sokszor az is elég, ha a lombtalan erdő csendjében sétálunk. Minden, ami ehhez hozzájön (hó, jégvirágos környezet, látványos légköri viszonyok) már a természet egyedi élményt nyújtó ajándéka, amely minden alkalommal más és más hangulattal tölti meg az erdőt és a benne túrázó embert. Ha egy gyaloglás alkalmával az egyszerű kikapcsolódáson és az átszellemülésen túl egyéb látnivalóra és élményre is vágyunk, akkor azt a Magas-Bakonyban biztosan megtaláljuk. Itt ugyanis bőven van mit felfedezni. Egy Bakonybélből induló körtúrán pedig több látványos barlangot, hangulatos bükkrengeteget és szerencsés esetben még a hegység legmagasabb pontjának fenséges panorámáját is megcsodálhatjuk.

Bakonybélből indulunk
A hegység belsejében megbúvó, sokak által kedvelt üdülő- és kirándulóhelyként ismert, illetve számos programot kínáló Bakonybél télen kevésbé nyüzsgő túracélpont, a festői környezetben fekvő település azonban ilyenkor is kiváló kezdő- vagy végpontja lehet egy élményekben gazdag körtúrának. Bármerre is indulunk innen, bőven találunk látnivalót, de északi irányban a hegység legmagasabb pontja felé kétségtelenül gazdag túraélményben lesz részünk.

Bakonybél északnyugati szegletéből, a buszfordulótól indulunk északnak, ahol egy parkolóban le is rakhatjuk a kocsit. Alig pár méterig követjük az Országos Kéktúra jelzéseit, máris lefordulunk a műútról, hogy a kék barlang jelzéseket követve megmásszuk az 515 m-es Tönkölös-hegyet. A bükkösben emelkedő ösvényünk helyenként széles erdészeti útra vált, és egy kis kanyarulattal kitérőt is tesz a Likas-kőhöz. Ez a 4 m széles, 2 m magas, mintegy 6 m hosszú barlangocska nem összekeverendő a hegység északi részén, Fenyőfő közelében található, sokkal látványosabb társával, amelyet szintén Likas-kőnek neveznek ementáli sajtra emlékeztető alakja miatt.

Tönkölösi Likas-kő

Az inkább sziklaeresznek mondható barlangból az ásatások során középkori és neolit edénytöredékek, faragott és díszített agancsdarabok, csont nyílhegy és megmunkált csontok kerültek elő, továbbá 19 állatfaj maradványát is megtalálták. A dolomitsziklában nyíló kis barlangszájtól némi kilátást is élvezhetünk a völgyben elnyúló Bakonybél házaira.


A Tönkölös-hegy lapos tetején szétválnak a turistautak, mi pedig eldönthetjük, hogy a kék háromszögön kitérőt teszünk-e a Vár-hegyre, ahol egykoron rettegett rablólovagok erőssége állt. Égbe meredő bástyákra vagy kőfalakra viszont ne számítsunk, a hely történelmi látnivalóit csupán kőkupacok és néhány sáncárok adja. Mindezzel együtt a keskeny hegygerincen húzódó és egyedi hangulatot árasztó helyszínt érdemes felkeresni, mert a fák csendjével körbevett, szanaszét heverő kőhalmok igazi erdei idillt árasztanak.

Bakonyújvár – Podmaniczky-vár

A várat a Podmaniczky család emeltette 1529–33 között. Urai hírhedt rablólovagok voltak, akik a Gerence-völgyön átvezető kereskedelmi utat, valamint a közeli bakonybéli apátságot rendszeresen fosztogatták. A vár szabálytalan négyszög alaprajzú külső, és egy papucsra emlékeztető belső részből állt, amelyet az egykoron itt elterülő őskori földvár 10 m széles sáncárkai vettek körül. A belső vár alapterülete 7000 m² alapterületű volt, amely magában foglalta az őrség és a várnagy szállását, illetve a kastélyt. A pozsonyi, majd 1543-ban a besztercebányai országgyűlés megelégelte a Podmaniczky család tevékenységét, és száműzte őket, továbbá elrendelte a váraik lerombolását. Két évvel később viszont a nagyszombati országgyűlés felmentette a Podmaniczkyakat a hűtlenség vétke alól, mert a király kegyelmében részesítette őket. Váraikat viszont (Bakonyújvárat, Ordó várát és Szerdahely várát) változatlanul le kellett bontaniuk. Végül Bakonyújvárat a királyi csapatok 1546–47 körül elfoglalták és lerombolták. Az írásos emlékek még 18. század elején is tekintélyes várromokról tesznek említést, mára viszont semmi sem maradt az egykoron igen jelentős méretű erősségből.


