Túraajánlat

Karszttúra két keréken

Magyarország valamiért mostohagyermekként kezelt északkeletei szeglete meglehetősen kiesik a turisták látómezejéből. Ezért is olyan elszigetelt, csendes, ugyanakkor hangulatos vidék ez. Pedig a látványos ördögszántásokkal, és vadregényes erdőkkel tarkított tájon számos bakancsos és kerékpáros túra vár minket.

Szerző:
Benecz „Paraferee” Ferenc
2015. november 14.

Magyarország valamiért mostohagyermekként kezelt északkeletei szeglete meglehetősen kiesik a turisták látómezejéből. Ezért is olyan elszigetelt, csendes, ugyanakkor hangulatos vidék ez. Pedig a látványos ördögszántásokkal, és vadregényes erdőkkel tarkított tájon számos bakancsos és kerékpáros túra vár minket.

Aggtelekre - a lassacskán teljes hosszában kiépülő, Miskolcról észak felé tartó M30-as autópályán - egész gyorsan el lehet jutni autóval. Ettől függetlenül ez a vidék elhagyatottságot sugároz. Ennek persze azon kevesek, akik turistaként látogatnak ide, kifejezetten örülnek.

Vadregényes, magányos és csendes táj ez. Olyan erős kisugárzással, amelyre egy erre kifejlesztett mérőberendezés kiakadna. Ez a lágyan hullámzó táj igen csalóka. Távolról nézve élménygurulásra csábító, közelebbről szemügyre véve, két keréken gördülve azonban hamar rájövünk, hogy tele van kisebb-nagyobb lejtőkkel és emelkedőkkel. Ugyanakkor olyan útvonalat is lehet találni, amelyen nem kell egy maraton középtávjának megfelelő szintkülönbséggel szembesülnünk.

Nem túl korai ébredés után minimális csomaggal (esőkabát, víz, némi elemózsia és defektjavító készlet) a hátunkon kezdünk tekerni a szállásunktól Jósvafő felé. Az aszfaltozott út komótoson emelkedik, s így lassan bemelegszünk, miközben magunk mögött hagyjuk a házakat. Balunkon ördögszántás díszíti a lankás, füves hegyoldalt, míg jobbunkon csodálatos kilátás nyílik a szélesen elterülő tájra. Kaszálók, mezők és kisebb erdős területek váltakoznak a hullámzó vidéken.

 

vtr.jpg

A Vörös-tó partján (Fotó: Benecz Ferenc)


Útközben elérjük a Baradla barlang vörös-tói bejáratához tartozó parkolót. Itt érdemes legurulnunk a tóhoz, mert - hacsak nincs nagy szárazság - fantasztikus látvány tárul elénk. A vörös talaj (terra rossa) és a buja, zöldellő növényzet által körülölelt parányi állóvíz hangulata lenyűgöző. Ne hagyjuk ki a part közelében emelkedő Medve-sziklákat sem. A sziklaformációk a kréta-eocén trópusi tönkösödés során kialakult kúpkarsztok, amelyek az idő előrehaladtával a saját agyagos málladékukba temetkeztek, ily módon megállítva további karsztosodásukat. Ezek a kúpok évmilliókig pihentek a málladék alatt. Az agyagos „köpeny” a külső erők hatására lepusztult, s újból kezdetét vette a felszíni karsztosodás.

 

Ha nehezen is, de ellenállunk a selymes fűben történő hosszas időzésnek. Visszakapaszkodunk a parkolóba, majd a műútra. Folytatjuk gurulásunkat Jósvafő felé. Innen villámgyorsan, egy rövid szerpentinen jutunk le Jósvafőre.

  

fdf(1).jpg

Jósvafő központja (Fotó: Gulyás Attila)


A szűk és kacskaringózó utcát kis méretű, régi házak szegélyezik. A központi részen - ahol a Vass Imre-barlangból érkező Tohonya-patak miatt kiszélesedik a tér - rövid időre megállunk. A hangulatos parton sétálgatva egy idős asszonnyal elegyedünk szóba, aki pár mondatot követően egy fagyizóhoz irányít minket. Miután elfogyasztottunk egy tucatnyi gombócot, újra nyeregbe pattantunk. A patak mentén tekerünk, a zöld kerékpáros jelzésen. A betonozott úthoz nem sokáig ragaszkodunk, mert a jelzés jobbra letér egy dózerútra, majd erőteljesebben emelkedni is kezd. Szerencsére nem vészes, s viszonylag hamar feltekerünk.

