Tudástár

Megtelepedett rágcsálóvendég Dél-Amerikából: a nutria

A szemfülesebb természetkedvelők már hallhattak arról, hogy olykor-olykor felbukkan a nutria Magyarországon, sokan azonban azzal sincsenek tisztában, hogy egy hüllőről, halról vagy egy rágcsálóról van-e szó. A hódpatkány portréja következik.

Szöveg:
Fotó:
Adobe Stock
2020. szeptember 14.

A szemfülesebb természetkedvelők már hallhattak arról, hogy olykor-olykor felbukkan a nutria Magyarországon, sokan azonban azzal sincsenek tisztában, hogy egy hüllőről, halról vagy egy rágcsálóról van-e szó. A hódpatkány portréja következik.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság még májusban számolt be arról, hogy egyre több nutriát fedeznek fel a területükön, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén pedig augusztus végén találták meg egy nutria tetemét, egészen pontosan Szakmáron. Míg előbbinél tizenhárom, utóbbinál három helyről került elő mostanában a hódpatkány, de Enyedi Róbert, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai referense szerint ezekből a számokból nem igazán lehet következtetni a nutriák magyarországi összlétszámára.

Az viszont egyelőre biztos, hogy jelenleg még viszonylag kevesen vannak jelen a rágcsálók hazánkban, és egyelőre nem okoznak nagy galibát. Elsősorban a Duna mentén fordulnak elő, de több, elszigetelt állományuk van szerte az országban, csatornákban, halastavak mellett is.

Vajon mit keres ez a dél-amerikai faj Magyarországon? Anno a bundája miatt kezdték tenyészteni, bár itthon sosem szaporították nagyobb számban. A probléma akkor kezdődött, amikor a nutriaprém kiment a divatból, felszámolták az állattartótelepeket, és egyszerűen szélnek eresztették az ott élő nutriákat – nemcsak itthon, hanem a környező országokban is.

A rágcsáló egy darabig hobbiállatként is fel-felbukkant, de nem ez volt a legjellemzőbb, és a jelenlegi terjedésében sem ez a ludas. A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010-es kormányrendelet tíz éve végleg megtiltotta a nutriatartást, így azóta csak vadasparkok, állatkertek birtokolhatnak hódpatkányt.

Pézsmapocok, hód vagy nutria?

A nutria azonosítását három dolog nehezíti. Az egyik, hogy csak szürkületkor és éjszaka aktív, a másik, hogy legtöbbször a vízben mozog, harmadszor pedig: laikusként könnyű összekeverni a hasonló életmódú pézsmapocokkal és hóddal. Érdekes tény, hogy a pézsmapockot ugyanúgy Dél-Amerikából „hurcolták be” Európába.

Az említett faj a legkisebb a három közül, mindössze 20-30 cm-es a teste, a farka pedig még egyszer ennyi. A hódok ennél sokkal nagyobbak, 70-100 cm-esek, amihez egy akár 40 cm-es farok is tartozhat, így az állat összességében csaknem másfél méter hosszú lehet. A nutria a kettő között helyezkedik el, 50-60 centis, farokkal együtt egyméteres.

A pézsmapocok hátsó lábán nincs úszóhártya, ellentétben a hóddal és a nutriával, annyi, hogy utóbbi külső lábujjai hártyamentesek – taglalja Enyedi Róbert. Ez azért fontos, mert részben ennek köszönhetően a különböző fajok másként is úsznak, ami segít megkülönböztetni a javarészt vízben tartózkodó állatokat egymástól. A farkuk a harmadik fontos határozóbélyeg, ez a pézsmapocoknál és a hódnál is csupasz, pikkelyekkel fedett, lapított (a pézsmapocoknak oldalirányból, a hódnak pedig hát-has irányban). A nutria farka teljesen más: hengeres, nem lapított, és nemcsak pikkelyes, de hosszú serteszőrök is fedik. Ez a másik testrész, ami szerepet játszik abban, hogyan néznek ki ezek az állatok, amikor úsznak.