Az Odvas-kő látványos sziklaodúja
Visszatérünk a Tönkölös-hegyre, ahonnan már a zöld háromszög jelzésein érjük el a zöld keresztet, amelyen nyugatnak fordulva hosszú lejtmenetbe kezdünk a Bakonybéli-Szarvad-árok széles erdészeti útján egészen az Odvas-kői-barlanghoz vezető meredek kaptatóig. A meredélyes völgyszorosból foghíjas lépcsősor vezet felfelé a Bakony talán leghíresebb sziklaüregéhez.

A helyenként csúszós és omladékos hegyoldal leküzdése után várva várt jutalomként tárul elénk az Odvas-kő sziklájában ásító barlangszáj. A sziklaüregnek több neve is van, (Betyárbarlang, Gerence-barlang, Bakonybéli-zsiványbarlang) de napjainkban leginkább Odvas-kői-barlangnak nevezik a fölötte magasodó panorámás szikla után. Az Odvaskő (Oduaskw) névalak első említése a Szent István király által a bakonybéli apátság részére 1037-ben kiadott adománylevélben szerepel. Hazánk írásos emlékei között ez az első, barlangra utaló földrajzi név. Megemlítésében az is szerepet játszhatott, hogy a kereszténység elől menekülő, a Bakony erdeiben megbúvó pogányoknak ez volt az egyik utolsó áldozóhelyük.

Az Odvas-kői-barlangban

A barlangot már feltehetőleg az ősember is használta, az ásatások ugyanakkor csak csekély leletanyaggal szolgáltak. A barlangban ma is látható kutatóárokból jégkori emlőscsontok, cseréptöredékek és tüzelésnyom került napvilágra. A fokozottan védett barlang keveredési korrózióval jött létre a mélyben, majd az erózió során került felszínre. Valamikor az üreg jóval nagyobb lehetett; a bejárat előtti sziklakatlan feltehetően beszakadásos eredetű. Ma az Odvas-kői-barlang 28 m hosszú, 8–10 m széles és 3–4 m magas, mélybe nyíló járata pedig nem csupán a barna hosszúfülű-denevéreknek nyújt menedéket. Találkozhatunk itt ártalmatlan rézsiklóval és fali gyíkkal is, illetve pelével, továbbá az állatvilág más csoportjai (csigák, pókok, lepkk, bogarak) is gyakran előfordulnak a hűs falak között.


A Kőris-hegy egyedi élményei
Az Odvas-kő sziklaodújától még pár kapaszkodós lépést kell tennünk a már jóval kényelmesebb utat biztosító gerincig, amelyen a piros jelzéseket követve indulunk a Bakony legmagasabb pontjának meghódítására, a mindössze 709 m magas Kőris-hegyre. Bár télen könnyen előfordulhat, hogy a köd vagy egyszerűen csak az alacsony felhőalap eltakarja előlünk a hegytetőn álló kilátó fenséges panorámáját, a művészlelkű turisták ennek ellenére ilyenkor is találhatnak látványos fotótémát.

A Kőris-hegy a hegyoldalakat beborító kőriserdőkről kapta nevét. Csúcsán található a háromszintes, faszerkezetes Vajda Péter-kilátó, amelyet 1920-ban építettek, 1962-ben újjáépítették, majd 2002-ben felújították. A kilátó felső teraszán, északi irányban egy rácskerítés rontja az egyébként megkapó panoráma összképét. A kerítést a közvetlenül a szomszédban magasodó, jellegzetes formájú radarállomás miatt szereltek a messzelátó tetejére. Tiszta időben a Balaton, a Tapolcai-medence tanúhegyei, Győr és Székesfehérvár is jól látszanak innen, és persze köröttünk hullámzik a bakonyi magaslatok végeláthatatlan, zöldellő rengetege.

