Még néhány hétig bejárhatod a legek templomának kupoláját

Esztergom, a királyok, a legek és sokak számára talán a túlzott jelzőhalmozás városa, amire fokozottan igaz, hogy olvasás helyett inkább egyszerűen csak látni kell. Az országrészek, hegyek és síkság találkozásánál fekvő város a történelem előtti idők óta a környék központja. István király megkoronázása után az ország fővárosa volt, a tatárjárás után azonban IV. Béla király új székhelyet keresett magának, közelebb az ország belsejéhez. A választása a hegyvidék túlsó, déli oldalán álló, római romokkal körülvett, szőlőtermelő falura esett, amelyet később Buda néven ismert meg a világ.

Esztergomnak viszont később is fontos maradt a szerepe, itt működött az ország első pénzverdéje, és az egyház székhelye maradt egészen napjainkig. A Duna melletti dombtetőre épült vár a 16. században előbb ötven, majd visszafoglalása után egy évtizeddel újabb hetven évre török uralom alá került, végleges felszabadulását csak III. János lengyel király 1683-as hadjárata hozta el. A város sorsa a második világháborúban is hasonlóan alakult, a front átvonulásának hónapjaiban kétszer is gazdát cserélt.

A háborús károk kijavítása után az 1970-es években újabb felújításon estek át a legrosszabb állapotú részek, azonban az épület első, valóban mindenre kiterjedő renoválása a története során először idén kezdődött, és várhatóan még két éven át tart majd.

Kapcsolat az ember és az ég között

A város fénykorában hét templom is állt a várhegyen, de közülük egy sem vészelte át teljes épségben a török időket. Az 1700-as évek végére felépült itt egy új, minden addiginál nagyobb, barokk templom, de a város rangjához képest sokak szerint ez sem volt méltó. Közéjük tartozott Rudnay Sándor, akiből rövidesen érsek, azaz a legjelentősebb vallási vezető lett. Rudnay egy igazán monumentális képet álmodott meg: az egykori várhegy teljes területét lefedő többfunkciós épületegyüttest, mai szemmel a magyar Vatikánt képzelte itt el, és az évek során egyre közelebb jutott a megvalósításához.

Az 1822-ben kezdett építkezés leglátványosabb része a hatalmas bazilika építése volt, amelynek első szakasza tíz éven át tartott: ekkor készült el az alapozás, a száz méteres kupolát tartó négy óriási pillér, és az azokat összekötő boltozatok. A gőzgépek nélkül, kizárólag emberi és állati erővel emelt falak az építőipar mai megoldásaival is hatalmas feladatnak számítanak, építésük idején pedig kis túlzással csodaszámba mentek. A legfontosabb egyházi épületként éppen ez volt a cél.

A munkát a hallgatólagos beleegyezés ellenére a Habsburg Birodalom lépten-nyomon akadályozta, hiszen Bécsnek nem állt érdekében, hogy a legnagyobb templom Esztergomban épüljön meg. A folyamatos pénzhiány miatt a környező épületekből végül csak a papnevelő intézet és a püspöki palota készült el. Nem segítette a munkát az sem, hogy Rudnay 1831-ben, 70 éves korában elhunyt, hét évvel később pedig a vezető építész, Packh János, saját otthoni dolgozószobájában lett rablógyilkosság áldozata. Utódja a reformkori Budapesten több száz meghatározó épületet jegyző Hild József lett, aki az addigi évek technikai fejlődését ismerve számos ponton módosította a terveket. A hatalmas kupolát magasabbra emelte, a boltozásához pedig a kor legmodernebb anyagát választotta szerkezetként: az öntött vasat.

A pompás kupolacsarnok megépült formájában valóban monumentális lett: belsejében mérve is 71 méter magas és 33 méter átmérőjű. A tér nagyságát érzékelteti, hogy benne éppen elférne a budapesti városmajori körszálló épülete. A templom végleges magassága elérte a száz métert, amelyet azóta sem lépett át itthon más épület.