A pézsmapocok kiemeli a testét a vízből, látszik a feje, a háta és a farka is, utóbbit használja úszáshoz, hátsó lábait pedig szétterpeszti. A hódnak csak a feje lóg ki a vízből, semmi más nem kivehető belőle, csupán a szemek, a fülek és az orrlyukak. A nutria ebben a vonatkozásban is a kettő között helyezkedik el, teljes egészében kiemeli a fejét a vízből, látszik a háta és a farka is, a lábaival hajtja előre magát, narancssárga metszőfogai messziről észrevehetőek.

A hódpatkánynak is nevezett tömzsi testű rágcsáló, azaz a nutria rövid végtagokkal rendelkezik, így nem túl fürge a szárazföldön, ezért is tartózkodik jobbára a vízben. A bundája tömött, hosszú és puha. Étlapján a legkülönfélébb dolgok szerepelnek a fűtől kezdve a magvakon, leveleken, gumókon át a halakig. Fogságban a kenyeret is megeszi.

A hódokkal ellentétben a nutria nem épít gátat, viszont üregeket ás magának, amelyek rendszerint kb. 40 centiméter átmérőjűek, és 1-2 méter hosszúságúak. Ezzel komoly problémát okozhat árvízvédelmi célú töltések, gátak környékén.

Miért káros a nutria?

A nutria tájidegen állat, soha nem volt része a hazai faunának. Élőhelyeket alakít át, növényállományokat irt ki, madarak fészkelőhelyeit semmisíti meg, így veszélyezteti az őshonos fajokat. „Ezért tekintjük inváziósnak, és ezért kezelik kiemelten a kártételét az Európai Unióban” – magyarázza a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.

Számára ideális életfeltételeket találva egyedszáma csakhamar komoly méreteket ölthet, és nem csak az őshonos fajok számára okozhat problémát, de gazdasági kártétele is jelentős lehet. Kiemelten fontos, hogy egy betelepülő inváziós fajt időben észleljünk, hiszen ekkor még sokkal könnyebb és költséghatékonyabb fellépni ellenük.

Mit tehetünk a nutriák ellen?

A kérdés nem könnyű. A nutria nemcsak félénk és óvatos, de ráadásul nagyon ritkán bújik elő a vízből, így a szárazföldi csapdázás esetében kevésbé sikeres védekezési mód. A legkézenfekvőbb megoldás a vízben úszó nutriák kilövése, legalábbis ez lenne, de ezt az adott helyszín függvényében lehet mérlegelni.

Az 1990-es Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről kimondja, hogy mi a teendő az inváziós fajok esetében, illetve az őshonos fajok védelme érdekében. Erre ráerősít az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről. A röviden inváziós listaként emlegetett dokumentumban 66 faj szerepel, a nutriát is beleértve, és nagy vonalakban szabályozzák benne a vele kapcsolatos feladatokat. Persze, ott van még a vadvédelmi törvény is, tehát Magyarországon jelenleg is megvan a jogszabályi háttér arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet vadászni ezekre az állatokra.

Ez természetesen nem a nemzetipark-igazgatóság hatáskörébe tartozik, hanem a vadászatra jogosult feladata. Kampányszerű nutriairtásra azonban egyelőre nincsen szükség, bár Enyedi Róbert megjegyzi, hogy oda kell figyelni, hiszen ahol eddig a nutriák megvetették a lábukat, ott előbb-utóbb óriási egyedszámot értek el. Nagy-Britanniában éppenhogy sikerült kiirtani őket, de például Franciaországban, Németországban és Olaszországban hatalmas a nutriapopuláció, és ezzel együtt a mezőgazdasági károk is. „Jelenleg Magyarországon nem a nutria a legnagyobb természetvédelmi probléma, de előbb-utóbb jelentős kockázati tényezővé válhat, ezért fontos, hogy időben cselekedjünk” – mondja a szakember.

Cikkajánló