A Szolnok közelében található település egyik kurgánját tavasszal kapta szárnyára a hírnév. A kengyeli kunhalom régészeti feltárása nemrég fejeződött be. Az izgalmas részletekről Nagy Fanni régész mesélt nekünk.
Ahogy arról mi is beszámoltunk, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kengyel település mellett Nagy Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre egy hivatalos nyilvántartásban addig nem szereplő kurgánt talált. A halomból mára nem sok maradt, ezért sem tűnt fel senkinek „kunhalomformája”. A palástján egy földút haladt át, a kurgán nagy részét pedig az elmúlt húsz évben illegálisan elhordták.
Így nézett ki a kunhalom, amikor beazonosította azt Nagy Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre
Az Alföldön nagyon sok kurgán van, de ezek természetvédelmi oltalom alatt állnak, így többségüknél soha nem derül ki, hogy mit, kit rejtenek. Ez a kunhalom azonban már annyira bolygatott volt, hogy lehetőség nyílt a feltárására. A munkálatok a napokban fejeződtek be. A részletekről a feltárást vezető egyik régészt, Nagy Fannit a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársát kérdeztük
A kurgán egy részét az idők során elhordták
Egy kurgán, két sír
A régészek először magnetométeres vizsgálatot végeztek, hogy megtalálják a központi sírt. (Ennek lényege, hogy talaj mágnesességét, és az az abban lévő finom eltéréseket vizsgálják egy műszerrel.) Júniusban aztán hagyományos úton fogtak hozzá a kereséshez, egy kis markolóval és kézzel kezdték el feltárni a kurgánt.
A régészek három hétig dolgoztak a feltáráson
Az egyhetesre tervezett munkából végül három hét lett, és már-már feladták a keresést, amikor Mali Péter és Dani János régészekkel közösen végre rátaláltak a központi sírra, illetve annak közelében egy másik sírra is. „A központi sírtól fél méterre, de annál jóval magasabban volt egy melléktemetkezés. Ez alig 3 centire volt attól a ponttól, ahol már a helyiek elbontották a kurgánt.
Az utolsó utáni pillanatban találtuk meg
– meséli Fanni.
Aprólékos munkával tárták fel a sírokat
„A kurgán közepén található központi sírban fekvő halottat egy farönkből kivájt koporsóba fektették. Sok helyen még a fa íves lenyomata is kivehető volt” – mondja Fanni. Az elhunyt személy enyhe zsugorított helyzetben, a jobb oldalán feküdt, és a régészek úgy vélik, valószínűleg egy nő lehetett.
A központi sírban található személyt zsugorított helyzetben temették el
„A fektetési mód alapján Dani János a debreceni Déri Múzeum munkatársa, a kor szakértője úgy gondolja, hogy
ez egy pre-Jamnaja sír lehet, a Kr. e 3300-3100 körüli időszakból
ami azért izgalmas, mert ez egy nagyon korai leletnek számít. Biztosat csak a radiokarbon kormeghatározás eredménye után fogunk tudni mondani, de a nagy Jamnaja hullám előtti első Európába vándorló sztyeppei nomádok egyike lehetett ez az elhunyt személy – mondja Fanni. „A sírban melléklet nem volt, de jelen esetben a csontok is aranyat érnek, komoly genetikai és izotópkémiai vizsgálatokat szoktak végezni rajtuk, hogy eredetüket, életmódjukat, vándorlási útvonalukat feltérképezzék. A Jamnaja-kultúra génkészlete ugyanis egész Európában elterjedt, annak ellenére, hogy a Duna vonalánál nem mentek nyugatabbra, csak Kelet-Európában telepedtek le.”
A kurgános temetkezések tömeges megjelenése az Alföldön Kr. e. 3100 és Kr. e. 2600 közé tehető, és az ún. gödörsíros kurgánok népéhez vagy más néven a Jamnaja-kultúrához köthető. A Jamnaja szó az orosz яма, azaz „gödör” szóból származik. Ez a keletről érkező sztyeppei, rézkori végi-kora bronzkori nomád nép több hullámban érkezett a Kárpát-medencébe. Itt döntően a Tisza vonaláig terjedtek el, jellemzően legeltető állattartással foglalkoztak, és az Alföld kurgánjainak jelentős részét ők építették. A Jamnaja-kultúra képviselői erős csontozatú, nagytermetű emberek voltak, és ők hozták magukkal ide a kocsi használatát, és talán a háziasított lovat is.
