Programok

Lillafüred – A Hámori-tótól a Fehér-kőig

Lillafüred sokak számára a Palotaszállót, a Szinva-vízesést és a Hámori-tavat jelenti. A valóban képeslapra kívánkozó látnivalókon túl a hegyek közé zárt kis település azért még számos egyéb szépséget és érdekességet is tartogat.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
Herman Ottó Emlékház
2019. október 24.

Lillafüred sokak számára a Palotaszállót, a Szinva-vízesést és a Hámori-tavat jelenti. A valóban képeslapra kívánkozó látnivalókon túl a hegyek közé zárt kis település azért még számos egyéb szépséget és érdekességet is tartogat.

A miskolci Tiszai pályaudvartól kell egy szűk óra, mire az ember Lillafüredre ér, de én ezt egyáltalán nem bántam, mert míg az 1-es villamossal átzötyögtem a város egyik végéből a másikba, legalább kaptam egy kis ízelítőt Miskolcból. Elhaladtunk a nyüzsgő belváros szép épületei mellett és utunkba esett az a nem mindennapi panelház is, amelynek tetején egy csillagvizsgáló van. A „toronyházi csillagvizsgálót” 1962-ben építették a tízemeletes lakóház tetejére, kezdeményezője egy elhivatott helyi tanár, Dr. Szabó Gyula volt. A kis csillagvizsgáló, mely ma már az ő nevét viseli, azóta is működik.


Lillafüred régi képeslapon

Ilyen volt Lillafüred, amikor még nem állt itt a Palotaszálló.

Fotó: Tóth Judit

Régi képeslapok a tóparton

A villamos végállomásától egy negyedórás buszozással lehet kijutni Lillafüredre. Ha 150 évet visszamennénk az időben, itt a Szinva és a Garadna patak találkozásánál még se híre, sem hamva nem volna a településnek. 1892-ben Bethlen András akkori földművelésügyi miniszter a fejéből pattant ki, hogy jó lenne itt, a Hámori-völgyben egy hegyi üdülőhelyet létesíteni. Ő maga többször járt itt, a miskolci Vay család vadászkastélyában, és a miniszter kezdeményezésére az új nyaralóhely Vay Béla lánya, a Lillának becézett Vay Erzsébet után kapta a Lillafüred nevet.


Az üdülőtelep fejlesztése az első világháború után indult meg, és 1930-ra lett kész Lillafüred jelképe, a neoreneszánsz Palotaszálló.

Az üdülőtelep fejlesztése az első világháború után indult meg, és 1930-ra lett kész Lillafüred jelképe, a neoreneszánsz Palotaszálló. Ekkor alakították ki a szálló körüli függőkerteket és egy kis medereltereléssel az ország legnagyobb, húsz méteres vízesését is a Szinván, a patak ugyanis eredetileg a Hámori-tóba torkollott. A Szinva forrása egy ideje már a miskolci ivóvízellátásba is besegít, így a nyári időszakban gépi segítséggel emelnek át annyi vizet a Hámori-tóból, hogy a vízesés csapadékszegény időszakban is „működjön.”


A Hámori-tó

A Hámori-tó és a Szikla, az egykori katonai objektum.

Fotó: Tóth Judit

Ahogy a Hámori-tó partján nézelődtem, megszólított egy férfi, aki az egyik csónakkal kötött ki éppen. Mint megtudtam tőle, a csónakkikötőt a Lillafüred Alapítvány működteti, s amíg a szép őszi idő kitart, addig ő is itt lesz és várja a csónakázni vágyókat. Aki a Palotaszálló monumentális épületére igazán jó rálátást szeretne, annak mindenképpen a vízről kell azt megnéznie. A csónakokhoz nem egyszerű lejutni, a kis kikötő lejárata elég eldugott helyen, a kanyarban álló bazár mögötti kis ösvényen van.

Miközben csónakáztunk az úr mesélt Lillafüred és környékének múltjáról, a partra kiérve pedig régi képeslapokat is mutatott, melyek között több olyan lap is volt, amelyek a szálló megépülése előtt mutatták a környéket. Szóba került a szemközti part rejtélyes építménye, a Szikla is, melynek ma is látható betonépülete a hegy belsejében kialakított járatokban folytatódott. A hajdani katonai objektumot a 90-es években zárták be, a betonépületben később volt diszkó és turistaház is, ma üresen áll, és szó mi szó, nem mutat túl jól.


Lillafüred régi képeken

A csónakázás után Lillafüredről is megnézhettem néhány régi képeslapot.

Fotó: Tóth Judit


Libegővel a Jávorhegyre

A település két látványos barlangját, a Szent István-barlangot és az Anna-barlangot ezúttal kihagytam, mivel a múltkori látogatásom során mindkettőben voltam. A libegő akkor azonban kimaradt, így most azt vettem célba. A libegő Erzsébet sétányon található alsó állomásától a Jávorhegyi felső állomásig a menetidő kb. negyedóra. A libegés lefelé igazán látványos, akkor lehet gyönyörködni a panorámában. Libegőn ülve engem mindig meglep az a csend, ami ilyenkor körülveszi az embert. A vastag dróthuzal zümmögésén kívül szinte semmit nem hallani, pláne egy őszi hétköznapon, amikor a látogatók sem tolonganak.

