A Csörsz-árok keletkezésnek története homályba vész, még a történészek között sincs egységes álláspont, ám ez mit sem csökkent az Alföldet átszelő, több mint 1200 kilométer hosszú árokrendszer monumentalitásán. Ha valaki kíváncsi a késő római kor egyik ma is felfedezhető maradványára, az egy tanösvény segítségével szó szerint belegyalogolhat a múltba.
Egy meglehetősen borongós novemberi napon sikerült leparkolnunk Csanádi Marci fotós kollégával Gödöllő határában, a Valkóra vezető út egyik leágazásánál.
A ködbe vesző fák misztikus hátteret adtak a jó előre kitervelt túránknak, de ezt egy cseppet sem bántuk, mert tökéletesen passzolt a ránk váró hely hangulatához.
A Csörsz-árok egy szakaszát terveztük felderíteni egy új tanösvény segítségével, amelynek első táblája mindössze néhány méterre áll a Valkót és Gödöllőt összekötő úttól.
Ködös hangulat
Ha valaki kedvet kap majd a következő oldalakon ismertetett túrához, akkor viszonylag egyszerű dolga lesz, mert a „Csörsz-árkot” a Google Maps és a Waze is ismeri, így egyszerűen odanavigáltathatjuk magunkat. Közösségi közlekedéssel is több lehetőség adódik: HÉV-vel, vonattal vagy Volán-járattal is el lehet jutni Gödöllőre, a buszosok a Szárítópuszta nevű megállótól tudják gyalogosan megközelíteni a tanösvény starthelyét, míg vonattal Máriabesnyő a legközelebbi állomás, amely közel egyórás sétát jelent bemelegítésnek.
Tanösvény összefogásból
Tehát ott tartottunk, hogy megérkeztünk Csanádi kollégával a Csörsz-árok tanösvény első táblájához, amelyet át is böngésztünk ráhangolódásképpen. Az idén nyáron elkészült tanösvény a Csörsz-árok Mente Egyesület, a Pilisi Parkerdő Zrt., valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem együttműködésének köszönhető. Nyolc információs táblát helyeztek ki a mintegy 8 kilométeres, jól felfestett nyomvonalon, amely az egykori királyi vadászterületen, közismertebb nevén, a Juharoson vezet keresztül.
A tanösvény első tábláján a ránk váró, mintegy 8 kilométeres nyomvonalat is bemutatják
Az első tábla sok szeretettel köszönt minket, majd fejest is ugrunk a történelembe, és minden lényeges adatot megtudhatunk a Csörsz-árokról.
Nagyon röviden a lényeg: az 1200 kilométernél is hosszabb, az űrből is látható árokrendszer a Kárpát-medence leghatalmasabb építménye, építői 15 millió köbméter földet mozgattak meg.
Aszimmetrikus árkot kell elképzelni, amely átlagosan 2,5 méter mély, a kiásott földet pedig sáncként halmozták fel, amely szintén átlagosan 2,5 méter magas. Az egész képződmény szélessége 3-4 métertől 10 méterig változik.
Emberemlékezet óta népszerű vadászterület ez a hely, amelyet ma Juharos néven ismerünk
Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy kik és miért vágtak bele ebbe a – mai léptékkel is nézve – hihetetlenül nagy munkába, ám mind a mai napig több elképzelés kering a különböző szakterületek között, és sok még a kérdőjel. A leginkább elfogadott régészeti álláspont szerint a Csörsz-árok a Római Birodalom elővédvonala, amely római irányítással, a szarmatákkal való együttműködésben készült I. Constantinus császár uralkodása alatt a 4. században. Persze léteznek egyéb eredettörténetek is, van, aki szerint jóval korábban, 2500 éve kezdték el építeni, majd évszázadokon keresztül építették védvonalként az Alföldet uraló népek.
Szépséges erdős vidék a Csörsz-árokban
És egyszer csak a ködből kibontakozott az árok
Az imént szerzett tudásunk birtokában vetjük be magunkat a ködös erdőbe, követve a tanösvény semmivel sem összetéveszthető, sárga-fehér jelzését, és nem kell sokat botorkálnunk a fák között, hogy feltűnjön az árok egy szakasza. Meg is állapítjuk, hogy ároknak így még nem örült egyikünk sem, és megilletődötten haladunk a történelmi emlék egy rövid szakaszán. Körülbelül egy kilométer után jött velünk szembe a tanösvény második táblája, amely – egyebek mellett – a környék természeti értékeire hívja fel a figyelmet, valamint egy szép nagy képen megmutatja a közeli Bethlen-fát. Ezt a hatalmas kocsányos tölgyet egyébként pár perc séta után már élőben csodáljuk, és miután elkészítjük a kötelező fotókat, indulunk is tovább a következő táblához.
