Betyárlegendás gyógyító kunhalom és egy egyedülálló szoborcsoport

Zöld Marci betyár valószínű nem szívesen ment egykor a Fegyvernek határában található Kettős-halomhoz, nem úgy a gyógyulni vágyók. Megnéztük a Nagykunság egyik különleges kunhalmát, és megkerestük a 4-es főút mellől eltűnt Nepomuki-szobrot.

Szöveg és fotó:
2024. április 3.

Zöld Marci betyár valószínű nem szívesen ment egykor a Fegyvernek határában található Kettős-halomhoz, nem úgy a gyógyulni vágyók. Megnéztük a Nagykunság egyik különleges kunhalmát, és megkerestük a 4-es főút mellől eltűnt Nepomuki-szobrot.

Nem először jártam Fegyverneken, sőt, már a Kettős-halmot is meglátogattam egy évvel ezelőtt, de történetét csak most ismertem meg. Az apropót Fegyvernek többi látnivalója adta, itt található ugyanis a megye egyik legrégebbi műemléke, a fegyverneki Pusztatorony, amelyről egy előző cikkben már olvashattatok.

Fegyverneki felfedező utam a Csonkatorony, a régi malom és a Holt-Tisza partja után a Kettős-halom nevű kunhalomhoz vezetett.

Ahogy az Alföld nagy részén, így Fegyvernek határában is számos kunhalom található, de ez sok szempontból különleges. Egyrészt, ahogy neve is mutatja, nem egy, hanem két halomról van szó, az egyiken ma az Annaházi temetőt találjuk. A halom tetején pedig egy szép építmény látható, amely a Rebmann család kriptája.

A kriptát a fegyverneki Áy Mihály tervei alapján építették, a körülötte lévő kovácsoltvas kerítés pedig Áy József munkája. A kriptához felsétálva egyrészt szép kilátás nyílik a környező tájra, másrészt a kriptába is beleshetünk a díszes ajtó betekintő ablakain keresztül.

Mi az a kunhalom?

A kunhalmoknak két típusa van. Az egyiket tellnek vagy lakódombnak hívják, a másikat kurgánnak. Előbbin több ezer éve telepedtek meg az emberek, és az idő múlásával sok egymást követő nép használta őket. Ezek a nagyobbak. A kurgánok ezzel szemben egykori előkelő, nagy tiszteletben álló emberek sírhelyeként szolgáltak. Az alföldi kunhalmok 90 százaléka kurgán.

Valószínű, hogy aki a Kettős-halomhoz érkezik, az nem a temetőben lévőre, hanem a másik halomra kíváncsi, amely sokkal egyértelműbben magasodik ki a szántóföldek öleléséből. A Kálváriadombnak is nevezett kunhalom tetején egy feszületet találunk, a domb oldalában pedig egy emléktáblán Petőfi Sándor Zöld Marciról szóló versének idézetét.

„Él, mint Marci Hevesen” – mondja a szólás, és bizony Zöld Marci élt is rendesen, megragadva minden lehetőséget mások tulajdonának elrablására, ugyanis az Alföld egyik leghíresebb betyárja volt. De nem tartott sokáig a rablókarrierje, 1816 novemberében két, szintén hírhedt betyárral, Palatinszki Pistával és Kapus Miskával együtt elkapták Öcsödön, majd december 6-án felakasztották mindhármukat, mégpedig itt, a fegyverneki Kettős-halom egyikén. Zöld Marci mindössze 26 éves volt, viszont valamiért megragadt az emberek emlékezetében, dalok, versek és történetek születtek róla.

Valaki a vesztét, de sokak a gyógyulást köszönhetik ennek a helynek, legalábbis jó pár ilyen gyógyulástörténet kering a Kettős-halomról, különösen a délebbi, Kálváriadombnak tulajdonítanak gyógyító energiát. Már a középkorból származnak erre utaló elbeszélések, és állítólag a nyári napfordulón a legerősebb a sugárzás a halmon. Nos, ha nem lett volna akkora szél ezen a napon, talán tovább is maradtam volna a dombtetőn, és érezhettem volna ebből valamit, de így csak a halom tetején álló feszületet néztem meg gyorsan, amit 1847-ben állítottak német telepesek.

A kunhalmok egyébként „ex lege” védettséget élveznek, így kimaradnak a mezőgazdasági művelésből, amely oly jellemző a kunhalmok környezetére. Így meg tudnak maradni ezeken a helyeken a természetes növénytársulások, legalábbis azok valamilyen maradványai, így a hozzá kapcsolódó állatvilág is.

Apropó állatok, állítólag egy régi magyar szokás, a sólyomröptetés is kötődik ehhez a helyhez, amit a téli napfordulókor szoktak tartani, de hogy ezt még napjainkban is tartják, azt sajnos nem tudom. Az viszont biztos, hogy a településnek van egy híres solymásza, akinek hagyatékát a helytörténeti kiállításon, a Művelődési Központ és Könyvtárban nézhetjük meg.

A fegyverneki könyvtárban kialakított helytörténeti kiállításon sok száz darabból álló néprajzi gyűjteményt láthatunk, többségében használati tárgyakat.

Az említett solymász pedig nem más, mint a hazai solymászat egyik legnagyobb alakja, Galántai Lelovich György solymászmester, ornitológus, akitől rengetegen tanulták meg ezt a mesterséget hazánkban, de a világban is sok helyen ismerik.

Ő az, aki Homoki Nagy István filmjeiben – például a Gyöngyvirágtól lomhullásigban – játszotta a vadász szerepét idomított ragadozó madaraival. Gyuri bácsi hagyatékát egy kis asztalnál rendezték be, ahol egy írásos dokumentumból azt is megtudhatjuk, mennyire szívén viselte a környék természeti értékeinek sorsát.