Az óriási templomhoz természetesen egy hozzá illő hangszer is tartozott. A munkát a kor egyik legismertebb osztrák-magyar orgonaépítő mestere, Mooser Lajos kapta, aki a templom dimenzióihoz méltó, hatalmas orgonát épített. Több mint 3500 sípjával az emberi fül által érzékelhető valamennyi hangot képes megszólaltatni – sőt, annál jóval többet is, amelyeket csak más érzékszerveinkkel, közvetett módon érezhetünk. Mindez nem egyszerűen több ezer különböző magasságú hangot jelent, azok „csak” az itt megszokott 7 oktáv terjedelemben vannak jelen, ami egy hangversenyzongora terjedelméhez hasonló. A hangok azonban különböző regiszterekbe csoportosulnak. A hangjuk lehet fényes vagy sötét, a tartományok végein ultra- vagy infrahang; az Esztergomban játszó mester nem kevesebb, mint 97 regiszterből választhat, de a teljes felújítás végén a számuk 146-ra nő. Ennyi hangkép még egy modern, középkategóriás digitális szintetizátor katalógusában is impozánsan mutatna.

A hangszer mindkét világháborúban súlyosan megrongálódott, sípjainak egy részét beolvasztották, később pedig beázások tettek kárt benne. Az összetettségéről sokat elmond, hogy az újjáépítésével járó hangolása, azaz diszpozíciójának kialakítása több mint hetven éve tart, és továbbra is hosszú évek vannak hátra a célként kitűzött állapot eléréséig. Szándékosan nem szerepel itt az „elkészül” szó, hiszen a mikroszkopikus szinten mindig változó alakú fából és korrodáló fémből álló, óriási rendszer legkisebb változásait a hangok finom játéka is azonnal leköveti, így az orgonával kapcsolatos teendők gyakorlatilag folyamatosak.

Pincétől a padlásig

A várhegy teljes felfedezéséhez egy egész nap is kevés lehet, de akinek csak egy órája van, remek képet kaphat a helyről a bazilika bejárásával. A templom ősszel és télen 9-től 16 óráig tart nyitva, ez nyárra némileg meghosszabbodik. Az altemplom és a zegzugos belső folyosók egy része belépő ellenében látogatható, a legkülönlegesebb helyekre azonban szűkös folyosók és csigalépcsők labirintusán át vezet az út, természetesen alaposan kitáblázva. Ezt követve, 120 lépcsőfok megmászása után juthatunk el az épület Duna felőli homlokzatának legmagasabb pontja mögé, a panoráma kávézóba.

A kilátás a névhez illően igazán különleges: Esztergom város és a Duna túlpartjának síkságai hevernek a lábunk alatt. A város képét a 19. század végén épült Mária Valéria híd teszi teljessé. A híd elegáns, sarló alakú rácsos tartókból álló szerkezete a hazai hídépítés egyedi jellegzetessége volt az egyre uniformizáltabb és célszerűbb szerkezetek korában. A kávézó mellett az épület és a város történetét bemutató kiállítást és maketteket is megtekinthetünk – ezek legnagyobbika egymaga is közel akkora, mint egy kisebb belvárosi kávéház.

Az út azonban tovább is kanyarog a falak és oszlopok között. Egy újabb 180 fokból álló csigalépcső a kupola boltozatának tövében kialakított kilátóba vezet. Itt körbejárva már valóban szédítő panoráma nyílik nemcsak Esztergomra és a Pilis nyugati vidékére, de a bazilika tetejére is. A felújítási munkák aktuális ütemezése szerint a kupola teljes felújítása és vele a kilátó lezárása 2019 novemberében kezdődne, de a legfrissebb információk szerint ez mintegy egy hónapot csúszik. Így a következő hetekben még biztosan megcsodálhatjuk ezt a nem mindennapi panorámát.

A bő egy éve tartó, nagyszabású felújítás munkáival ma is számos ponton találkozhat a látogató, az itt dolgozó szakemberek ugyanakkor igyekeznek mindent megtenni a templom működésének zavartalanságáért. Jelenleg a kincstár látogathatósága szünetel, az épület többi pontján kisebb-nagyobb elkerített területekkel lehet találkozni. Belépőjegyek és információ változatlanul a nyugati harangtorony tövében lévő fogadótérben kapható.

amikor a kupolacsarnok belső tere is állványzatot kap, így a templom központi tere, és a fő oltár is néhány hétre elérhetetlenné válik majd. Eközben több tucat szakma képviselői dolgoznak majd a falfestmények, a mögöttük lévő vakolat és a mindezeket tartó szerkezet állagmegóvásán.

Eközben halad a külső homlokzat felújítása, a tetők és az altemplom szigetelése is. A munkák egészen 2022-ig tartanak, az átadás után pedig az új szerkezetek, az elektromos hálózat, a burkolatok és a gépészet várhatóan újabb hosszú évtizedekig segítenek régi, gondosan restaurált fényében ragyogni Európa egyik legnagyobb templomának.

Nyitvatartás, aktuális információk, és elérhetőség a bazilika központi oldalán olvasható.