Tudástár

Harsog a haris Szatmár–Beregben

Már megérkeztek az első harisok a szatmár-beregi kaszálókra, amelyek a faj egyik legfontosabb hazai költőhelyét jelentik. A rejtőzködő életmódú madarat nagyon ritkán lehet látni, de a májusi-júniusi éjszakákon jellegzetes recsegő hangját annál többször hallatja.

Szerző:
TM
Fotó:
Habarics Béla
2020. május 8.

Már megérkeztek az első harisok a szatmár-beregi kaszálókra, amelyek a faj egyik legfontosabb hazai költőhelyét jelentik. A rejtőzködő életmódú madarat nagyon ritkán lehet látni, de a májusi-júniusi éjszakákon jellegzetes recsegő hangját annál többször hallatja.

Ha létezne verseny a legkülönlegesebb hangú madarak számára, azon a bölömbika mellett a haris is nagy esélyekkel indulhatna. Aki egyszer is hallotta messzire hangzó, recsegő hangját, egy életre megjegyzi. A faj latin neve - Crex crex- is ezt a hangot utánozza.

Habarics Béla a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője május elsején hallotta az első harist a Szatmári–síkságon, de érkeznek folyamatosan a többiek is.

Haris 04 FOTO Habarcs Bela
Fotó: Habarics Béla

A május-júniusi költési időszakban az üde, magasfüvű rétekből innen-onnan felhangzik ez a furcsa hang, amelynek gazdáit azonban ritkán lehet megpillantani. Repülés helyett is inkább a földön, a magas füvek rejtekében közlekednek. Épp ezért az élőhely tekintetében fontos számukra, hogy a növényzet kellően magas legyen, de ne legyen túl sűrű.

Az Afrikai telelésből visszaérkező hímek elsősorban éjszaka „énekelnek”, bár esetükben a „kiáltoznak” vagy a „reszelnek” kifejezés mindenképpen helytállóbb. Napnyugtától hajnalig szólnak, de leginkább éjjel 11 és hajnali 3 óra között. A hímek hangjukkal jelölik ki területük határait, és jelzik nyitottságukat a párt kereső tojók számára.

Egy hím egy szezonban több tojóval is „viszonyt folytathat”. A tojó a magas füvű, nedves kaszálókon a talajra építi növényi anyagokból készült fészkét. Átlagosan 10 tojást rak, a fiókákat egyedül költi ki és neveli 12-15 napos korukig. Utána a kis harisok magukra vannak utalva, teljes kifejletségüket 8 hetesen érik el. A haris elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, rovarokat, pókokat, puhatestűeket, kiegészítésként gyommagvakat is szedeget.

A haris állománya Európa-szerte csökken, nálunk fokozottan védett faj, 500-2000 körül van az éneklő hímek száma. Ez a szám azonban meglehetősen ingadozó, csapadékos években, amikor több az alkalmas fészkelőhely, több madár költ. A Szatmári-, Beregi-síkság mellett a Bodrogköz a másik legjelentősebb hazai fészkelőhely, de az Őrségben, a Kis-Balatonnál, a Heves-Borsodi-dombság, illetve a patakparti, folyómenti nedves réteken, lápréteken az ország más tájain is előfordul.

A haris életét az intenzív mezőgazdaság jelentősen megnehezítette. Egyre kevesebb a számára megfelelő fészkelőhelyet jelentő magasfüvű, nedves rét. Ahol megmaradtak még ezek az élőhelyek ott a nem megfelelő időben és módon végzett, gépi kaszálás teheti tönkre a fészekaljakat. Épp ezért ahol lehetőség van a természetbarát gyepgazdálkodás elveinek betartatására, vagy van nyitottság annak betartására, ott védőzónák kialakításával megpróbálják biztosítani a haris költések sikerességét. Ezeknek a többhektáros védőzónáknak a területén a gazdák július végéig, augusztus elejéig nem kezdik meg a kaszálást.

Haris 02 FOTO Habarcs Bela
Fotó: Habarics Béla

A fajt a vonulás során is számos veszély fenyegeti, például a Földközi-tenger vidékén folytatott kíméletlen vadászat. Csak Egyiptomban évi 14 ezer harist lőnek le vagy fognak el hálócsapdával. Ha túljutnak a veszélyes zónán, és az egyre kiterjedtebb Szaharán, a harisok Afrika trópusi területein töltik a telet. Egy skóciai harisokkal végzett vizsgálat során kiderült, hogy a geolokátorral (parányi adatrögzítő műszer) ellátott egyedek Kongóban teleltek, elefántok által megnyitott magas füvű erdei tisztásokon.

Cikkajánló