Kipusztult egy bennszülött fafaj a Vértesben

Ha létezik igazán szűk elterjedésű faj, akkor az a kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata), ami a Vértes egyetlen sziklás hegyoldalában élt. Eltűnése ismét ráirányította a figyelmet egy régóta fennálló problémára.

Minden völgyben más berkenye

A kőhányási berkenye kipusztulásának hátterében a túlszaporodott vadállomány áll. A növényevő nagyvadak lerágják a facsemetéket, télen lehántják az idős fák kérgét, amivel utat nyitnak a kórokozóknak. Taposásukkal fokozzák a talajeróziót, az elvékonyodó talaj pedig egyre kevesebb vizet tud megkötni – amiből egyébként is egyre kevesebb van –, és ha a fát még nem ölték meg a kórokozók, akkor a vízhiány miatt fog kiszáradni.

Dr. Riezing Norbert a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Vértes-Mezőföld Tájegységének vezetője még látta természetes élőhelyén ezt a fát, és a bennszülött fajok szakértőjeként behatóan is foglalkozott vele. 2023-ban publikálta – közel 10 évnyi munka után – a pannóniai bennszülött fajok leltárát, amelyben a kőhányási berkenye és több más hazai berkenyefaj is szerepel.

Vannak fajok, amelyeket olyannyira hasonlók, hogy csak szakember tudja azokat elkülöníteni. Ami külön érdekes, hogy 47 bennszülött berkenyefaj él az országban, ezek közül pedig 17 a Vértesben található. Vajon mit tud a Vértes, hogy ennyi bennszülött berkenyefaj alakult itt ki?

„A Vértes nagyon változatos, nagyon tagolt. Azt szoktuk mondani, hogy a Vértes igazából egy nagy domb, amit rengeteg völgy szabdal fel, és minden egyes völgy kicsit más. Más a fekvésük, más a kitettségük, és ezekhez az eltérő adottságokhoz tudtak alkalmazkodni ezek a fajok” – mondja Riezing Norbert.

Biztonsági mentés

Nem ez az egyetlen bennszülött berkenyefaj, ami az utóbbi években kipusztult természetes élőhelyéről. Hasonló sorsra jutott a bodajki berkenye is, és több faj is veszélyeztetett.

„A bodajki berkenyét a Gaja-völgy egy oldalvölgyében találtak meg, de a növényevő nagyvadak miatt az is kipusztult. Előtte azonban még sikerült mesterségesen szaporítani. Ezek a példányok ma már szép, termőkorú fák

Ameddig az élőhely nem alkalmas ismét arra, hogy megmaradjon benne a növény, illetve amíg nem tud kialakulni az az ökoszisztéma, az a dinamikusan változó, mégis stabil rendszer, ami ott évezredek óta működött, addig nincs értelme visszatelepíteni.”

„A Vértes harmadát nem keríthetjük le”

Megoldás lehetne rövid távon a vadkizáró kerítések telepítése, de a meredek, sziklás hegyoldalakban azért ez nem egyszerű mutatvány, bár megoldható, és van is rá példa.

A fokozottan védett cifra kankalin Vértesben élő állományát is a túlszaporodott vadállomány tizedelte meg, ezért tavaly a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. munkatársai körülkerítették a virág élőhelyét.

„Ebben az esetben csak egy szobányi területről van szó, amit be kellett keríteni, az eredmény pedig már egy év után is látható. A kerítésen belül elkezdett regenerálódni a növényzet, a kankalinokat nem rágták vissza a vadak, ezért sokkal erőteljesebbek lettek a tövek. De a vadkizáró kerítés rövid távon és kis területen lehet gyors megoldás, a Vértes harmadát nem keríthetjük le.”

A túlszaporodott vadállomány nemcsak a természetvédelemnek okoz problémát, de az erdőgazdálkodóknak is. „Amikor egy erdőben kerítést látunk, az vadkizáró kerítés, és azért van ott, mert az erdő a vadállomány miatt csak ennek a sok millió forintba kerülő kerítésnek a védelmében tud felnőni. A probléma nem csak a bennszülött berkenyéket érinti, hanem minden fajt.”

De hogyan határozható meg, hogy mi az optimális vadlétszám? „Számokat nem lehet mondani, mert ez területenként is változó, és nyilván a vad is vándorol, csak úgy határozható meg, hogy

Vajon a kőhányási berkenye, a bodajki berkenye, és a többi, most még „csak” veszélyeztetett berkenyefaj megérheti valaha ezt az optimális állapotot?