Amíg tart a hómentes idő a Tátrában, még biztonsággal lehet ostromolni a legmagasabb csúcsokat és a láncokkal biztosított gerinc- és hágóutakat. Ezekből mutatunk egyet, ami kevésbé ismert ugyan, mint a hírhedt Sas-út, ám könnyebben járható, és hasonlóan látványos.
A Liptói-havasok (Západné Tatry) hegyóriásai többnyire kisebb kőtörmeléklejtőkkel foltozott gyephavasi csúcsokban tetőznek, lejtőik nyáron a zöld legkülönfélébb árnyalatait, ősszel a rozsdabarna, a vörös és a sárga tónusait öltik. A magasra törő, füves hátak között igazi színfolt a Hegyes-Rohács csoportja, a hegység főgerincének egyik nyugati szakasza:
itt a Magas-Tátrából ismerős jég marta, vad sziklaletörések, tekintélyes sziklafalak és tengerszemek tarkítják a magashegységi látképet.
A sziklafogakon és szűk párkányokon helyenként kitett, láncokkal biztosított turistaösvény navigál keresztül. Túránkon a Liptói-havasok déli oldalának egyetlen klasszikus turistaházából, a Zsári-menedékházból (Žiarska chata) kapaszkodunk a kétezres csúcsok világába, és a Baníkov valamint a Tri Kopy szabdalt gránitvilágának oldalában függeszkedve haladunk előre a gerincen, mielőtt visszaereszkedünk az erdős völgybe. A túra egy hosszú vagy két rövidebb napban is teljesíthető, ha a turistaházban éjszakázunk. A láncos ösvényszakaszok és a kitettség miatt ez az útvonal csak gyakorlott, szédülésmentes, nagy lépésbiztonsággal közlekedő túrázóknak ajánlott.
A völgyön fel
A Liptói-havasok viszonylag elhagyatott déli völgyei közül kiépítettségével tűnik ki a Zsári-völgy (Žiarska dolina), amelyben a kék jelzés lesz kalauzunk. A turistaút hosszan követi a repedezett aszfaltutat, majd a hegyoldal irtásoktól, lavináktól és széldöntésektől megtépázott erdőségének ösvényét követi - persze kényelmesebb a feltáróúton maradni végig.
A szűk, erdős völgy elején található Liptó egyetlen látogatható bányája a Medvedia štôlňa (Medve-alagút). Előtte kis fogadóépület és néhány információs tábla áll. A környékbeli ércbányászatot német telepesek indították be a 13. században, ám ezt a járatot csak a 18. században fúrták. Itt csupán a „bolondok aranyát”, a kénsav előállításához szükséges piritet találták, és abból is csak annyit, hogy hamarosan be is szüntették a termelést. Az 500 m hosszú járatba induló vezetett túrákon lámpával a kézben ismerkedhetünk meg a bányászoktól kéregető, törpszerű permoníkokkal vagy a Tátra-vidék ásványaival.
A völgyben befelé haladva egyre nőnek a hegyek, míg végül megritkul az erdő, és feltárul a Veľký Závrat (Nagy-Retesz-katlan) teknője közepén a turistaház épületével. Mögötte túránk célpontja, a főgerinc sziklás szakasza emelkedik. A három oldalukon élesen felszökő, gránitfalakkal keretezett mélyedések voltak a völgyet vájó gleccser táplálóterületei, a kárfülkék, ahol a jég felhalmozódása történt. A legvastagabb pontján 160 méteres jégár mintegy 6 km hosszan nyújtózott a legutolsó jégkorszakban.
A Zsári-menedékház (Žiarská chata) belső kialakításában inkább a nyugati sztenderdeket idézi, a szlovákiai turistaházak meghittsége csak nyomokban érhető benne tetten. A kényelmes, 40 főt (többségében matracszálláson) befogadni képes, étteremmel is felszerelt épületet 2006-ban az alapjaitól építették újjá, de története egészen az 1930-as évekig nyúlik vissza. A kor Szlovákiájának legmodernebb turistaháza mindössze 1944-ig üzemelt, amikor a partizánokat üldöző német csapatok elpusztították. A háború után rögtön újjáépítették.
Láncokon, párkányokon
A ház mögött áll a hegyimentők épülete, mellette térünk balra a zöld jelzésre. A táj innentől a megszokott gyephavasi „koreográfia” szerint változik: vízesés, törpefenyők, majd nyílt, gyepes hát következik, közben pedig nagyszerű a kilátás a drámai hegyekkel övezett völgyre. Bár a csúcsok többnyire gömbölyűek, a tetőszintet övező, meredekre faragott völgyfők, a szürke festékpacákként „szétfröccsent” törmeléklejtők és az előbújó gránitbordák vad magashegyégi tájat alkotnak.
