Izzik a galagonya

Bár a természet lassan már nyugovóra tér, a késő ősz is tartogat még vadon termő finomságokat. Az erdei gyümölcsök nemcsak üde színfoltot jelentenek az egyre sápadtabbá váló tájban, de őszi-téli étrendünket is színesebbé tehetik.

Szerző:
Dénes Andrea
Tóth Judit
Fotó:
123rf.hu
Dénes Andrea
2023. november 6.

Bár a természet lassan már nyugovóra tér, a késő ősz is tartogat még vadon termő finomságokat. Az erdei gyümölcsök nemcsak üde színfoltot jelentenek az egyre sápadtabbá váló tájban, de őszi-téli étrendünket is színesebbé tehetik.

Az influenzaszezon közeledtével a késő őszi bogyók kiváló C-vitamin-forrást is jelentenek, már csak ezért is érdemes azokat fogyasztani. A színes bogyók állatok sokasága számára biztosítanak létfontosságú élelemforrást, ezért gyűjtés során legyünk tekintettel erre. Ne szedjük le az összes termést, hagyjunk az erdőlakók számára is.

A jól ismert csipkebogyó mellett mindenképpen meg kell említeni a kökényt, amelyből készülhet tea, szörp, lekvár, mártás, likőr, ecet és áztatott ital – kökényvíz – is, de aszalva müzlibe is használhatjuk. A sóskaborbolyát (Berberis vulgaris) talán kevesebben ismerik, pedig C-vitamin-tartalma ennek a gyümölcsnek szintén magas, a bogyó savanykás íze pedig nyersen is kifejezetten kellemes. A bogyókból lekvárt, szörpöt, savanyúságot lehet készíteni, és a növény levele is fogyasztható, amelynek szintén savanykás íze van, a kérge azonban mérgező.

Az idei esős és meleg nyár kedvezett a galagonyának, a bokrok bőven hoztak nagy terméseket, ráadásul úgy tűnik, a meleg és szélmentes ősz is megnyújtotta a galagonyaszezont. A hazai három galagonyafajunk közül kettő termése ehető, illetve virágos hajtásával együtt gyógynövény is. Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) levelei mélyen szeldeltek, termésében egy mag van. A kétbibés galagonya vagy cseregalagonya (Crataegus laevigata) levelei nem szeldeltek mélyen, de ennél biztosabb jegy a virág, illetve a termés két vagy három bibéje és magja.

A harmadik faj a fekete galagonya (Crataegus nigra), termése sötétlila, szinte fekete. Nálunk nagyon ritka, fokozottan védett faj, épp ezért nem is gyűjthető.

A galagonyát a legtöbben teaként alkalmazzák, de régen, az ínséges időkben, termése fontos lisztpótló is volt.

Érdemes megpróbálkozni a lekvár készítésével, de a termésekből lehet zselét és gyümölcssajtot is csinálni. Bár a galagonyalekvár esetében a befektetett munka nem áll arányban a kifőzött lekvár mennyiségével, mégis megéri a fáradozást, mert a lekvár finom, és jótékony hatása van a szív- és érrendszerre.

Ebben az időszakban gombák után is érdemes még kutatni. A lilatönkű pereszke, a júdásfülgomba vagy a kései laskagomba is most kezd előbújni. November elején még sötét trombitagombát (Craterellus cornucopioides) is találhatunk, bár ez a faj leginkább szárítva tudja megmutatni igazi arcát. Érdemes az üzletekben, piacokon is nyitott szemmel járni a szárított gombáért.

A gomba latin neve a „cornucopia”, azaz bőségszaru kifejezésből ered, amit valószínűleg tölcsérszerű alakja miatt kaphatott. A gombát sokféle névvel illetik, a németek például a színe miatt a holtak trombitájának hívják, Erdély egyes részein barátfülnek, az Őrségben tölcsérgombának nevezik.

A néhány centiméter magas, sötét színű gombát nem könnyű megtalálni az avarban, de jó hír, hogy ahol egy van, ott több is lesz, mert rendszerint csoportosan nő a savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben.

Gyűjtéskor csak a fiatal példányokat szedjük. A gomba frissen nem túl jellegzetes íze és szaga szárítva aromássá és kellemesen fűszerillatúvá válik, így porítva fűszerként is használható.

RECEPTEK

Galagonya-birs lekvár
A galagonyalekvár önmagában is megállja a helyét, de készíthetjük más őszi vad- vagy kerti gyümölcsökkel vegyesen főzve is. Legegyszerűbb talán, ha birsalmával vagy almával keverjük fele-fele arányban. Az alaposan megtisztított birsalmákat félbevágva, magházastól és héjastól vízben megfőzzük, majd ha kihűltek, kivesszük a vízből, kivágjuk a magházakat, meghámozzuk őket, és a gyümölcshúst pépesítjük. A galagonyabogyókat a birs főzőlevében (amennyi ellepi őket), kevés citromsav hozzáadásával megfőzzük. A főtt galagonyát először egy nagyobb lyukméretű, majd egy közepe lyukméretű szűrővel felszerelt passzírozón kétszer átpasszírozzuk, és a birsalmapéphez keverjük. A gyümölcskeveréket ízlés szerint édesítjük és összefőzzük, majd csírátlanított üvegekbe töltve száraz dunsztba tesszük.

Erdei gombás, kecskeordás, színes kenyérlángos

A kenyérlángos tésztájához 2 dkg élesztőt 2 dl langyos vízzel, kis cukorral felfuttatunk, majd 30 dkg liszttel és egy csapott teáskanál sóval alaposan kidolgozzuk. Dagasztás közben 2 dkg vajat is adagolunk hozzá. Fél órát hagyjuk kelni, majd két hosszúkás lángost nyújtunk, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsibe helyezünk. A feltéthez 18 dkg kecskeordát térfogatra ugyanannyi tejföllel elkeverünk, fokhagymával, sóval, borssal ízesítjük, és a kenyérlángosok tetejére terítjük. Erre kerül az előzetesen apróra vágott, sós-fokhagymás olajon lepirított erdei gomba, majd megszórjuk kockára vágott angolszalonnával, paradicsom- és zöldpaprikakockákkal és néhány egészben hagyott sötét trombitagombával. Előmelegített sütőben sütjük, amíg a tészta aranybarnára sül.

További receptek és hasznos információk a vadon termő növényekről és gombákról: erdőkóstoló.blog.hu

A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. novemberi számában.

Cikkajánló