Zsugorított temetkezés
Azt gondolná az ember, hogy akkoriban a nők nem tölthettek be olyan szerepet egy közösség életében, hogy ilyen kiemelt sírhelyet kapjanak. „Meg kell várni az antropológiai eredményeket, hogy teljes bizonyossággal kijelenthessük, hogy nőről van szó, de a sztyeppei nomád népeknél bizonyos, kivételes esetekben a nők is tölthettek be a férfiakéhoz hasonló szerepet. Ugyanúgy harcoltak, ugyanúgy megülték a lovat, egy-egy nomád társadalomnak női vezetői is lehettek.”
Az őskor leggyakoribb temetkezési rítusa a zsugorított temetkezés volt.
Hogy miért ilyen pózban temették el a holtakat, arra különböző elméletek alakultak ki. Az egyik elképzelés szerint ez a magzatpóz arra utal, hogy ahogy megszületünk, ugyanúgy kell visszakerülnünk is a földanya méhébe. A halottakkal kapcsolatban azonban már a régi embereknek is kettős érzelmei voltak, tisztelték őket, de féltek is attól, hogy visszajönnek kísérteni. Ezért ebben a zsugorított pózban össze is kötözhették a kezüket, lábukat, és úgy temették el a halottakat, hogy azok ne tudjanak visszatérni kísérteni. Mivel azonban a Kárpát-medencében nehezen maradnak meg a szerves anyagok, a kötöző anyagok létét vizsgálatokkal még nem bizonyították.
A kurgánt az 5000 évnél is idősebb sír fölé emelték
„Voltak olyan időszakok, amikor az is számított, hogy melyik oldalra fektették a halottat. A középső bronzkor időszakában, a füzesabonyi kultúránál a férfiakat és a nőket a másik oldalukra fektették, és az sem volt mindegy, hogy az arcuk kelet vagy nyugat felé néz.”
Kit rejtett a melléksír?
A kurgánt a központi sír fölé emelték, de több száz év múlva a halom oldalába egy másik halottat is eltemettek. Ez a sír nagyon közel volt a központi sírhoz, a koráról majd a radiokarbon vizsgálatok mondanak pontosabbat.
A központi sír és a melléksír, közöttük térben alig egy méter, időben viszont 3-400 év is lehet is a távolság
Most úgy vélik, hogy az itt fekvő személyt a Jamnaja időszak végén temették el, Kr. 2900-2800 körül, vagyis 3-400 évvel az első temetkezés után.
A régészek úgy gondolják, ez a személy férfi volt. A holttest egy szerves anyagból készült derékaljon fekhetett, vagy ilyen lepelt tettek rá, ami lehetett gyékényszőnyeg, valamilyen textil vagy állatbőr is. Melléklet ebben a sírban sem volt, viszont a holttest fektetése nagyon különleges volt.
A melléksírban talált csontváz, jellegzetes békapózban
A Jamnaja-kultúrában a leggyakoribb fektetési mód, az elhunyt hátára, térdben felhúzott lábakkal történt fektetése volt. A sírt általában fával fedték le. A fa később elkorhadt, a föld pedig ráesett a csontvázra, és eldöntötte a lábakat, vagy egy oldalra, vagy kétfelé, ez utóbbi jellegzetes pozíció miatt kapta ez a fektetési mód a békapóz nevet.
Az itt talált sír érdekessége, hogy a csontváznak mindkét alsó lábszára hiányzik,
de mivel a szervesanyag-ágy érintetlen, ezért biztos, hogy nem utólag keverték össze a csontokat, hanem eredetileg így helyezték el azokat. A sípcsontot a jobb combcsont mellett találták meg, a szárkapocs csont viszont a medencecsont alatt volt. Elképzelhető, hogy ennek a személynek eltávolították a lábszárait, de pontosabbat erről is az antropológiai vizsgálatok után tudunk majd mondani.”
Hogy miért hiányoznak a lábszárai, azt egyelőre még nem tudják
A kengyeli kunhalom kutatása menet közben bekerült egy nemzetközi projektbe. Az YMPACT ERC program keretein belül Volker Heyd vezetésével a Helsinki Egyetem kutatói Romániában, Bulgáriában és Magyarországon végezték el a kiválasztott őskori kurgánokat feltárását. Közöttük például a kengyeli mellett egy hajdúböszörményi kurgánt is, ahol a Jamnaja-sír felett, e halomba beleásva szkíta és honfoglalás kori sírokat is találtak.
A kengyeli kurgánban talált csontokat Budapesten magyar és német antropológusok vizsgálják majd, a szervesanyag-mintákat, illetve a csontok szénizotópos vizsgálatát pedig Bristolban és Debrecenben végzik el. A további fejleményekről mi is hírt adunk majd.
A Turista Magazin júniusi, tematikus alföldi számában egy hosszú cikkben mesélünk a kunhalmokról, köztük a kengyeli kurgánról is. A Turista Magazin júniusi számát a Turistashop-ban tudjátok megvásárolni.
