Hírek

Látványos madárvonulás a Dél-Alföldön

A Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett itt is, ott is madárcsapatok húznak az égen. A vizes élőhelyeken megállnak, hogy élelmet és erőt gyűjtsenek a hosszú útra. Vitathatatlanul beköszöntött az ősz, javában zajlik a madárvonulás. 

Szerző:
kmnp.hu
Fotó:
Kalotás Zsolt /KMNPI
Marik Pál
Motkó Béla
Orbán Zoltán / MME
Till Niermann
2016. október 4.

A Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett itt is, ott is madárcsapatok húznak az égen. A vizes élőhelyeken megállnak, hogy élelmet és erőt gyűjtsenek a hosszú útra. Vitathatatlanul beköszöntött az ősz, javában zajlik a madárvonulás. 

 

Fotó: Marik Pál
Fotó: Marik Pál

 

Különösen a nagyobb vízfelületek környékén szaporodnak fel ilyenkor a madarak. A Biharugrai-halastavakon például már legalább tízezer tőkés réce tartózkodik. Kisebb számban ugyan, de megjelentek már az első csörgő récék és barátrécék is. Rendszeresen megfigyelnek a nemzetipark-igazgatóság munkatársai 1-2 halászsast is, amelynek szintén most zajlik a vonulása. A lecsapolt tavakon a parti madarak kisebb-nagyobb számban előfordulnak, jellemzően a havasi, a sarlós és az apró partfutók néhány tízes csapatai. A darvak errefelé minden évben csak kisebb létszámban vonulnak, de már idén is láttak jó néhány 40-50 példányos csapatot.

 

Fotó: Motkó Béla
Fotó: Motkó Béla

A Biharugrai-halastavak a vonuló madarak szemszögéből


Annál több viszont a daru a faj klasszikus gyülekezőhelyén, a Kardoskúti Fehér-tónál. Itt már legalább kétezer példány tartózkodik. Egyelőre a környező gyepeken táplálkoznak, várják, hogy megkezdődjön a kukorica aratása, akkor a magokat szedegetik majd. Elvonultak már a füsti fecskék, a szalakóták, s csökken a kék vércsék száma is. A korai vonulók közül a kígyászölyvek már délnek vették az irányt, s egyre kevesebb a hamvas rétihéja, helyettük érkeznek a fakó rétihéják. Az énekesmadarak közül a rozsdástorkú pityerek vonulása már augusztus végén megkezdődött, most pedig már a réti pityerek is elindultak. A seregélycsapatok java elment, ugyanakkor a sárgalábú sirályok száma most kezd emelkedni. A parti madarak közül egyre kevesebb gulipán van a térségben. A bíbicek viszont még kitartanak, több százas, néha több ezres csapataikat is lehet látni. Javában tart a pajzsoscankók és a havasi partfutók vonulása. Népes csapataik figyelhetők meg errefelé, mivel Kardoskút térsége beleesik a Dél-Tiszántúl felett tartó vonulási útvonalukba.

 

Fotó: Marik Pál
Fotó: Marik Pál

Kardoskút


A Csanádi pusztákon még mindig nagy számban vannak jelen a kék vércsék, a legutóbbi szinkronszámláláskor több mint 800 példányt láttak. Ez a tájegység a kígyászölyvek klasszikus nyárvégi tartózkodóhelye, mivel a sekély mocsarakban bőven találnak vízisiklókat. Az elmúlt hetekben 6-8 példány tartózkodott itt, de szeptember vége felé útra keltek. Megjelentek a fakó rétihéják első példányai, de hamar tovább is mentek. Látványos, bár nem a madárvonuláshoz tartozó jelenség, ahogyan a túzokok elkezdtek csapatokba verődni: a fiókás tyúkok és a kakasok külön kis csapatokat alkotnak. A vonulás időszakában sokféle énekesmadár tartózkodik a pusztán, gyakran hallani a rozsdástorkú pityerek és a füzikék hangját. Szép számban vannak vörösbegyek, légykapók, cinegék és barázdabillegetők is, utóbbiak elsősorban a különféle jószágtartó helyek (istállók) környékén. Megérkeztek már az első darvak is, most néhány tucatnyi van a térségben.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon kevés a vizes élőhely, így itt kevésbé látványos az őszi madárvonulás. Természetesen jelen vannak olyan fajok, amelyeknek nem feltétlenül lételeme a víz, hanem a pusztai és agrárkörnyezet kombinációját kedvelik. A térség egyetlen halastavát, a Kenderesszigeti-halastavat elkezdték lecsapolni, s az iszapos felszínen szinte azonnal megjelentek az apróhalak után kutató dankasirályok, nagy kócsagok, és a szaporodnak a csörgő récék és füstös cankók is. A túzokok még nem álltak nagyobb csapatokba, de már általában 8-10 példány együtt mozog (külön a tojók és a kakasok).

 

Fotó: Pellinger Attila / Wikipedia
Fotó: Pellinger Attila / Wikipedia

Nagy kócsag


A Maros-ártér alapjában véve erdős terület, így itt inkább a kevésbé látványos madárfajok - például őszapók, szajkók - csapatai tartózkodnak. A kék cinkék és a széncinkék most már nem családokban, hanem csapatokban mozognak az erdős területeken. A bokrosokban fitiszfüzikék füttyögetnek. A különféle énekesmadarak a szokásosnál hangosabbak, sűrűn jelzik egymásnak tartózkodási helyüket. A Maros vízfelületén megjelentek a tőkés récék első, néhány száz példányos csapatai.

 

Fotó: Orbán Zoltán / MME
Fotó: Orbán Zoltán / MME

Fitiszfüzike


Az elmúlt hetek szárazabb időjárásának következtében Cserebökény térségében sem alakult ki a korábbi években tapasztalt, jelentős vízimadár gyülekezőhely. A kék vércsék őszi gyülekezője a vége felé jár, csupán 81 egyed került elő a térségből a szinkronszámlálás alkalmával. Jelentős azonban a kék galambok száma, mintegy 280-350 példányt számoltak az elmúlt napokban. A Körös-ártéren és környékén a fekete gólyák vonulása volt számottevő szeptemberben, a hónap közepén még 40-50-es csapatokkal is találkoztak, és halászsast is regisztráltak Szarvas környékén az őszi vonuláson.

 

Fotó: Till Niermann / Wikipedia
Fotó: Till Niermann / Wikipedia

Fekete gólya


A Kígyósi-pusztán szárazság van, csak a csatornákban találnak vizet a madarak, így errefelé nem figyelhető meg látványos madárvonulás. Ha lesznek komolyabb őszi esők és a réteken kialakulnak a kisebb, tocsogós jellegű vízfelületek, akkor bizonyára a vonuló madárfajok is sűrűbben látogatják majd a térséget.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Madárparadicsom az ország peremén

Egyre gazdagabb a madárvilág a Kis-Sárréten

A túzok birodalmában

 

Cikkajánló