Felérve mellékgerincen fordulunk a főgerinc felé, és hol szűk, sziklás, hol pedig tágas, füves háton hullámzunk a 2178 méteres Baníkov (Bánya-hegy) csúcsáig. A hegység 4. legmagasabb csúcsáról a főgerinc legmagasabb hegytömbjéről feltárul az északi oldal, a Rohácsi-tavak festői katlanja, valamint a környező sziklapiramisok hosszú sora is. A Liptói-havasok szögletes hullámai mögött a Magas-Tátra sziklafogai bukkannak ki, északon a Beszkidek, délen az Alacsony-Tátra zárja a panorámát a Liptói-medence túloldalán.
A csúcsról jobbra a piros jelzést követjük, kitett, sziklás útszakaszok állnak előttünk. A láncokkal biztosított ösvényen párkányokon és sziklabordákon egyensúlyozunk, a technikás útvonal leküzdésében jókora szolgálatot tesznek az újabb és újabb adrenalinlöketek. A kezdeti izgalmak után a Hrubá kopa lapos tömbjét sétálva hódítjuk meg, és visszatekintve látszik csak igazán, micsoda jég csiszolta meredélyként „tekint" észak felé a sziklatarajos Baníkov. A Hrubá kopa csúcsának formavilágát őrzi a neve is, hiszen a kopa dombot jelent, mégis ez a túra legjobb kilátópontja: semmi sem takar bele a Gerlachfalvi-csúcsig szabdaltan hullámzó hegyvilág képébe. A Tátra-vidék legátfogóbb panorámáinak egyikét kínálja a csúcs.
Köves, meredek ösvényen ereszkedünk a Tri Kopy (Három-púp) gerincszakaszára, ahol az előrehaladás trükkössé válik. Jobbról ugyanis a Veľký Závrat (Nagy-Retesz-katlan) hátravágódott teknője, balra a Rohácsi-völgy leszakadása fogja közre a három kis gránitpúpban tetőző gerincet, amibe a jégkorszaki erózió mindkét oldalról alaposan beleharapott.
A csapás ferde sziklatáblákra hág, láncok nyújtanak fogódzót az első kúp kerüléséhez,
majd egy meredek felszökés végén szűk sziklabarázdában, ismét fémhágcsókba kapaszkodva juthatunk fel a második tetőpontra. Az ereszkedés jóval technikásabb: elvékonyodó sziklapárkányokon, gránitkiszögelléseken megfeszülő láncon, komoly magasságban vezet tovább az út. Az erőpróba közben beiktatott pihenőkhöz elsőrangú kilátás dukál.
A harmadik „kopa” már könnyebb falat, néhány ferde szikla láncos megmászása után falat kerülünk, mielőtt felsétálunk a kőtörmelékes csúcsra. Vessünk egy utolsó pillantást a panorámára, mert innen már a Smutné sedlo (Szomorú-nyereg) elágazásához ereszkedünk. Ebből a kék jelzésen, fárasztóan meredek, helyenként morzsalékos ösvényen tartunk a turistaház felé, amit fenyőligetben érünk el. A háztól a már ismert úton, legegyszerűbben az aszfaltot követve juthatunk le a hegylábra. De nyári szezonban rollert és biciklit is bérelhet, aki be meri vállalni a lefelé száguldást a helyenként tankcsapda méretű kátyúkkal lyuggatott úton.
Hasznos információk
A túra egynapos verzió esetén hajnali indulással és kora esti érkezéssel jár, aki viszont két napra menne, pár órás völgysétára és másnap (kényelmes tempóban) kb. teljes napos túrára készüljön. A Zsári-menedékház meglehetősen felkapott, ezért a foglalást érdemes jó előre elintézni. A túrát csak jó időben, hómentes időszakban szabad bevállalni, és november elejétől, a téli zárlat idején nem is járható (az ösvény a menedékház fölött le van zárva).
Aki többet túrázna, annak a Liptói-havasok déli oldalán ajánljuk még a Jakubina csúcskörét, de érdemes átnézni az északi oldalra is, ahol a hegység egyik legszebb könnyű túrakörét, a Rohácsi-tavak felkeresését érdemes megejteni. Ha valaki egyéb túrákra kíváncsi Szlovákiában, 60 útvonal közül válogathat a Természetjáró gyűjtőoldalán.
