Tudástár

Komposztálás a lakásban

A fenti felvetésre, bármennyire is furcsának tűnik, határozottan igen a válasz. Bizony lehet komposztálni a lakásban is, mégpedig gilisztákkal, ráadásul úgy, hogy optimális esetben, a vendégeknek fel sem tűnik, hogy még úgy ezerrel több élőlény van a lakásban, mint amiről ők tudnak.

 

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Gulyás Attila
Adobe Stock
Tóth Judit
2019. május 24.

A fenti felvetésre, bármennyire is furcsának tűnik, határozottan igen a válasz. Bizony lehet komposztálni a lakásban is, mégpedig gilisztákkal, ráadásul úgy, hogy optimális esetben, a vendégeknek fel sem tűnik, hogy még úgy ezerrel több élőlény van a lakásban, mint amiről ők tudnak.

 

Hétköznap este, Budapest belvárosában, a Szatyorbolt piciny kis közösségi helyisége zsúfolásig megtelt. A többnyire harmincas-negyvenes közönség egy workshopra gyűlt össze, melynek témája a beltéri komposztálás.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

 

A háztartásokban megtermelődő hulladék harmadát teszi a konyhai szerves hulladék. Ezt a legtöbben kidobják, pedig hasznosítani is lehetne azt. Akinek van kertje, egyszerűbb helyzetben van, a kert egy árnyas zugában felállított komposztálóban szinte magától halad a folyamat. De azoknak sem kell lemondani a komposztálásról, akik lakásban élnek. Számukra lehet megoldás a gilisztakomposztáló.

 

A talajok rejtélyes világa

 

A Szatyorboltban összegyűlt közel harmincfős társaság csendben figyel, Baranyai Vitália talajkutató és tanácsadó pedig lelkesen mesél. Először a gilisztákkal ismerkedünk meg, aztán azt is megtudjuk, hogyan kedvezhetünk nekik, ha majd belevetjük magunkat az otthoni komposztálásba, és workshop végén a gyakorlatban is összeállítunk egy gilisztakomposztálót.

 

Fotó: Tóth Judit
Fotó: Tóth Judit

 Baranyai Vitália talajkutató és a készülő beltéri komposztáló

 

Vitka környezetmérnökként végzett, majd másoddiplomáját az egyesült államokbeli Maryland-i Egyetemen szerezte meg talaj- és vízgazdálkodásból. Itt szeretett bele a talajok rejtélyes világába, és azóta, ahogy mondja, amilyen földdarabra csak hatással tud lenni, annak a gyógyításába belekezd, hisz a talajok globális méretekben pusztulnak. Komposztálni is régóta komposztál, különböző módszereket kipróbált már, és mint mondja, otthon a kommunális kukájukat rendre elfelejtik kitenni az utcára, mert annyira kevés szemét van benne.

 

Gilisztatea, csak úgy bónuszként

 

A giliszták ürülékéből képződő humusz gazdag a növények számára felvehető tápanyagokban, kiváló természetes trágya, gazdag nitrogénben és foszforban. Ahhoz, hogy a beltéri komposztálás jól működjön, ismernünk kell a giliszták szükségleteit. A sötétségen, a legalább 70%-os nedvességtartalmú közegen túl a megfelelő hőmérséklet is fontos. Az optimális tartomány gilisztáink számára 12 és 25 fok között van, de ennél többet és kevesebbet is elbírnak, persze akkor korántsem tudnak olyan hatékonyak lenni.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

 

Mivel a táplálékukat jelentő szerves anyagot mi adagoljuk számukra, nagyon fontos, hogy mind a mennyiségre, mind a minőségre odafigyeljünk. A hulladék szén-nitrogén aránya ez egyik leglényegesebb szempont, a szénben gazdag összetevők arányának 4-5-ször annyinak kell lennie, mint a nitrogénben gazdag alkotóknak. Magas széntartalmú minden olyan anyag, ami barna színű, például a kartonpapír, az avar, és nitrogéntartalmú minden, ami zöld, vagyis a konyhai szerves hulladék, a növényi részek, de ide tartozik a teafilter és a kávézacc is.

