A hüllők és a kétéltűek sem a fagyokat nem bírják, sem táplálékot nem találnának maguknak télen. Mit csinálnak akkor?
Téli álmot alszanak – vágnánk rá, de ez így nem pontosan igaz. Valójában hibernálódnak. A magyarországi hüllők, a kígyók, a gyíkok és a mocsári teknősök nyár végén, ősz elején már elkezdenek többet fogyasztani, hogy legyenek tartalékaik télre. Elbújnak egy fagymentes és viszonylag száraz helyre (faodú, üreg, megfelelő páratartalommal), és tavaszig nem vesznek magukhoz több táplálékot. Amikor „téli álomba szenderülnek”, tizedannyit ver a szívük, de a légzésük és a többi életfunkciójuk is nagyon lelassul. Egyetlen teknősfajunk, a mocsári teknős a mocsárba fúródva vészeli át ezt az időszakot.
A kétéltűeknek – a békáknak, a gőtéknek és a szalamandráknak – vizes közegre van szükségük a teleléshez, különben kiszáradnának. „A telet tehát kifejezetten oxigénszegény környezetben alusszák át, általában a víz azon rétegeiben, ahol már nincs jég, vagy mocsarakban, vízinövényekbe kapaszkodva” – ismerteti a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a weboldalán.
A napsütéses órák számától függ, mikor kezdődik a hüllők és kétéltűek hibernációja, mert ekkor a szervezetük egy olyan hormont kezd termelni, ami hibernálásra készteti őket, tavasszal pedig fordítva. Ez a szalamandráknál február végén, március elején történik meg, a zöld levelibékáknál csak április végén.
