Kéktúra

Kidolgoztuk az Országos Kékkör táblarendszerének terveit

A nyáron megújul és egységes arculatot kap a Kékkör táblarendszere: 12718 db tábla 3344 helyszínen segíti majd a túrázókat a tájékozódásban.

Szerző:
Paár Ferenc
Fotó:
Tolnai Gábor
Kozics Anikó
Debreceni Egyetem és ÁBRA: Monori Dávid
Móricz Dénes
Szabó Zoltán
2015. június 19.

A nyáron megújul és egységes arculatot kap a Kékkör táblarendszere: 12718 db tábla 3344 helyszínen segíti majd a túrázókat a tájékozódásban.

A természetjárók körében köztudott, hogy a 22600 km-t is meghaladó magyar turistaúthálózat artériáját az Országos Kékkör jelenti a maga 2549,6 kilométerével. A legjelentősebb hazai turistaút - itthon példátlan volumenű, de európai viszonylatban is kiemelkedő - multifunkciós fejlesztése során komoly kihívásnak bizonyult a többféle elemből felépülő irányító táblarendszer kialakítása. A gondos előkészítést és tetemes háttérmunkát igénylő struktúra tervezését a Magyar Természetjáró Szövetség geoinformatikus csapata vállalta. Eredményeinket sikerrel mutattuk be az ország egyik legrangosabb szakmai-tudományos fórumán, a Debreceni Egyetem által szervezett térinformatikai konferencián és szakkiállításon.

 


A rendszer hármas szerepet tölt be: egyfelől segíti a Kék megközelítését, másrészt navigálja a túrázót a pecsétek gyűjtése során, ugyanakkor a nyomvonal mentén fellelhető temérdek látványosság felfedezéséhez is támpontokat nyújt, feltüntetve a nélkülözhetetlen távolság és menetidő adatokat. Legvégül a látnivalók helyszínein és a környékbeli településközpontokban térképekkel ellátott információs táblák mutatják be az adott kistérség természeti és kultúrtörténeti értékeit.


A rendkívül számításigényes feladatot egy „virtuális terepasztalon” modellezve lehetett csak megoldani geoinformatikai módszerekkel, egy 40 lépcsős műveletsor kidolgozása révén. Több mint féléves megfeszített munkával építettük fel a távolságadatok számításának alapját képező úthálózat 14814 km-es szövevényes pókhálóját az OKK 5-10 km sugarú övezetében, amihez számos térképi forrást és a saját, egyre gyarapodó terepi felmérési anyagainkat is felhasználtuk. Ezt követően összegyűjtöttük úthálózaton elérhető főbb látványosságokat (1985 db), amelyekre útirányjelző táblákkal kívántuk felhívni a figyelmet a hálózat csomópontjaiban. A megfelelő elágazásokban jelöltük a potenciális táblahelyeket, amelyeket az MTSZ felmérő csapata nagy pontosságú GPSr-ekkel rohamtempóban helyszínelt. A precíz terepi mérések és dokumentáció birtokában már megbízhatóan tervezhettük az oszlopokra a többféle méretű, különböző irányokba és távolságokba mutató táblák sokaságát, amelyek közül mindegyiket egyedi adattartalommal ruháztunk fel.


Külön problémát jelentett a gyalogos menetidő számítása a felgyűlt adattömegre, amelyet a távolságokból és a terep meredekségéből vezettünk le attól függően, hogy felfelé vagy lefelé haladunk éppen a lejtőn. A műveletsor ily módon digitális domborzatmodell alkalmazását is megkövetelte. Szakmai szempontból a legnagyobb fejtörést azonban a projektben a tervezési régiókra előre meghatározott táblamennyiségek pontos elérése okozta, azaz a megadott számú telepítendő tereptárgyak olyan optimális területi elosztását kellett megoldani, ami idomul a turistautak és a látnivalók sűrűségéhez is; utóbbiak a valóságban természetesen nem egyenletesen oszlanak meg a térben.

 


Az MTSZ csapatát Tolnai Gábor és Kozics Anikó képviselte a debreceni konferencián. „Az előadásunkat hallgató szakmai közönség elismerését fejezte ki a projekt összetettsége és az automatizálás kidolgozott módszerei kapcsán” - meséli Gábor, aki kiemeli a szakmai fórumokon való szereplés jelentőségét, mivel a kollégák prezentációiból rengeteg hasznos ismeret, információ, jól bevált technológiai megoldás válik hozzáférhetővé, ami serkentőleg hat akár a közvetlenül előttünk álló további munkákra is.


Az előadás anyagát tartalmazó tanulmány mind nyomtatott, mind digitális formátumban olvasható Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában VI. című konferenciakötetben.
 

 
Cikkajánló