 

okt-26-27_092.jpg

Egyes szakaszokon újra és újra kitárulkozik körülöttünk a táj... (Fotó: Gulyás Attila)


A tetőre érve fantasztikus látvány tárul elénk. A hullámzó mezőket erdővel borított hegyek veszik körbe. A füves területet kígyózva szeli át a földút két kitaposott nyomvonala. Egy kereszteződéshez érünk, melynek sarkán táblák jelzik a helyes irányt. Haladunk tovább egyenesen Szelcepuszta felé, bízva abban, hogy megpillanthatjuk a helyi ménest. Lassan gurulunk a hullámvasútszerű földúton, hogy minél többet lássunk a csodálatos tájból. Bő 3 kilométer után érünk az erdei iskolához. Innen kövezett úton folytatjuk utunkat. Nem sietünk - igazi túratempóban haladunk tovább. Az útvonalon eddig nem volt a közepes kondícióval rendelkező csapat számára „kitekerhetetlen” emelkedő. Egyes szakaszokon újra és újra kitárulkozik körülöttünk a táj.

 

okt-26-27_150-2.jpg

Morzsányi civilizáció Szelcepusztán (Fotó: Gulyás Attila)


Az erdőből kiérve megpillantjuk a távolban hullámzó lankás hegyoldalakat, melyek már Szin aprócska településének közelségét jelzik. Pár perc alatt közvetlenül a falu határában érünk ki a műútra, ahol jobbra tartva haladunk tovább. Egy kilométert sem tekerünk, és máris Szinpetriben találjuk magunkat. A település túloldalán, a házak feletti dombon, gigantikus méretű, szalamandrát mintázó jel látható. Innen már csak egy 13 km-es aszfaltút vár ránk, hogy visszaérjünk szállásunkhoz. Szusszanunk egy rövidet, pótoljuk az eltekert energiánkat, majd „lánctalpazásba” felsorakozva nekivágunk a végének. Jósvafőig viszonylag sík terepen haladunk a kiszélesedett völgyben. A településtől Aggtelekig egy nem túlságosan nehéz emelkedőt kell leküzdenünk.
 
Bár túránk se kifejezetten hosszú, se emelkedőkkel alaposan megtűzdelt nem volt, a végére azért rendesen begyűjtöttünk a kilométereket. Igazán jól esik a tusolás, no és persze egy kiadós, meleg vacsora. A táj hangulata és szépsége olyan hatással volt a csapatra, hogy az esti borozgatás közben már a következő karsztvidéki túránkat terveztük.

  

aggt.jpg

Fotó: Benecz Ferenc   

 

 

Hasznos információk

Útvonal: Aggtelek - Jósvafő - Szőlőhegy - Szinpetri - Jósvafő - Aggtelek
Táv: 30 km
Vízvételi és étkezési opciók: Aggtelek, Jósvafő és Szinpetri településeken. Fagyizni a Jósvafő központjában található apró „házikóban” érdemes.
Látnivalók: Aggteleken és Jósvafőn a Baradla barlang, a Vörös-tó és a közelében található Medve-sziklák; a jósvafői harangtorony; a világ legnagyobb könyve és a papírmalom Szinpetriben
Az út jellege: kb. 60% aszfaltozott és 40% földút
Ideális időszak: tulajdonképpen bármelyik évszakban elindulhatunk erre a körre, de esőben, illetve közvetlenül az esőzések után a földes részeken csak igen nehézen lehet haladni.
Kinek ajánljuk: legalább közepes kondícióval rendelkező kerékpárosok számára
Megközelíthetőség: Aggtelek Miskolc felől egyórás úttal érhető el a 27-es úton
Ajánlott felszerelés: hegyikerékpár, bukósisak, esőkabát, kulacs vagy folyadéktároló rendszer, kis hátizsák, tartalék belső, defektjavító készlet

 

 

 

Tudtad?

Az Aggteleki-karszt kistájcsoport az Észak-magyarországi-középhegység nagytáj Aggtelek-Rudabányai-hegyvidék középtájához tartozik. A kistájcsoport két kistájat, az Aggteleki-hegységet és az Alsó-hegyet foglalja magában. Az Aggteleki-karszt triász karbonátos kőzetekből - elsősorban mészkőből, helyenként dolomitból - épül fel, amelyeket triász palák és pannon üledékek kísérnek. Szintén gyakori az olykor méteres vastagságban előforduló vörösagyag. E vidéken a mérsékelt övi karsztfejlődés szinte valamennyi megjelenési formája megfigyelhető. Az Aggteleki Nemzeti Park 1985. január 1-jén alakult meg. Hazánk nemzeti parkjai közül ez az első, amelyet hangsúlyozottan a földtani természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvására hoztak létre.

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2013 júliusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Ezért menj nemzeti parkba kirándulni

Amit felszántott az ördög - Top 5 geotúra

Élet a Kéken - Putnoktól Bódvaszilasig

Cikkajánló