A régi tárgyak mellett fegyvernek történetéről is olvashatunk, no meg a Pusztatoronyról és Nepomuki Szent János szobráról is, amit még mindenképp meg szerettem volna nézni.

Fegyvernek története dióhéjban

A település neve egy foglalkozásból alakult ki, egykor fegyverhordók faluja volt ez, akik királyi szolgálónépként éltek itt. Már a bronzkorban lakott volt ez a terület, a 13-14. századra pedig jelentős településsé nőtte ki magát. Mezővárosként a 14-15. században virágzó vámszedőhely volt, országos vásárjoggal is rendelkezett, és az egykori sóút is átment Fegyverneken. Az 1300-as évektõl a Domoszlai, a Kompolti, majd a Guthi-Országh család rendelkezett nagyobb birtokkal a településen.

A török hódoltság idején azonban hanyatlani kezdett, lakossága csökkent, és a felszabadító harcok folyamán az 1680-90-es években teljesen elnéptelenedett, Giráj tatár kán teljesen elpusztította e vidéket. Az egykor virágzó mezőváros csak a 18. században népesült be újra, majorsági cselédek, dohányosok, pásztorok lakták a környező pusztákat, majd 1845-1846 környékén Szapáry József gróf és neje, Orczy Anna németeket telepítettek be Délvidékről.

A 19. század közepétől rohamosan fejlődni kezdett a község, többek közt postahivatal, vasútállomás, iskola, gyógyszertár létesült, a községházát újjáépítették, új templomot szenteltek fel, és ismét országos vásárok helyszíne lesz. 1860-tól 1892-ig megduplázódik a lakosság, ekkorra több mint ötezren lakták. Ma kicsivel több, mint hatezren élnek itt, a lakók zöme a mezőgazdaságból él, de gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkoznak.

A könyvtárban megtudtam, hogy a fegyverneki lakosok nagyon szeretnek olvasni, sokán járnak a könyvtárba a gyerekek, a felnőttek és az idősebbek közül is. Emellett rengeteg programot szerveznek, amelyek szintén népszerűek, és ezt jó volt hallani, mert manapság ritkaságnak számít a nyüzsgő közösségi élet a kisebb településeken.

A kiállítás után elindultam a 4-es főúthoz, Szapárfalu városrészbe, ahol elvileg Nepomuki Szent János szobra található egy háromszög alapú, zsindely fedésű építményben. Legalábbis az internetes források szerint, de a valóságban a szobrot már nem fogjuk ott találni. De akkor hova tűnt?

A szobor valójában egy szoborcsoport, amelyen Nepomuki Szent János Szűz Máriával és a kisded Jézussal látható. A szobrot 1775-ben állíttatta Berényi Terézia Szapárfalu alapításának emlékére.

Az utóbbi évtizedekben sajnos nagyon megrongálták, a kiálló részek, fejek, kezek, lábak le lettek verve, és már csak egy torzó maradt. Ráadásul a forgalmas főút mellett nehéz volt megközelíteni, pláne, hogy a rendszerváltás után a terület magánkézbe került. Ezért a város úgy döntött, eltávolítja régi helyéről és megpróbálják újra életre kelteni.

Nepomuki Szent János

A 14. században élő cseh pap Prága helytartója volt, akit 1393-ban IV. Vencel cseh király kegyetlenül megkínoztatott, majd a Moldva folyóba dobatta. Tettének egyik indoka állítólag az volt, hogy felesége hűtlenkedéseiről akart többet megtudni Nepomuki Jánostól, aki az asszony gyóntatópapja volt. János viszont hallgatott. Nepomuki Szent János a történtek után a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje lett, és a gyónási titok mártírjaként tartják számon.

A restaurálást Egri Hunor kőszobor-restaurátor művész végezte, és 2022 őszére el is készült vele, a szoborcsoport pedig ideiglenesen a régi helyétől kétszáz méterre található szapárfalui kápolnába került.

Én itt tudtam megnézni, de ehhez be kellett kéredzkednem, viszont pár hét, és ismét bárki szabadon megcsodálhatja, ha erre jár, ugyanis a kápolna előtt már készül az új helye, amely hasonló lesz a régihez.

A szoborcsoport klasszicizáló késő barokk, vagyis copf stílusú, és igazi kuriózumnak számít Magyarországon, nincs még egy ilyen típusú darab hazánkban. Érdekesség, hogy a hetvenes-nyolcvanas években egyszer már felújították, de akkor nem figyeltek oda a korhűségre. Egri Hunor azonban igyekezett felkutatni azokat a forrásokat, amelyek alapján újra tudja alkotni az eredeti állapotot, ezért Prágába is elutazott, végül egy csehországi oltárképet vett alapul.

Ezután még visszamentem a Kálvária-dombra, hogy onnan nézzem meg a naplementét, ahogy alábukik a város mögé. Szerencsére ekkorra már a szél is lecsillapodott, így semmi sem akadályozhatta meg, hogy egy ilyen szép képpel zárjam fegyverneki látogatásom.

A Kettős-halom Kálvária-dombja szabadon látogatható, az Annaházi temetőben lévő Rebmann család kriptáját a temető nyitvatartási idejében tudjuk megnézni közelebbről.

A helytörténeti kiállítás a fegyverneki könyvtár nyitvatartási idejében ingyenesen látogatható, de érdemes telefonszámon jelezni az érkezésünket, mert vezetést is kapunk a kiállításhoz. Nyitvatartás és elérhetőségek itt, a könyvtár csak minden páros szombaton van nyitva a megadott időben.

A Nepomuki Szent János-szobor hamarosan bárki által szabadon megnézhető a Szapárfalui Szűz Mária Keresztények Segítsége kápolna mellett.

Cikkajánló