A legfrissebb nemzetközi felmérés szerint gyarapodik a fehér gólyák világállománya. Az előzetes eredmények alapján 330 000 párra becsülhető a számuk, ami több mint kétszerese az 1984-ben számolt gólyapároknak. Magyarországon is bizakodásra adnak okot a növekvő számok, de meddig? Mutatjuk a részleteket.
A német természetvédelmi szövetség, a NABU nemrég publikálta a tízévente végzett nemzetközi gólyaállomány-felmérés legfrissebb előzetes eredményeit – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán.
A több ezer felmérő részvételével zajló akció alapján 330 000 párra becsülhető a világ fehérgólya-állománya.
Ez több mint kétszerese az 1984-ben kalkulált 135 000 párnak, és 20%-os növekedést jelent a 10 évvel ezelőtti 265–280 ezer páros értékhez képest.
Mint írják a közleményben, „eltérő utat járt be” a nyugati, Gibraltár felé vonuló és a keleti, Boszporusz felé vonuló állomány.
Előbbi a 20. században tapasztalt összeomlás után 1984-ben alig haladta meg a 10 ezer párt, mára azonban meghétszereződött.
Ennek egyik fő oka lehet, hogy a gólyák zöme már nem vonul el télire Afrikába, hanem főként az Ibériai-félszigeten tölti a telet. Ott leginkább a hulladéklerakók élelmiszermaradékaival és egy, az öntözési csatornákban elszaporodott amerikai rákfaj egyedeivel táplálkoznak. A német állomány például 3371 párról 13 011 párra nőtt négy évtized alatt. A keleti vonulók földrajzi okok miatt jellemzően továbbra is Afrikában telelnek, így nagyobb a fiatalok halálozási aránya. Költőterületükön viszont a nyugat-európainál jobb állapotban megmaradtak a táplálkozóhelyek, így jobbak a fiókanevelés esélyei.
Magyarországon mélypontot jelentett a 2019-ben és 2020-ban számolt alig 4000-4200 gólyapár,
de fokozatos növekedéssel a hazai állomány tavaly ismét elérte az 5250 párt.
A több mint hatszáz felmérő által gyűjtött adatok alapján az átlagos fészkenkénti fiókaszám az elmúlt tíz évben az aszályos időszakok ellenére is két és fél körül alakul, ami elegendő utódot jelent az állomány hosszú távú fennmaradásához.
„A hazai növekedés örvendetes és bizakodásra ad okot, de egyúttal óvatosnak is kell lenni!” – idézték a felmérést koordináló Lovászi Pétert, az MME monitoring és kutatási osztályvezetőjét a közleményben. Szerinte az állománynagyság ingadozása hazánkban mindig is jellemző volt. Ráadásul nem ismerjük a klímaváltozás, a vizes élőhelyek visszaszorulásának hatásait a gólyaállományra, ezért nem szabad egy év jó eredményéből messzire menő következtetéseket levonni.
A részletes hazai beszámoló ide kattintva érhető el. A nemzetközi értékelés az előzetes eredményekkel pedig itt tekinthető meg.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