Felérve a fennsíkra, attól függően, mennyi idő áll a rendelkezésünkre, több lehetőségünk is van. Végigjárhatjuk például a 7 km-es Oxigén sétautat, átgyalogolhatunk a 2 km-re fekvő Bükkszentkeresztre, vagy libegés helyett vissza is túrázhatunk Lillafüredre. Nekem sajnos szoros volt az időbeosztásom, így csak egy rövid, egyórás körtúrát tudtam tenni, a közeli Fehér-kőhöz, melynek hófehér szikláiról remek panoráma nyílik. A libegő kezelői részletesen útba igazítottak, de a fenti végállomáson egy nagy térképen is tájékozódhatunk. Itt egyébként még egy büfé is van, de kb. 10 perc gyaloglásra találjuk a Fehérkőlápa Turistaházat is, ahol szállás és étterem is van.


Lillafüredi libegő

A lillafüredi libegő az Erzsébet sétányon található alsó állomástól a jávorhegyi felső állomásig kb. negyedóra alatt ér fel.

Fotó: Tóth Judit


Kilátás a Fehér-kőről

A libegő felső állomásától 20 perc sétával érhetünk el a Fehér-kőig.

Fotó: Tóth Judit


Az utolsó magyar polihisztor

A libegőzés után még mindenképpen szerettem volna megnézni az innen nem messze álló Herman Ottó Emlékházat. Nagy tisztelője vagyok Herman Ottónak, az utolsó magyar polihisztornak, akinek munkásságát nehéz pár mondatban összefoglalni, hisz annyi mindent csinált. Az ornitológiától kezdve a pókokon és a néprajzon át az ősemberkutatásig, számos tudományterülettel foglalkozott, de politikusként is tevékenykedett és megalapozta a hazai tudományos ismeretterjesztést.


Herman Ottó Emlékház

Herman Ottó hajdani nyaralója, amely ma a Herman Ottó Emlékháznak ad otthont.

Fotó: Tóth Judit

Míg Herman Ottó tudományos eredményeiről sokat tudunk, magánéletéről alig valamit. Az emlékház kiállításán életének ebbe a részébe is beleláthatunk.

Herman Ottó nagy szerelme a pályakezdő színésznő, Jászai Mari volt. Levelezésükből kiderül, hogy fontosak voltak egymásnak, kapcsolatuk azonban sosem teljesedett be, Jászai Mari végül egy másik férfihez ment feleségül.

Herman Ottó nagy szerelme a pályakezdő színésznő, Jászai Mari volt. Levelezésükből kiderül, hogy fontosak voltak egymásnak, kapcsolatuk azonban sosem teljesedett be, Jászai Mari végül egy másik férfihez ment feleségül. Herman Ottó a szakítás után a munkájába temetkezett, és már mindenki elkönyvelte örök agglegénynek. 50 éves korában azonban rátalált a szerelem, a nála 20 évvel fiatalabb írónő, Borosnyai Camilla személyében, aki nem csak hű társa, de segítője is lett férjének. Herman Ottó ugyanis gyerekkora óta nagyothalló volt, ezért felesége vele tartott fontos találkozóira, és lejegyzetelte férjének az ott elhangzottakat.


Herman Ottó és felesége Lillafüreden

Herman Ottó és felesége Lillafüreden

Peleház, a lillafüredi paradicsom

A lillafüredi, svájci stílusú nyaralót a feleség tervezte és mindketten nagyon szerettek itt lenni, erről a múzeum munkatársa, Nagy Attila mesélt nekem, aki történészként nemcsak Herman Ottó életéről, de Miskolc és a környék helytörténetéről is sokat tud.

Herman Ottó Breznóbányán született és családjával 1847-ben költöztek Alsóhámorba. A környék meghatározó volt későbbi élete szempontjából, hisz itt került szoros kapcsolatba a természettel és innen ered kötődése a Bükkhöz és Miskolc környékéhez.

1878-ban egy nagy árvíz elmosta a hámori szülői házat, és Herman Ottó 1898-ban három telket vásárolt a formálódó Lillafüreden, ahol 1903-ra épült fel a ma is álló nyaraló.

1878-ban egy nagy árvíz elmosta a hámori szülői házat, és Herman Ottó 1898-ban három telket vásárolt a formálódó Lillafüreden, ahol 1903-ra épült fel a ma is álló nyaraló.

A nyaraló külső jegyeiben ma is szinte teljesen az akkori állapotot mutatja, ahogy azt a korabeli képeken lehet látni, annyi csak a különbség, hogy a kert akkoriban bujább és gazdagabb volt, és a Szinva egyik ága is becsordogált az udvarba. A villát már akkor is Peleháznak hívták, ugyanis Herman Ottót a helyi kisgyerekek kezdték el a szakálla miatt Pele bácsinak hívni, és ő maga is Pelelakként emlegette a házat.


Herman Ottó a lillafüredi kertben

Herman Ottó lillafüredi háza ma is épp úgy néz ki, mint a századfordulón. A kert akkoriban sokkal zöldebb és bujább volt, a Szinva egyik ága is a kertben csordogált.

Fotó: Herman Ottó Emlékház

Herman Ottó a lillafüredi években írta művei jelentős részét. Megszokott napirendje szerint általában nappal a környéken sétált vagy a kertben nézelődött, éjszaka pedig, kis túlzással, megírt egy fél könyvet. Elképesztően sokat publikált, jelentősebb könyvei a kiállításon láthatóak. Értett a madárpreparátumok készítéséhez, vízimalommaketteket is készített, és látható annak a madáretetőnek a terve is, amit ő álmodott meg. Ez a darab most először el is készül, és a múzeum őszi szezonzáróján, október 26-án fel is állítják azt a kertben. Aki nem járt még itt, az október végéig még megteheti, a múzeum aztán téli pihenőre megy, de tavasztól újra kinyitja kapuját. Érdemes belépni rajta.


Cikkajánló