Kös előttem, köd utánam
Ezt a nemrég felújított Erzsébet-pihenő mellett találjuk, és a mondák világába visz minket, ugyanis jó pár történet kapcsolódik a Csörsz-árokhoz. Egy valkói legenda szerint élt a környéken egy király, akinek volt egy gyönyörű, ám meglehetősen dölyfös lánya. Ebbe a teremtésbe szeretett bele egy, a Tisza mentén élő királyfi, aki meg is kérte a kezét, ám a jellembéli kihívásokkal küszködő lány azt a feltételt szabta, hogy hajóval akar utazni az új otthonába. A királyfinak – akit történetesen Csörsznek hívtak – nem volt más választása, és egy árkot ásatott a Tiszától egészen Valkóig, és hajón érkezett a mátkájáért.
A vizesárok-teóriát egyébként a valóságban is elképzelhetően tartják vízgazdálkodási szakemberek, ugyanis a Tarna máig négy Csörsz-árok-szakaszt köt össze, ezért könnyen lehet, hogy az árokrendszerrel védték a lakóházaikat a régiek, akik így tarthatták meg, illetve vezethették el a vizet.
Közel 170 évre teszik a Bethlen-fa néven ismert, hatalmas kocsányos tölgy korát
Sissi kedvenc pihenője
A hármas tábla mellett egy takaros kis házikót találunk. Ez az Erzsébet-pihenő, amely egy régi vadászház, de ez nem látszik rajta, mert nemrég újították fel, és jelenleg négy évszakos pihenőként funkcionál. Az épület nem véletlenül kapta a nevét, ugyanis ezen a területen előszeretettel vadászott Ferenc József, míg feleségének ez volt az egyik kedvelt pihenőhelye. Aki többet is szeretne megtudni a Magyar Természetjáró Szövetség segítségével megújított ház történetéről, használja a QR-kódot, mert mi most árkozunk tovább.
A negyedik tábla nagyjából a tanösvény távjának felénél ácsorog, így van idő emészteni a korábban kapott információkat, illetve gyönyörködni az erdőben, mert ezen a környéken szerencsére nem az akácos az úr, hanem leginkább a tölgyes.
Ha nem trappolunk hangosan, és egy kis szerencsénk van, jó eséllyel találkozhatunk az erdő néhány lakójával is, vadban ugyanis kimondottan gazdag ez a vidék.
Őzet, szarvast és vaddisznót ugyan nem láttunk, madarakból viszont nem volt hiány, csuszkák, különböző fakopáncsok repkedtek felettünk, majd egyszer csak nagy zsibongás támadt, és egy zsákmányra leső karvalyt láttunk elsuhanni a ködben.
A tanösvényre visszatérve: a negyedik tábla az árokrendszer védelmére hívja fel a figyelmet, valamint arra is rávilágít, hogy – monumentális mivolta ellenére – mennyire kevesen ismerik. Két másik hasonló védmű is létezik Anglia és Skócia határán (Antoninus és Hadrianus fala) amelyek már a világörökség részei, és nem csekély turisztikai forgalmat generálnak. A viszonylag közeli ötös tábla gyakorlatilag egy kis dicsekvés, mert a Csörsz-árok Mente Egyesület szakmai eredményeit mutatja be, míg a hatodik A sokarcú Csörsz címet kapta, és ennek megfelelően az árokrendszer mai állapotait mutatja be, az egészen jól kivehető árkoktól egészen a szántásokban megbúvó mélyedésekig, amelyek leginkább csak a légi felvételek segítségével azonosíthatók be.
Ha valaki figyelmesen olvasott, tudja, hogy már csak két tábla vár ránk Valkóig. A hetedik a korabeli térképi ábrázolásokat mutatja be, amelyen gyorsan átsiklunk, mert így ebben a formában nem könnyen befogadható.
A nyolcas, egyben utolsó tábla előtt viszont le a kalappal, mert gyakorlatilag az összes lehetséges elméletet megvillantja az árokrendszerrel kapcsolatban, a római védműtől kezdve a vízgazdálkodáson át egészen a Tejút földi vetületének megvalósításáig.