 

Az este során aztán közösen össze is állítunk egy beltéri komposztálót. Ehhez két, 20 literes műanyag ládát használunk. Hogy milyen a színe, az mindegy, az a fontos, hogy ne legyen átlátszó, a giliszták ugyanis nem szeretik a fényt.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

 

A két ládát egymásba kell majd rakni, úgy hogy a felső és az alsó láda között kb. egy 5-10 cm-es rés maradjon. A ládák oldalába lyukakat fúrunk a szellőzés céljából. Amelyik láda felül lesz, abban lesz majd a komposzt a gilisztákkal, ennek aljára is lyukakat kell fúrni, hogy ezeken át kicsuroghasson majd a másik ládába a gilisztatea. Ez a folyadék a komposztálás mellékterméke, egy tápanyagokban gazdag folyadék, amit például a szobanövények öntözésére lehet használni. Hogy a lyukakon keresztül a giliszták ne potyogjanak ki, érdemes egy szúnyoghálót tenni a felső láda aljára. A ládába először egy almot kell készíteni a gilisztáknak, ez legjobb, ha nedves papírból, például kartonpapírból, tojástartóból készül. Elméletileg a száraz avar is jó lenne, ezzel viszont egy potenciális ízeltlábú keltetővé is válik a komposztálónk. Ez pedig a lakásban nem biztos, hogy szerencsés.

 

Giliszták a belvárosban

 

Természetesen egy beltéri komposztálásról szóló workshopról nem hiányozhatnak maguk a főszereplők sem. Vitka is hozott két maréknyi vörös trágyagilisztát ((Eisenia fetida), a jól ismert közönséges földigiliszták kisméretű rokonait.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

Beltéri komposztáláshoz a közönséges földigilisztánál kisebb vörös trágyagilisztákat szerezzünk be

 

Hogy mennyi gilisztára van szükség, az attól függ, hány kiló „gilisztakaja” keletkezik hetente a háztartásunkban. Ha egy szűk kiló gilisztát (kb. 2000 darabot) telepítesz a ládádba, ezek naponta fél, hetente három és fél kiló ételmaradékot képesek feldolgozni. A giliszták nemcsak az ételt, de a tápközeget is megeszik és gilisztakomposztnak nevezett sötét, dús anyaggá alakítják. Ahogyan a régebbi tápközeg elfogy, havonta friss tápközeget kell adni nekik.

 

Az ételt 1-2 naponta adagoljuk, és ne szétterítve tegyük azt alomra, hanem alkalmanként mindig a láda egy másik sarkába helyezzük azt, majd takarjuk le nedves papírral. A gyümölcsöket vagy gyümölcshéjat érdemes meleg vízzel átmosni, hogy eltávolítsuk róluk a muslincapetéket, de az is jó, ha lefagyasztjuk az ételmaradékot, mielőtt a ládába tesszük.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

 A gyümölcsök remek táptalajt jelentenek egy muslincatenyészet számára is. Ez azonban, hacsak nem muslincákkal foglalkozó genetikusok vagyunk, nem cél. Ha lefagyasztjuk a komposztba szánt gyümölcsöt, a muslincapeték nem fognak kikelni.

 

Fontos, hogy a tápközeg ne legyen se túl száraz, se túl nedves, időről időre szükségessé válhat, hogy vízzel benedvesítsük. Erre legjobb eszköz egy kis műanyag permetező, amit a szobanövényeknél is használunk. A kész, sötét, morzsalékos talajra hasonlító komposzt néhány hónap alatt készül el, és kiválóan használható szobanövények talajának javítására.

 

Kapcsolódó cikkek:

Gömörszőlős, csoda a határ mellett

Károsabb az avarégetés, mint gondolnád

Egy év, egyetlen befőttesüvegnyi szemét

Cikkajánló