Két keréken a Mura mentén – Kipróbáltuk az Év Kerékpárútját

A napokban a Murához utaztunk, hogy egy régóta esedékes kenutúrán járjuk be a híresen szeszélyes és vadregényes délnyugati határfolyónk egy szakaszát. Ha már arra vitt az utunk, mindenképpen szerettük volna a nemrég kialakított és rögtön díjjal elismert Murakeresztúri kört is letekerni. Ehhez azonban először biciklit kellett szereznünk, azt ugyanis nem vittünk magunkkal. Szerencsére a murakeresztúri Polgármesteri Hivatalban van lehetőség kölcsönzésre, így a probléma gyorsan megoldódott.

Míg próbálgattuk a bicikliket, a hivatal munkatársától megtudtam, hogy a Murakeresztúri körre már korábban is jöttek bringások, de az Év Kerékpárútja díj elnyerése óta érezhetően megnőtt iránta az érdeklődés.

Ahol Zrínyi Miklós várat épített

A hivataltól a Honvéd utcán kitekertünk a focipályáig, majd a kerékpárúton elhagytuk a falut, és meg sem álltunk a Mura gátjáig.

A folyó egyelőre az ártéri erdő mögé rejtőzve haladt mellettünk, kisvártatva azonban a gátról jobbra lekanyarodott a kerékpárút a folyó felé. Ez azonban csak egy leágazás, ami leviszi a bringásokat a Murához. Visszatérve továbbra is a gát tüköraszfaltján folytattuk utunkat. Ezt követően már volt egy kis rálátásunk a folyóra, és ezen a szakaszon néhány másik bringással is összetalálkoztunk.

Hamarosan aztán elhagytuk a gátat, és kereszteztük a síneket. Áthaladtunk egy kis vízfolyás, a Visszafolyó-patak felett, ami érdekes nevét arról kapta, hogy a szokásoktól eltérően nem északról délre, hanem délről északra folyik.

Az erdőbe beérve egy történelmi emlékhelynél szállunk le újra a bringáról. Az egykori Zrínyi-Újvár helyét falépcsőkön lehet megközelíteni.

Az erősség, és az ott állomásozó többszáz fős őrség nemcsak a Mura átkelőjét vigyázta, de a muraközi Zrínyi birtokokat és Stájerországot is. A vár léte eléggé idegesítette az ekkor már Kanizsát elfoglaló törököket, akik többször is megostromolták azt, és végül 1664 nyarán le is rombolták.

A várból ma már semmi nem látszik, a 2022-ben történelmi emlékhellyé nyilvánított kis erdei fennsíkon emlékmű és emléktábla áll, illetve egy rekonstruált kút, amit a vár egykori kútjának mintájára, annak feltételezett helyén építettek.

A szemet gyönyörködtető találkozás

A következő látnivalóért, a Mura és a Dráva összefolyásért egy kis kitérőt kell tenni, de nagyon megéri. Számomra ez a látvány volt az egyik legnagyobb élmény az út során. A kerékpárútról egy murvás úton kell 600 métert legurulni, és a végén ugyanitt visszajönni. Felfelé.

A kis földút az őrtilosi vasútállomáshoz, illetve a tőle alig 100 méterre található folyópartra vezet. Ez pedig itt egy nevezetes hely, ugyanis a közelben találkozik a Dráva és a Mura. Az összefolyás egyik érdekessége, hogy az eltérő vízgyűjtőkről érkező folyók színe, az általuk szállított hordalék miatt gyakran látványosan eltér egymástól.

Az összefolyás után még egy darabig nem keveredik össze a vizük, így két különböző színű víz folyik egymás mellett, de már egy mederben.

A Mura és a Dráva ezen a szakaszon folyamatos változásban van, nem csak zátonyokat építenek és partfalakat mosnak alá, de a Mura torkolata is időről időre változtatja a helyét. 30-40 éve közel egy km-rel az őrtilosi vasútállomás felett volt, majd áthelyeződött ide.

2010-ben ugyanis árvízvédelmi okok miatt, innen 900 méterrel feljebb egy átvágással újra összekötötték a Murát és a Drávát. A torkolat irányított újrarendezésre azért volt szükség, mert a két folyószakaszt elválasztó alig 40 méteres kis földnyelv egy jelentősebb árhullám hatására átszakadhatott volna, elárasztva a Barcs-Nagykanizsa vasútvonalat, Őrtilos vasútállomását, valamint a parti területeket.

A Dráva egykori, nagy kanyart leíró főágában is van valamennyi víz, amiből fehér zátonyok emelkednek ki, ahol szívesen időznek a madarak. Épp ezért érdemes távcsövet is hozni ide. Amíg ott voltunk a velünk szemben levő nagy kavicsos zátonyon legalább nyolc kis kócsag sétálgatott, és nagy egy fekete gólya is leszállt rövid időre. A Dráva-menti ártéri erdők adnak otthont az ország legnagyobb feketególya- és rétias-állományának, így akinek szerencséje van, ez utóbbi fajt is megpillanthatja.