Ennél a pontnál Csanádi kollégával azon kapjuk magunkat, hogy ki is értünk az erdőből, és ismét a Valkót és Gödöllőt összekötő autóútnál vagyunk egy sportpályával kombinált pihenőhelynél. Itt két dolgot tehet a Csörsz-árkot megjárt vándor: vagy visszabuszozik a közeli megállóból a kiindulási ponthoz, esetleg Gödöllőre, vagy nekiáll stoppolni, ami jóval gyorsabb és hatékonyabb megoldás lehet, ráadásul a rövid autóút alatt remekül felvághatunk frissen szerzett tudásunkkal.
A tanösvény egy jól felszeretelt pihenőhelynél ér véget Valkó határárban
Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy árokrendszernek is lehetnek rajongói, de ha jól belegondolunk, milyen monumentális és rejtélyes építményről van szó, máris érthető a Csörsz-árok Mente Egyesület léte. „Az az elvünk, hogy csak az védhető meg, amit szeretünk, és csak azt szerethetjük igazán, amit ismerünk” – árulta el megkeresésünkre Harkányiné dr. Székely Zsuzsanna elnök, aki nem mellesleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense is. A fentiek szellemében hozták létre a tanösvényt, de készítettek már ismertető kiadványokat, kiállítási anyagokat, továbbá előadásokat is szoktak tartani különböző helyeken. A természetjáróknak jó hír, hogy rendszeresen szerveznek túrákat a látható szakaszokra, ezek közül a Csörsz-napi Csörsz-túra az egyik legnépszerűbb, május első szombatján.
A közvetlen ismertetésen túl még rengeteg terve van az egyesületnek: egyebek mellett térinformatikai rendszerbe gyűjtik a jelenleg is rendelkezésre álló adatokat, pontosítják az árokrendszer futását a térképeken, valamint egységesítik az ábrázolását. Szintén fontos céljuk, hogy növeljék az árokrendszer „védettségi fokozatát”. Dr. Székely Zsuzsanna elmondása szerint a tagság (volt) egyetemi tanárokból, dolgozókból, (volt) hallgatókból, valamint lelkes érdeklődőkből, barátokból, családtagokból áll, de mindenkit sok szeretettel várnak, akár személyesen a rendezvényeikre, akár a Facebook-csoportjukban, ahol rengeteg információt, képet és érdekességet osztanak meg az árokrendszerrel kapcsolatban.
Köszönet a Csörsz-árok Mente Egyesületnek a cikk elkészítéséhez adott hasznos információkért!
A közelben lakókon kívül elég kevés természetjárónak jut eszébe a Gödöllői-dombság mint túrahelyszín, pedig a környék számtalan izgalmas célpontot rejt. Arról nem is beszélve, hogy amíg a dombság délebbi, homokkal borított területei alföldi jellegűek, a Gödöllő–Valkó-vonaltól északabbra már inkább középhegységet idéznek a meredek dombsorok a szurdokvölgyszerű vízmosásokkal. Ennek köszönhetően – egy megfelelően választott túraútvonallal – amolyan kettő az egyben élményünk is lehet, hiszen egy túrán láthatunk árvalányhajas „sztyeppét” és tölgyes „hegyi” erdőt. A környék vonzerejéhez jelentősen hozzátesz a terület gazdag növény- és állatvilága, nem véletlenül hozták itt létre még 1990-ben a Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzetet. A Vácegres és Pécel között elterülő, mintegy 12 ezer hektáros védett természeti terület tizenegy település határát érinti.
Ma már kevésbé él a köztudatban, de a 19. századig ez a térség volt hazánk szürkemarha-kereskedelmének egyik legjelentősebb pihenőterülete: a pesti és a nyugat-európai piacokra hajtott gulyák a környék hatalmas fás legelőin pihentek meg. Ennek megfelelően jelentős volt itt a pásztorélet csárdákkal, betyárokkal, és még a hírhedt Rózsa Sándor is sokszor megfordult a környéken. A marhahajtás emlékét több elnevezés őrzi ma is, ilyen például a Nyári-járás, a Csárda-lapos, az Ökör-állás és a Király-kút. Az évszázados legeltetés ugyanakkor nem tűnt el nyom nélkül, az erősen letaposott, összetömörödött talajon nehezen tudott megújulni az eredeti erdő, ezért sok helyen nem őshonos fafajokat, elsősorban fehér akácot és fekete fenyőt telepítettek.
A környék felfedezéséhez számos remek túraútvonal áll rendelkezésünkre, ezek közül ajánljuk a Természetjáró.hu kínálatából A Történelmi emlékek nyomán a Gödöllői-dombságban túrát, amit ITT tudsz elérni.
A cikk a Turista Magazin 2022. december - 2023. januári számában jelent meg.
