Tudástár

Nem minden rucaöröm öröm

Hazánk vizeiben is lebeg már egy brazil vízipáfrányfaj, az átellenes rucaöröm. De vajon veszélyt jelenthet-e a hazai vízinövényekre, és egyáltalán: mi az a rucaöröm? Most megtudhatod.

Fotó:
Pálvölgyi Krisztina (kiemelt kép
vízi rucaöröm)
Forrás:
www.invaziosfajok.hu
2021. augusztus 30.

Hazánk vizeiben is lebeg már egy brazil vízipáfrányfaj, az átellenes rucaöröm. De vajon veszélyt jelenthet-e a hazai vízinövényekre, és egyáltalán: mi az a rucaöröm? Most megtudhatod.

Ha jobban megfigyeltél már vízen lebegő hínártelepet, akkor felfedezhettél benne egy apró, érdesnek vagy szőrösnek látszó levelekkel rendelkező növényt is, amely azt a helyes nevet kapta, hogy rucaöröm. Amikor azt mondjuk, rucaöröm, akkor Magyarországon a nálunk legelterjedtebb és legismertebb vízi rucaörömről (Salvinia natans) beszélünk, de jó, ha tudjuk, hogy több fajával is találkozhatunk itthon.

A vízi rucaöröm hazánkban védett, állományai azonban sajnos fogyatkozóban vannak, és leginkább az Alföld vizeiben találkozhatunk vele, de lassú folyású és állóvízben bárhol felbukkanhat, ahol alkalmas az élőhely hínárnövények megtelepedésére, legyen az tó, folyó, vagy akár egy holtág.

A rucaöröm egy spórákkal szaporodó, a víz felszínén úszó, gyökér nélküli páfrány, amely a lebegő hínártársulások egyik jelentős faja.

Míg a vízi rucaöröm őshonos hazánkban, addig a hozzá kísértetiesen hasonlító átellenes rucaöröm (Salvinia molesta) idegenhonos és inváziós faj is.

Ez, a Brazília délkeleti részéről származó vízipáfrányfaj – hasonlóan sok más növény- és állatfajhoz –, az akvarista tevékenység következtében terjedhetett el és kerülhetett bele a természetes vizekbe szerte a világon. Ma már megtalálható Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban is. Európán belül szintén több országban megtelepedett, hazánkban nagy tömegben azonban csak két helyen, Dunaalmáson és Budapesten fordul elő.

Az átellenes rucaöröm ivartalan úton, letöredező hajtásdarabokkal is rendkívül gyorsan képes szaporodni, így azokon a helyeken, ahol elterjed, könnyedén kiszoríthatja az őshonos hínárfajokat, és ezzel veszélyezteti a biodiverzitást. A vízfelszínen szabadon lebegő, szőnyegszerű állományokat alkotó növény gyorsan kitölti a rendelkezésre álló vízfelületet, és leárnyékolja azt, csökkentve a víz mélyebb rétegeibe jutó fény mennyiségét.

A víz oldott oxigéntartalmát és pH-ját is csökkenti, ám a szén-dioxid- és a kénhidrogén-tartalmat növeli. Nagy tömegű pusztulásakor a vízfenékre süllyedve felhalmozódik, akadályozva az aljzaton mozgó halakat. Összességében veszélyezteti az adott élőhely már kialakult ökoszisztémájának egészséges működését.

A vízi rucaöröm talán nincs veszélyben miatta, ugyanis különbözik a két faj élőhelyi igénye. Az átellenes rucaöröm kizárólag termálvizekben tenyészik, Budapesten például a Lukács-fürdő és Margitsziget északi, melegvizes tavában található meg, míg az őshonos vízi rucaöröm a jóval hidegebb hőmérsékletű vizeket kedveli.

Ha meg szeretnénk tudni, melyik rucaörömfajt látjuk, akkor érdemes a leveleken található, szőrnek látszó képződményeket megvizsgálni. Ugyanis az átellenes rucaörömnél ezeknek az úgynevezett papilláknak az ágai összehajlók, a csúcsukon összeérnek, míg a vízi rucaörömnél szétállóak és nem érintkeznek.

Cikkajánló