Ártérből a szőlőhegyre

Aki kicsit élvezné még az ártéri hangulatot, annak érdemes egy sétát tenni a közeli a vízitúra-pihenőhelytől induló Dráva tanösvényen. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tanösvényét 20-30 perc alatt kényelmesen be lehet járni, közben pedig a táblák segítségével megismerkedhetünk a Dráva-ártér élővilágával.

Miután kigyönyörködtük magunkat és leküzdöttük a visszautat, visszacsatlakoztunk a Murakeresztúri körre. A combizmainkra a továbbiakban is szükség volt, mert várt bennünket a Szentmihály-hegy, és a tetejéről ígért panoráma. A látványért azonban meg kell dolgozni.

Az útvonal nagy része sík, de itt a középső szakaszon vannak azért emelkedők, az egyértelmű hegymenetek mellett az alattomos, „alig emelkedik, de azt jó hosszan teszi” fajtából is akad jó pár.

A horizonton a horvát hegyek magasodnak, lent pedig a Dráva kanyarog az ártéri erdők szalagja által közrefogva.

Az 1740-ben felépített Szent Mihály-kápolna helyén a középkorban egy pálos kolostor állt, ennek felhasználásával építették a kápolnát. Idilli hely ez itt, ezt már akkor sejtettük, amikor még csak felfelé sétáltunk a vadvirágos domboldalon. Őrtilos honlapján még azt is kiemelik a hely vonzerejeként, hogy „a gyerekek számára élvezetes nyáron a dombtetőről való gurulás (fekve), télen pedig a szánkózás.” Mondom én, hogy idilli.

Mint kiderült, csak néhány nappal maradtunk le a környék egyik legnagyobb eseményéről, az Anna-napi búcsúról, amikor Őrtilos és a határ túloldalán fekvő Légrád lakói közösen ünnepelnek. Ilyenkor egy kis komp hozza-viszi az embereket a határ egyik és másik oldala között, majd az ünneplők felsétálnak a kápolnához. A két település lakói között rokoni kapcsolatok is vannak szép számmal, és a horvát településen élnek olyanok családok is, akiknek korábban szőlője volt itt a hegyen. 1949-ig a magaslat jelentős része a Légrádban élők birtoka volt, akkoriban Légrádi-hegynek is nevezték azt.

A Szentmihály-hegy tetején

A Szentmihály-hegy másik végében is akad egy érdekesség, egy 1848-as emlékmű, a Fesztung. A német kifejezés erődöt jelent, ami arra utal, hogy itt egy, a drávai átkelők védelmére épített ütegállás volt. 1848. szeptemberében Perczel Mór vezetésével egy maroknyi csapatnak sikerült időlegesen feltartóztatni Jelasics horvát bán hadseregét, akik Pestre igyekeztek, hogy véget vessenek a szerintük törvénytelenül kinevezett Batthyány-kormány uralmának.

A Fesztungot legegyszerűbben úgy lehet megközelíteni, ha a kápolna után tovább tekerünk a hegy melletti közúton. Az útról is látható a fent lobogó zászló, amihez egy rövid, cserébe nagyon meredek lépcsősoron lehet felmászni. A zászló mellett egy emlékmű áll, a kilátás pedig innen is nagyon szép.

Karácsonyfák és egy gyönyörű neogótikus templom

Mire ideértünk alaposan elszállt az idő, így kicsit rákapcsoltunk. Áthaladtunk Őrtiloson, majd tekertünk tovább Beleznáig először egy gyér, majd egy kicsit forgalmasabb közúton. Mellettünk a learatott búzatáblákat időnként fenyőfaültetvények szakították meg, amin annyira nem lepődtünk meg, hisz az ország karácsonyfáinak jelentős részen erről a vidékről származik.

Belezna legismertebb látnivalója a falu szélén álló neogótikus templom. A Szűz Mária katolikus templomot 1899-ben építette Zichy Ödön gróf.

Beleznáról egy hangulatos erdei út indul Murakeresztúr felé, ami hamarosan becsatlakozik a Mura gátján futó kerékpárútba, amin délelőtt megkezdtük utunkat. Ezen jutottunk vissza kiindulási pontunkra, a murakeresztúri Polgármesteri Hivatalhoz. Aki szeretne – hozzánk hasonlóan – minden látnivalót megnézni, annak érdemes minimum 4 órát rászánni a túrára, de inkább többet.

A Murakeresztúri kör annak is jó választás, aki csak tekerni akar egy jót, változatos terepen, jó minőségű utakon, de annak is, aki hosszabb programot keres a környéken, és a bringázás élménye mellett a környék látnivalói is legalább annyira érdeklik.

Aki kisebb gyerekekkel indulna el, vagy sík terephez van szokva, annak be kell kalkulálni, hogy vannak azért kisebb-nagyobb emelkedők és lejtők, és az út egy szakasza (Őrtilos és Belezna között) kicsit forgalmasabb közúton vezet.

A Murakeresztúri körnek nincs külön jelzése (pedig jó lenne). Az aszfaltra festett kerékpárjelzéseket, illetve a kerékpáros táblákat kell követni, és jó, ha a telefonunkra feltesszük a tracket, mert van egy-két kereszteződés, ahol azért elbizonytalanodik az ember.