Közvetlenül a kilátó alatt meredek ereszkedéssel délnek vesszük az irányt, és kisvártatva újabb terepi érdekességbe botlunk. Ez nem más, mint a sejtelmes Ördög-lik, amelynek feneketlennek tűnő kürtője a Bakony legmagasabban nyíló barlangja.


Egy sziklaodú, amely a pokolig is leérhet
Az idők folyamán az Ördög-lik egykori bejárata vélhetően elpusztult, mára csak a szűk függőleges aknák maradtak meg, azok is jórészt eltömődve. A „dugót” képező álfenék a barlang felső aknájába hullott, és ott beszorult faágakból és kőtömbökből áll, amelynek tetején a bemosódott üledék képez talajréteget. Az álfenék alatt eddig ismeretlen mélységig folytatódhat a járat. Jelenlegi ismereteink szerint az Ördög-lik 48 m hosszú és 36 m mély, de fentről belesve ezeket a méreteket nem tapasztalhatjuk. A sejtelmes mélységet elénk táró barlangszáj csak a barlangásztudással és -felszereléssel bírók számára enged betekintést.

Kelta halomsírmező
Az ördögszántásos, kőgörgeteges hegyoldalból a kék barlang jelzésen érünk le a Tekeres-kúthoz, ahonnan a forrásról elkeresztelt árok, illetve a háromezer éves halomsírok mentén továbbra is délnek tartunk. Lehet hogy, az erre járónak kezdetben fel sem tűnnek azok a fák között megbúvó kis buckák, amelyek az időszámításunk előtti 13. században itt élt emberek mementói. Az anno a Rajnától a Tiszáig terjedő késő bronzkori kultúra népei a Bakonyban is letelepedtek: hegyvidéki, pásztorkodó életmódot folytattak. Halomsírjaikban a halottak hamvait urnákba helyezték, mellé ékszert, fegyvert, agyagedényeket tettek.

Ez a temető 226 halmával Közép-Európa legnagyobb ismert sírmezejének számít ebből a kultúrából. A legnagyobb sírok 20–30 m, a kisebbek 5–16 m átmérőjűek, magasságuk akár 3 m is lehet.


Befordulunk a Száraz-Gerence látványos sziklaformákkal tarkított völgyszorosába, ahol már a sárga sáv jelzésen és kényelmes erdészeti úton haladunk Bakonybél irányába. A partfalakkal körbevett, kanyargós út egészen a kiindulópontunkig vezet, de mielőtt még azt hinnénk, hogy a hátralévő pár kilométert eseménytelen aszfalton trappolással fogjuk megtenni, pillantsunk csak rá egy kicsit a térképre. Itt találjuk ugyanis utunk leglátványosabb barlangját, a meredek sziklafalban nyíló Pörgöl-barlangot, amelyhez csak egy kis kapaszkodást kell bevállalnunk a sárga barlang jelzésen.

Kagylóhéjmetszetek a mennyezeten
A Száraz-Gerence barlangjának is nevezett sziklaüreg hossza 38 m, magassága 4 m. Érdekességeit és látnivalóit nem méretei, hanem a benne látható ősmaradványok, az oldásos, gömbüstös formakincs, illetve az itt fellelt régészeti leletek adják. A vastagpados dachsteini mészkőben nyíló, tágas barlang bejárati részének mennyezetén rögtön megcsodálhatjuk a triász időszak végi tenger Megalodus nembeli kagylóinak héjmetszeteit. Teknőiket a kőzetté vált mésziszap őrizte meg, amely a néhány százezer év során kioldódott.

Napjainkban a meleg levegőt árasztó barlangjárat denevéreknek, peléknek és különféle ízeltlábúaknak szolgál otthonául. Sokkal régebben viszont az ősember is lakta ezt a sziklamenedéket, amit az 1930-as és 1950-es évek ásatásai során feltárt kő- és csonteszközök bizonyítanak.


A Pörgöl-barlangtól már csak 2,5 km van hátra a végállomásig, ahol egy közel 21 km-es körtúrát zárunk be. Ha a túra végeztével még bírjuk erővel, érdemes szétnézni Bakonybélben is, ahol szintén akadnak izgalmas látnivalók (monostor, Pannon Csillagda stb.). Bár a fennálló vírushelyzet több programlehetőségtől is megfoszt minket – még egy frissítőre sem ülhetünk be egy vendéglőbe – a község hangulatos utcáit és házait így is felfedezhetjük.

Cikkajánló